Tulajdonképpen a papírforma érvényesült, hiszen ismét csak a Ferencváros maradt állva a nemzetközi porondon a magyar kupacsapatok közül. Mégis joggal lehet hiányérzetünk, hiszen a Fradi mellett a Felcsút és a Paks is jó eséllyel várta a hazai visszavágóit. A Magyar Jelen végül a legmagyarabb csapat, a Paks mérkőzését választotta csütörtök este.
Négy óra előtt nem sokkal egy csendes, nyugodt Duna-parti városba érkeztünk meg. Tulajdonképpen sok jelét nem mutatta a település annak, hogy a magyar foci egyik nagy csodája lenne készülőben Tolna vármegyében. Az utcán alig voltak emberek, a zöld-fehér színeket pedig legfeljebb az utcai növényzet idézte meg. Pedig a magyar élvonalban 2006 óta folyamatosan jelen lévő, a Magyar Kupában címvédő Paksi FC történelme egyik legfontosabb mérkőzésére készült.
A paksiak 2006 óta tagjai a hazai elsőosztálynak (Fotó: Magyar Jelen)
A paksi foci nagy napja volt a csütörtöki
Csak lassan gyülekeztek a helyiek és a környékbeli településről érkezők a stadion környékén. Az új lelátók árnyékában húzódó kis sportbüfében szerényen húzódtak meg a paksi labdarúgás ereklyéi. A vendéglátóegység hangulata inkább idézte egy negyed vagy ötödosztályú osztályú kis csapat körüli atmoszférát, mint egy olyanét, amely éppen egy európai csoportkörre készül. Nincs ezzel baj, sőt, talán éppen ez a kettősség adja a paksi foci igazi varázsát. A falon lévő vitrinben a Magyar Kupa győztesének járó pezsgő állt, a falra akasztott képkeretekben pedig az itt megforduló ismertebb játékosok mezei kaptak helyet. Az 1952-ben alapított egylet egyértelműen fénykorát éli ezekben a hónapokban.
A megyeiből Európába
Egy megtermett fiatalember lépett be a sportbüfébe, aki szívélyesen köszöntött egy öregurat, akiről kérdés nélkül is tudható volt két dolog. Az egyik, hogy a Paks lelkes szurkolója, ami ruházatából is kitűnt. A másik pedig, hogy valószínűleg már akkor is ott szürcsölte italát, amikor a csapat nem a Konferencia Liga csoportkörért, hanem a megyei, esetleg a harmad vagy másodosztályú győzelmekért hajtott ugyanezen a gyepen. Ennek pedig már több mint két évtizede lehet. A Paks ugyanis több idényt töltött el lassan az élvonalban, mint sok úgynevezett fellegvár, melyek még a tanácselnök, esetleg a bányaigazgató közbenjárásának köszönhették a honi elitben szerzett néhány éves tagságukat. Van, ami a magyar labdarúgásban sem változik, legfeljebb átalakul. Ez azonban semmit nem von le a magyaros filozófiájával hosszú évek óta eredményesen működő paksi foci érdemeiből.
Kis város nagy szívvel
A mérkőzés kezdetére természetesen szépen megteltek a hazai lelátók. Ráadásul Csehországból is érkeztek azért, hogy a Mlada Boleslav csapatának szurkoljanak. Így a hangpárbaj két feltétele, vagyis a szurkolótáborok megléte is adott volt egy jó hangulatú európai kupacsatához. Az erőviszonyok tisztázásához érdemes tudni, hogy Mlada Boleslav lakossága 40 ezer feletti lélekszámot számlál, míg Pakson ennek a felénél is kevesebben, alig 18 ezren élnek. Ez persze azon kívül, hogy a statisztikusoknak érdekes lehet, a pályán semmit nem számított. Ott egálról indultak, ha nem is 0-0-ról, hiszen az első felvonás Csehországban 2-2-es döntetlennel ért véget. A visszavágó első félidejében a hazaiak egyértelműen dominálni tudtak, még ha ez a fölény nem is manifesztálódott nemhogy találatokban, de ordító helyzetekben is csak elvétve. Ennek ellenére is ott volt minden magyar fejében a gondolat, hogy a csupán magyarokkal felálló Paks ebből a párharcból bizony tovább tud jutni.
A cseh szurkolók örülhettek a mérkőzés végén (Fotó: Magyar Jelen)
A csehek lehozták a legfontosabb félidőt
Az, hogy a csehek nem így gondolták, alapból egy várható dolog volt. Nem azért utaztak ennyit, hogy olyan könnyen adják a bőrüket, sőt mi több, talán joggal gondoltak továbbjutásra a hazai pályán elérteredmény és a kibekkelt első félidő után. Ki hibáztatná őket ezért? Elégedetlenségnek persze nyoma sem volt ezen a paksi csütörtök estén akkor sem, amikor a vendégek az első után a második, majd a harmadik góljukat is megszerezték. Persze titkon talán mindenki bízott a csodában, de ezúttal az bizony elmaradt. Ez pedig nem is feltétlenül azért történt így, mert Pakson ne akarták volna a sikert.
