Állítólag molotov-koktélt dobtak a kassai no-go zónára, ahonnan két családot Szalonnára költöztettek

Igen hosszú, érzékenyítő cikket írt egy szlovák médium a „nehéz sorsú családokról”, akik Kassán „rettegésben élnek”, hiszen most is megtámadták őket. „Csodával határos” módon persze senki sem sérült meg, de maga a támadás egyből megértővé teszi a közvéleményt, s már nincs is gyomruk kifogásolni, hogy tömegesen Szalonnára költözzenek. 

Háznak jóindulattal se nevezhető „ideiglenes építményre” dobtak állítólag molotov-koktélt ismeretlenek a kassai no-go zónában. Az eset éjszaka történt, mikor mindenki aludt. Csodával határos módon mégse égett bent senki, mindössze egy sérült lett, őt leszámítva mindenki épségben kimenekült a kunyhóból – derül ki a Korzár szlovák portál beszámolóiból.  

A lap – nyilván nem az érzékenyítés végett – nem mulasztja el megemlíteni, hogy ez az a településrész, ahonnan az elmúlt hetekben pár cigány család a csonka honi Szalonnára költözött át. Lám, lám, akik maradtak, azokat meg „ismeretlenek megtámadták”. 

Az újságírók szívszorító beszámolóval szemléltetik erre fogékony olvasóiknak a „szegény, nehéz sorsú embereket”, ahogy szomorúan a füstölgő romok köré gyűlnek, gyerekekkel, kutyákkal. Hálát adnak a „sorsnak”, hogy senkinek nem lett komolyabb baja, de „biztonságérzetük romokban”, „rettegnek”.

Megjelent a rendőrség is. Ők elmondták, büntetőeljárást indítottak a tűzzel kapcsolatban. Noha a hatóságok a lapnak azt is hozzátették, a tűz eredete nem bizonyított, azt még vizsgálják. Mire a helyiek egymást túlkiabálva győzködték az egybegyűlteket, hogy ezt bizony molotov-koktél okozta. Azt állították, valaki fenyegetéseket ordibált, majd rádobta a gyúlékony anyaggal töltött palackot a házra.  

Az egyetlen sérültet is sikerült megszólaltatni, aki a lap narratívájában valódi hős, aki Supermanként kimentette az egész családját, a négy gyereket, az asszonyt, közben megégett a keze. „De nem fáj, mert tudja, ennek köszönhetően nem esett baja senkinek”. 

„Hallottuk, ahogy a palack földet ért, és kigyulladt. Láttuk, ahogy négy ismeretlen ember elmenekül onnan. Egy mezei ösvényen jöttek, és maszk volt a fejükön” – magyarázza Nikolas az éjszakai támadásról, ami lenyűgöző látásról árulkodik, hiszen a környék nem úgy néz ki, mint ahol kiemelkedő a közvilágítás és az infrastruktúra. 

A lapnak a helyiek elárulták, már két napja is megjelent a telepen néhány ismeretlen, akik „fenyegették őket”, és megpróbálták „megfélemlíteni” őket. Azzal vádolták – nyilván teljesen alaptalanul – az ott lakókat, hogy ők okozták a tüzet a közeli szeméttelepen. 

„Nem tudjuk, hogy ez közvetlenül összefügg-e azzal, de így mondták nekünk, hogy állítólag mi gyújtottuk meg. Ez nem igaz. Arra is gondolunk, hogy lehet-e valami köze a magyarországi Szalonna felé történő költözésünkhöz. Nagy volt az idegesség körülötte” – mondják a helyiek. Ha humanista szemüvegen keresztül szemléljük az eseményeket, itt az idő zokogva széttárni karjainkat, és befogadni az összes ott lakót. Ha viszont gondolkodni is képesek vagyunk két érzelmi kirohanás között, akkor eltűnődünk, hogy ennek a mondatnak mi értélme? Most akkor azért támadták meg őket, mert „Szalonna felé költöznek”? Vagyis a helyiek iszonyatosan marasztalni akarják őket, és idegesek, amiért mennének? Logikusan hangzik…

