daextlwcn_print_scripts(false);

Az etnikai kisebbségek román nemzet iránt kifejezett tiszteletének napja – ilyen nevű új hivatalos „ünnepnapot” kaphat Románia, ha a bukaresti parlament elfogadja az ezt szorgalmazó, nemrég benyújtott törvénytervezetet, melyet a soviniszta Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) egyik honatyája, Adrian Cătană szenátor nyújtott be a törvényhozásnak – írja a kolozsvári Krónika.

Cătană november 24-ét szemelte ki, mivel ez Stephan Ludwig Roth (1796-1849) erdélyi szász író, evangélikus lelkész, pedagógus, politikus, forradalmár születésnapja, aki az AUR honlapján is olvasható tervezet szerint „kiváló védelmezője” volt a románok jogainak, hiszen ellenállt az Erdélyben akkoriban tapasztalt „asszimilációs politikáknak”.

Roth azért is szíve csücske a román sovinisztáknak, mivel a szász pedagógus 1842-ben a románt nevezte meg Erdély valódi hivatalos nyelvének, holott ezt akkoriban a magyarnak szánták.

Stephan Ludwig Roth idézett röpiratát a Pont Kiadó 2021-ben magyar nyelven is megjelenítette, melynek ajánlójában az olvasható, hogy “A nyelvharc Erdélyben – A honnan és a hová megvilágítása című írás a németség Erdélyben való fennmaradása érdekében született”. Érdekesség vele kapcsolatban egyébként, hogy kezdetben támogatta az 1848-as szabadságharcot, majd később elfordult tőle, mikor látta, hogy a magyar nemzetnek esze ágába sincs svájci szintű kantonokra feldarabolni Erdélyt. Ám ezt követően sem fordult szembe a magyarsággal, sőt, 1848 októberében, mikor harcok törtek ki az osztrák császári és magyar szabadságharcos csapatok között, a szász nemzetgyűlés őt bízta meg a békéltető bizottság vezetésével. Puchner őt nevezte ki Medgyes környéki császári biztosnak. Ebben a minőségében ő ítélte halálra Alexandru Bătrâneanu prefektust és Vasile Simonis tribunust, mind a kettőt a román fegyveres felkelés előkészítése miatt.

1849-ben mégis magyar parancsra kivégezték, amit a magyar vezetés később megbánt. Később Kossuth Lajos a halálos ítéletet félreértésnek tekintette, Bem tábornok pedig azt mondta, hogy ha időben a tudomására jutott volna az ügy, megakadályozta volna az ítélet végrehajtását. Roth halála előtt gyermekeinek ezt írta:

sem életemben, sem halálomban a magyar nemzet ellensége nem voltam. Higgyék el ezt nekem szavamra, mint haldoklónak, abban a pillanatban, midőn minden hamisság megszűnik.

Adrian Cătană szerint Stephan Ludwig Roth „az igazság és egyenlőség elveiért hozott felsőbbrendű áldozat modellje”, akit árulás miatt halálra ítéltek 1849-ben. „Kivégezték demokrata meggyőződése, a románok jogaiért folytatott harc és az erdélyi etnikai sokszínűség tiszteletben tartása miatt” – áll a törvénytervezet leírásában.

Ismételt történelemhamisítás román módra. Roth ugyanis nem valamiféle “román szabadságharcos” volt, hanem egy svájci kantonrendszerért harcolt, ahol mindenféle nemzetiség megkapná a saját nyelvterületét. Ez 1848-ban a magyarság számára természetesen elfogadhatatlan volt, arról nem is beszélve, hogy a román nép messze nem állt az államalkotó nemzetek szintjén, aminek ékes bizonyítéka az 1919 után tanúsított magatartásuk is. De még ettől eltekintve is, ismerve Roth munkásságát, kijelenthető, nem volt soviniszta, de még csak magyargyűlölő se. Ha ő ma élne, egészen biztosan az elnyomó román állammal szemben harcolna a magyarság jogaiért, hiszen a román állam Erdély bekebelezése óta elnyomóbb, mint a magyar kormányok a történelem során bármikor. A román soviniszták mégsem találtak maguknak jobb példaképet, így végül Stephan Ludwig Roth-ra esett a választásuk. Még azon az áron is, hogy ehhez egy lelkész emlékét kellett meggyalázni, munkásságát kiforgatni, tevékenységét “kissé” átírni. Olyan románosan.

Ráadásul nem ez az AUR első húzása. Egyik képviselőjük korábban már benyújtott egy olyan törvénytervezetet, miszerint június 26-án, a nemzeti lobogó napja alkalmából mindenkinek ki kellene vonulni a román zászló elé (a tervezet szerint még nyaralásból is haza kellene térni erre az eseményre), és arra köteleznék valamennyi polgármestert – ide értve természetesen a magyarokat is -, hogy csókolják meg a román zászlót. Ha ezt visszautasítják pénzbírságra, de akár bűnvádi eljárásra is számíthatnának. Kész csoda, hogy a román parlament végül leszavazta a javaslatot. Ám, mint láthattuk, ez nem szegte kedvét a történelemhamisító sovinisztáknak.

A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!

IMPRESSZUM

Felelős kiadó: Innovatív Kommunikáció Alapítvány
Főszerkesztő: Horváth Tamás

© 1999 – 2024 Magyar Jelen, magyarjelen.hu
Exit mobile version
daextlwcn_print_scripts(true);