Hiszen már az önmagában egy hatalmas eredmény, amit ennek a kisvárosnak a csapata az elmúlt lassan két évtizedben hazai edzőkkel és csupa magyar játékossal a soraiban elért.
Itt pedig muszáj kitérni Bognár György személyére, akit a magyar labdarúgás szélhámosai, csalói, kalandorai illettek éppen az imént felsorolt jelzőkkel hosszú időn át, amíg sikerült végre kikopniuk labdarúgásunkból, hogy a Bognár Gyuri itt maradjon talán egy kicsit helyettük is, görbetükröt mutatva a kétezres évek magyar focijának éppen úgy, mint az őt kritizáló siserehadnak.
A cseheknek csak egy középkezdést kellett elvégezniük (Fotó: Magyar Jelen)
A jelen fényes, a jövő kérdéses
A Paks végül simán kikapott, mégsem lehetett azt látni, hogy a helyiek lehajtott fejjel bandukoltak volna hazafelé a környező utcákba vagy a vármegye közeli településeire. Nem is volt miért szégyenkezniük. Hiszen a csapatuk bár kiesett az Európa Ligából a Vajdahunyad ellen, mégis egy nagyszerű menetelést mutatott be a Konferencia Ligában, ahol egyetlen vereséget szenvedett, még ha éppen a legfájóbbat is. „Ebben most ennyi volt, de ez így is szép eredmény” – mondta az egyik hazai szurkoló a lefújást követően. A továbbjutás tehát nem sikerült, de ennél nagyobb problémái is lehetnek a csapatnak a jövőben. A Fidesz júniusi veresége és a helyi baloldal győzelme után ugyanis jelentős elvonások érhetik a város költségvetését. Ennek pedig könnyen a paksi labdarúgás lehet az egyik leglátványosabb áldozata, hiszen az önkormányzat segítsége nélkül kérdésessé válik a klub finanszírozhatósága.
Csak a Fradi maradt állva
Közben azonban máshol is zajlottak az események, hiszen a paksiak mellett a Ferencváros és a Felcsút is pályára lépett, nagyjából akkor, amikor lefújták a paksi összecsapást. A bajnoki címvédő a budapesti 0-0 után kint 1-1-re végzett, míg a fejér megyei falu felfuttatott csapata Firenzében ért el 3-3-as döntetlent, ami után a visszavágót várhatta, ami szintén 1-1-es eredményt hozott. A két csapat szinte percre pontosan vívta büntetőpárbaját, és míg Felcsúton a violák örülhettek a továbbjutásnak,
addig a Banja Luka ellen a budapesti zöld-fehérek öklei csaphattak diadalmasan a magasba csütörtök este.
Azokban az órákban, melyek egyértelműen a magyar klubfutball legszebb lapjaira kerülnek majd, függetlenül egyes szereplőinek társadalmi megítélésétől. A Fradi zsinórban hatodik alkalommal szerepelhet ősszel is a nemzetközi porondon, az Európa Liga csoportkörébe negyedik alkalommal sikerült kvalifikálniuk.
UEFA Konferencia Liga, rájátszás
Paksi FC–Mlada Boleslav (cseh) 0–3 (0–0)
Gólszerző: Jawo (48.), Králik (55.), Pulkrab (90+2.)
Paks, 4500 néző.
Játékvezető: Visser (belga)
Paks: Simon B. – Ötvös, Kinyik, Vas – Osváth, Vécsei (Balogh B., 68.), Papp, Mezei (Böde, 56.), Szabó J. (Szabó I B. 76.) – Haraszti (Silye, 56.) – Tóth B. Vezetőedző: Bognár György
Mladá Boleslav: Trmal – Králik, Suchy, Král – Kostka, Sakala (D. Donát, 90.), Vydra, Fulnek (Kadlec, 78.) – Ladra (Matejovsky, 90.), Jawo (Langhamer, 64.), Kusej (Pulkrab, 78.). Vezetőedző: Andreas Brännström
Felcsút–Fiorentina (olasz) 1–1 (0–0, 1–1, 1–1) – tizenegyesekkel: 4–5
Európa Liga, rájátszás
Borac Banja Luka (bosnyák)–Ferencváros 1–1 (0–0, 1–0, 1–1) – tizenegyesekkel: 2–3
További képek a Paks – Mlada Boleslav mérkőzésről:
Képek: Magyar Jelen
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