Mindenki retteg

Ezt követően könnyfakasztó sorok következnek a „rettegő családokról”, akik „félnek itt lenni”, és minél hamarabb mennének már a biztonságot jelentő Szalonnára, vagy bárhova. Hisz van még magyar település, amely nem akar „rasszista lenni”, nem igaz? Mert, ha itt maradnak, „az emberek, akiktől félnek, visszatérnek”. Aztán ott vannak a „bátrak”, akik noha „rettegnek”, de „maradnak, és új lakhelyet építenek”. 

„Nincs hová mennünk, most pedig valaki terrorizál minket itt. Mi van, ha megismétli, és valaki itt meghal a tűzben? Eddig is alig aludtunk, de ma éjszakától valakinek őrködnie kell” – így egy másik helyi.

A polgármester kissé óvatosabb

A város vezetője a lapot óvatosságra intette. Rámutatott az ottani körülményekre, melyek fejében nem tartja kizártnak, hogy a tűz a szárazság miatt keletkezhetett. Legalábbis a képek alapján nem a legbiztonságosabb, tűzvédelmileg tökéletes térségnek tűnik a no-go zóna.  

„A rendkívüli szárazságra tekintettel nem zárható ki, hogy ez a tűz is a szárazsággal vagy a tűzzel való gondatlan bánásmóddal összefüggésben keletkezett. A valódi okot azonban a nyomozásnak kell megállapítania, nem pedig a közösségi médiában megjelenő találgatásoknak” – fogalmazott a vezető. S, noha az egész telep teljesen illegális, mégis megígérte, hogy amiben csak tudják, segítik az ott élőket. 

Magyarországra költöztetés, mint jó példa?

A lubinai telepet elkezdték a szlovák hatóságok felszámolni, amit a „jogvédők” mindjárt kifogásoltak, mint „jogszerűtlen” és „rendkívül szabálytalan” intézkedést. Aztán jött a kerület polgármestere, Lenka Kovačevičová, aki közölte, „van megoldás a problémára”, és mintaként állított mindenki elé egy bizonyos Roland Horváthot, aki „önzetlenül, segítő szándékkal” felvásárolt több házat Szalonnán, hogy ott elszállásolja a telep lakóit. Őt állítólag érzelmei motiválták, hiszen korábban maga is a telepen élt. Kovačevičová, amikor bemutatta az illegális telep felszámítására irányuló tervét, ezt a példát hozta fel bevált gyakorlatként. Vagyis, kvázi azt mondta: vesznek nektek házat Magyarországon, aztán sok sikert!

Később azonban napvilágra került a tulajdonlap, amely szerint Roland májusban lett a ház tulajdonosa, és ugyanazon a napon Kovačevičová élethosszig tartó használati jogot kapott az ingatlanra. Erre a polgármester annyit mondott, „ez egy szokásos jogi eljárás, amelynek segítségével felügyelheti az új családot, és egyúttal biztosíthatja a hitel visszafizetését is”.

Ez egyben eszköz a család felügyeletére, és egyfajta védelem is, hogy ne veszítsék el a házat

 – állította. Majd arról beszélt, a költözési program a „Méltóságteljes életérét és rendért” nevű „civil” szervezet koordinálja, amelynek történetesen éppen ő a jegyzője. Szerinte szó sincs „kitelepítésekről”, a helyi cigányok azért döntöttek úgy, hogy Magyarországra költöznek, mert az ottani ingatlanok megfizethetőbbek. 

Noha az áttelepítés Magyarországon is nagy port kavart, ennek ellenére Alexander Daško, a kormány cigány közösségekért felelős megbízottja kijelentette, hogy két család marad Magyarországon. A hatóságok nyomon kívánják követni helyzetüket, különösen az integráció, az egészségügyi ellátás, az oktatás és egyéb szolgáltatások tekintetében.