Börtönkenyérből dobókocka – a Paks FM vendége volt dr. Téglásy Imre filmrendező

Dr. Téglásy Imre volt a vendége a Paks FM rádiónak, aki egy dokumentumfilmet készít az 1956-os nagydorogi eseményekről, melyek pontos bemutatásához minden olyan Pakson, Nagydorogon, illetve a környéken élő személy segítségét kéri, aki bármilyen dokumentummal, vagy elbeszélés alapján tudomására jutott ismeretanyaggal rendelkezik. Ezzel nagy segítséget nyújtana az akkori események hiteles bemutatásához.

A korábban elkészült, Téglásy Ferenc által rendezett Soha, sehol, senkinek című, nyolc nemzetközi fődíjat nyert, immár klasszikussá nemesedett játékfilm az édesapa, dr. Téglásy Géza egykori magyar királyi honvéd tüzér őrnagy és családjának 1951-es kitelepítését mutatta be. 

Már-már úgy tűnt, hogy az 1953-as, Nagy Imre nevéhez köthető fordulat nyomán jobbra fordul a politikai üldözötté vált család sorsa, amikor a Tolna megyei Nagydorogra menekült Téglásy családot újra felkapta, megtépte, bemocskolta az 1956-os forradalom leverését követő, kádári megtorlás vérzivatara. 1957. február 25-én a nemzetőrökkel együtt letartóztatott édesapát a paksi rendőrök megkínozták, a Szekszárdi Járásbíróság pedig börtönre ítélte.

A legkisebb fiú, Imre 1966-ban dunaföldvári gimnáziumában egy történelem szakkör hallgatója, amikor „az 1956-os ellenforradalom Tolna megyei rémtettei” kapcsán egy diáktársa ezt olvassa a népfelkelést befeketítő ún. Fehér Könyv lapjairól:

„Nagydorogon »a nemzetőrség« parancsnoka dr. Téglási Géza volt horthysta őrnagy lett. Kommunisták letartóztatására az idő rövidsége miatt nem került sor, de a megfelelő előkészületeket megtették. Így például egy öt személyből álló kivégzőosztagot szerveztek. A kivégzőosztag egy-egy tagjához hat kivégzendő kommunista tartozott. Kivégzés módja: kit, hol és hogyan érnek.”

Hat évtizednek kellett eltelnie, hogy Imre egy dramatizált történelmi dokumentumfilm forgatásával elindulhasson az édesapjának és egész családjának is elégtétellel szolgáló igazságnak a felderítésére. Levéltári dokumentumok sokaságára alapozva ki is derült az igazság. A filmrendező arra bátorította nagydorogi földijeit, hogy járjanak emelt fővel falujukban, mert az általuk nemzetőrparancsnokká választott dr. Téglásy Géza, az egykori magyar királyi honvéd százados (állam- és jogtudományi doktor) nagydorogi nemzetőr bajtársaival nem szervezett kivégzőosztagot senkinek a kivégzésére, vagy fölakasztására.

De alig fejezi be ünnepi beszédét a rendező azzal, hogy a „kivégzőosztag” kommunista rémmeséje alaptalan rágalom volt, idős ember jelentkezik. Előadja, hogy 1956 november közepén ő gyermekként igenis koronatanúja volt egy nagydorogi gyilkosságnak. A rendező újabb kutatásai nyomán kiderül, hogy november második felében egy fegyveres különítmény, mely a nagydorogi gépállomásra vette be magát, a közeli szántóföldön valóban kivégezhetett egy foglyul ejtett embert… E kivégzőosztag azonban azonban nem nagydorogi nemzetőrökből, hanem Dévai Lajos paksi százados paksi pufajkásaiból verbuválódott. Ők voltak azok, akik a „rend és fegyelem” fenntartás ürügyén kínozták, terrorizálták a járásban élő hazafiakat.

A rendező A kocka című dokumentumfilm befejezéséhez várja mindazok jelentkezését, akik bármit is tudnak az 1956. október 27-én este elkövetett paksi vérengzésről, amikor – mintegy a nagydorogi gyilkosság főpróbájaként – állig felfegyverzett, vérszomjas rákosisták hajigálták kézigránátjaikat a rendszerük ellen békésen felvonuló embertömegre.

dr. Téglásy Imre elérhetősége: imre.teglasy@gmail.com