Antifasiszták és feministák tüntettek a „rendőri erőszak ellen” Budapesten

Nagyjából 100-150 ember gyűlhetett össze szombat délután a Széchenyi térnél, a Belügyminisztérum épülete előtt arra a tüntetésre, amit eredetileg amiatt hívtak össze, mert áprilisban meghalt egy szegedi férfi, akinek pár héttel korábban rendőri intézkedés közben tört el a csigolyája. A tüntetésen aztán a rendőri túlkapások mellett szóba került a Fidesz nagytakarítási törvénye és a Pride betiltása is – számolt be a hírről a 444, mely valószínűleg a korai vasárnapi időpont miatt címkézte a hírt véletlenül a „humor” rovat helyett a „belföldbe”.

Erről az állítólagos „betiltásról” annyit, hogy éppen a szélsőliberális 444 írta meg, az ún. “Pride” szervezői mennyire meglepődtek azon, hogy milyen készséges volt velük a rendőrség, mikor megszervezték (sokadik) mini „Pride-vonulásukat” a napokban. 

„Rendszerszintű rasszizmus”

Noha a bohózatba illő rendezvényen sok mókamester lépett fel, a prímet egészen biztosan Iváncsik Fanni, az ún. Roma Női Hálózat aktivistája viszi, aki szerint ma nőnek lenni „harc, bűn” (bármit is jelentsen ez), cigány nőnek lenni pedig „veszély és ellenállás”. Abba, hogy a látszólag véletlenszerűen egymás után pakolt szavakat összeolvasva értelmes állítást kapunk-e, most nem mennék bele. Sokkal érdekesebb, hogy vajon a vidéken élő magyarok mennyire érzik úgy, hogy a cigányok azok, akik el vannak nyomva? Hogy éppen ők azok, akik veszélyben élnek? Akik nélkülöznek? Megkérdezhetjük erről a vadi új Audival száguldozó, „nehéz sorsú” huszonéves „fiatalokat”. Bizonyára mind tisztességes, becsületes kétkezi munkás…  

Férfiuralom és hatalmi arrogancia

A Feminista Akció felszólalójának még a nevét se tudták, de azért felengedték a színpadra. Ő a külföldről importált ideológiája mellé hozta a külföldről importált jelszavakat is: 

„Ez a rendszer, ahol a férfiuralom kezet fog a hatalmi arroganciával, ez az a rendszer, ahol a rendőrség nem a gyerekeket védi, hanem megalázza őket, ahol a nők nem a rendőrséghez fordulnak segítségért, hanem inkább hallgatnak. Félnek, hogy ott is csak újabb erőszak vár rájuk.” Majd az „All Cops Are Bastards” felkiáltással zárta a felszólalását. Szigorúan angolul, természetesen. 

És ha már cirkusz, nem maradhatott ki mindenki kedvenc kvótaképviselője, Lőcsei Lajos sem, aki szerint „már vidéken is értik az emberek, hogy nincs hova hátrálni”. Nem világos, hogy ezzel vajon arra utalt-e, hogy a „primitív vidék” végre látja azt, amit a „felvilágosult budapestiek” már mióta tudnak, vagy egyszerűen csak úgy akart tenni, mintha bármi fogalma lenne arról, hogy mi zajlik a fővároson kívül. 

Majd színpadra lépett a „forradalom mártírja”, aki „vértanúságát” azzal érdemelte ki, hogy Hadházy egyik tüntetésén fellökték a rendőrök, majd a szemüvegére is ráléptek. „Súlyos” sérüléseit és traumáit azóta kiheverte, ám még mindig bosszantják azok az elemzők, akik szerint a hídlezárós komédiáik nem észszerűek. 

„Ki nem szarja le, hogy nem tudnak átmenni az emberek a hídon? Sokkal fontosabb dolgokért vagyunk most kint az utcán, és sokkal fontosabb dolgokért leszünk kint a következő hetekben is az utcán.” Végül azt mondta, hiába lökték fel a rendőrök, akkor is hétről hétre kint lesz a tüntetéseken. 

Örök talány, hogy mi lenne ezekkel a viráglelkű ellenállókkal, ha a 2006-os rendőri fellépéssel találnák szembe magukat. Ez már sosem fog kiderülni. 

De jó hír is van a történetben, hiszen a főszervező elárulta, júniusban újabb tüntetést szerveznek a Kossuth térre, és megint „jól megmutatják” a hatalomnak.