Egy oltatlan katona kálváriája 3. – Az utolsó felvonás

Először tavaly decemberben számoltunk be Kovács Péter Pál kálváriájáról, akit azért hurcoltak meg, mert katonaként nem volt hajlandó felvenni a Covid-oltást. Története utolsó fejezetéhez érkeztünk, hiszen hiába ment el a falig, az „igazságügyi” rendszer cserben hagyta. A magáról a kálváriáról szóló, annak alapjait bemutató beszélgetésünket itt olvashatják el, míg a közben kialakult fejleményekről ebből az interjúból tájékozódhatnak.

Kovács Péter Pál lapunknak már júliusi beszélgetésünk során is úgy nyilatkozott, hogy bár a Strasbourgban található Emberi Jogok Európai Bírósága átvette az ügyéről szóló dokumentumokat, nem sok reményt fűzött a pozitív végkimenetelhez.

Portálunkat az egykori katona október elején arról tájékoztatta, hogy megérkezett a válasz a strasbourgi bíróságról, és az ügyét nem fogadták be. Hogy miért, azt nem lehet tudni, ráadásul nem is kötelesek megindokolni.

„Még az is megfordult a fejemben, hogy bizonyára az nem tetszett nekik, hogy nem Times New Roman betűtípussal írtam a beadványom” – ironizált Péter, azonban a valódi ok bizonyára nem szívderítő, hiszen még mindig kényes téma a Covid-diktatúra áldozatainak igazságát elismerni, nemcsak Magyarországon, de Strasbourgban is.

„Bármiért is utasították el, felmerül kérdésként, hogy ha formai hiányosságokat véltek felfedezni, az nagyobb probléma-e, mint az, hogy a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa, szembemenve az Alaptörvénnyel és az Emberi Jogok Európai Egyezményével, eljárási szabályt szegve, nélkülem és a jogi képviselőm nélkül döntött a tárgyaláson?” 

– tette fel a kérdést.

„Ez az ügy itt véget ért. Elmentem a falig” –  zárta lemondóan szavait Kovács Péter Pál, akinek esete mögött kiviláglik az igazságügyi rendszer teljes csődje, és a hatóságok összetartása a Covid-diktatúra bűneinek leplezésével kapcsolatban.