A Szatmárnémeti Törvényszék tárgyalást tartott Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei rendi főapát kilakoltatása ügyében

Az október 20-i tárgyalási napot követően november negyedikén dönt a Szatmárnémeti Törvényszék arról, hogy az Európai Unió Bíróságához fordul-e előzetes döntéshozatali eljárást kérve a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság ügyében.

A 12605/271/2025. számú ügy a nyilvánosság előtt Fejes Rudolf Anzelm, a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság főapátjának kilakoltatási pereként vált ismertté. A jogvita azonban ennél lényegesen szélesebb kérdést vet fel. 

Milyen jogi védelem illeti meg az önálló jogi személyiséggel rendelkező egyházi intézményt, ha a hatóság nem vele, hanem az elöljárójával szemben indít eljárást, és ennek következményei az egész premontrei szerzetesi közösség életét és otthonát érintik?

A premontrei rend 1130-ban, az alapító Szent Norbert életében, II. István magyar király hívására érkezett Nagyváradra a mai Franciaország területén fekvő premontrei apátságból. A váradhegyfoki prépostság azóta, közel kilenc évszázada áll a Hegyfokon, és ma a premontrei rend egyetlen romániai kanonokrendháza.

Dr. Varga Andrea, a prépostság jogi képviselője szerint a főapát úr elleni eljárás következményei messze túlmutatnak az ingatlanhasználat kérdésén. A váradhegyfoki premontrei rendház 1948 óta a törvény erejénél fogva önálló jogi személy, és a román állam akkor hivatalos igazolásban rögzítette, hogy ugyanazok a jogok illetik meg, mint az ortodox egyház kolostorait. Ez a jogi személy a perben soha nem volt fél, és vele szemben nincs ítélet. „Értem én, hogy egy intézményt nem lehet az utcára tenni. De ha a polgármesteri hivatal ennyire jogkövető, vállalja fel a törvényes utat” – mondta Varga Andrea.

A felekezetek jogállását a román alkotmány szerint sarkalatos törvény szabályozza, és egy egyházi jogi személy megszüntetésére egy önkormányzatnak nincs hatásköre. Az egyházjog szerint rendházat csak a rend legfőbb vezetése szüntethet meg Rómában, ezt a román ügyészség 2017-es határozatában maga is rögzítette.

Anzelm főapát úr 1999 óta a prépostság életre választott prelátusa, egyházi jogállása szerint exarcha. Ez a rang megfelel az ortodox egyház exarchai rangjának, és fölötte áll egy kolostori elöljáró vagy egy rendi szuperior rangjának. 

A rend Rómában regnáló generális apátja 2025-ben írásban igazolta, hogy a prépostnak a Roman Ciorogariu utca 16. szám alatti rendházban kell laknia. 

1998 óta bejegyzett munkaszerződése ugyanezt a házat jelöli meg munkahelyként, fizetésének egy részét a román állam folyósítja.

„Ez a szolgálat nem olyan munka, amelyre az ember átképezheti magát, és amelyet máshonnan is végezhet. Egy püspök sem magánjogi viszony alapján lakik a püspöki palotában” – teszi hozzá az ügyvédnő.

A prépostság jogi személyiségének és az elöljárói tisztségből eredő jogoknak a vizsgálata ezért nem kerülhető meg azzal, hogy a jogvita kilakoltatási perként indult. 

Dr. Varga Andrea szerint éppen abban áll az eljárás cinizmusa, hogy amit törvényes úton nem lehetett elérni, azt egyetlen ember kilakoltatásával akarják elérni.

Európa története ismeri a szerzetesrendek feloszlatását. II. József 1782-es rendelete, a francia Nemzetgyűlés 1790-es dekrétuma és a román állam 1949-es rendelete is ezt tette. Mindhárom esetben a közhatalom nyíltan, jogszabályban vállalta a döntést. Arra nincs példa, hogy egy rendházat úgy szüntessenek meg, hogy az elöljáróját személyében, sommás eljárásban lakoltatják ki.

Az ügy nem áll meg a román országhatárnál. 

A váradhegyfoki prépostság a rend magyarországi rendtartományához, a Circaria Hungaricához tartozik, a gödöllői apátsággal, a csornai prépostsággal és a zsámbéki kanonoknői közösséggel együtt. A prépostság négy kanonokja közül három Magyarországon él. Közülük ketten a főapát úr tanácsosai, a harmadik pedig örökfogadalmat tett a váradhegyfoki prépostságra. Szent Ágoston szabálya szerint – amelynek szellemében a premontreiek élnek – a közös élet a hivatás lényege, a kanonok pedig fogadalmával egy meghatározott házhoz köti magát. A rendház elvétele óta egyikük sem térhet haza, és a rend más tagállamokban élő tagjait sem fogadhatja többé a nagyváradi ház.

Az uniós jog szerint a szabad mozgás és letelepedés korlátozásának minősül minden olyan intézkedés, amely ezek gyakorlását megnehezíti. Itt az intézkedés uniós polgárok számára teszi lehetetlenné, hogy a saját rendházukban éljenek. 

A rend Magyarországon, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban és Olaszországban működő házaiban az elöljárók ugyanazon uniós szerződések és Alapjogi Charta védelme alatt vezetik közösségeiket.

Varga Andrea beszámolója szerint a rendházból és a templomi terekből történt májusi kilakoltatás valójában csendőrséggel megerősített foglalás volt május 27-én hajnalban. 

A templomkert Gheorghe Baritiu utca 16. szám alatti hátsó kapuját a csendőrség jelenlétében kinyitották, tehát tudták, hogy van bejárat. Azon bemenni azonban betörésnek minősült volna. Ezért a végrehajtást úgy rendezték meg, mintha a kilakoltatással érintett épülethez csak a templom tartófalán át lehetne hozzáférni.

„Így szereztek meg olyan területet, amelyet a román törvények nem engednek meg. Azért teszik meg, mert helyi szinten megtehetik” – mondta Varga Andrea, és hozzátette, hogy minden önkényuralom így kezdődik.

A templomnak egyetlen vizesblokkja és illemhelye volt, és a polgármesteri hivatal ezt is elvette, holott közintézményként ezt a hívek számára is biztosítania kellene. A műemléktemplomból megmaradt csonka épület tűzveszélyessé vált, ami az önkormányzat által fenntartott szomszédos iskolát is veszélyezteti. Anzelm főapát úrnak május 27-e óta nincs folyóvize és mosdója, az ivóvizet a hívek viszik neki.

Ezek a körülmények nem kényelmi kérdések. 

Az Európai Unió Bírósága a Jawo- és a Haqbin-ügyekben kimondta, hogy megalázó bánásmódnak minősül, ha valaki akaratán kívül olyan helyzetbe kerül, amelyben nem elégítheti ki legelemibb szükségleteit, mint például a tisztálkodás és a lakhatás, és ez akkor is érvényes, ha a helyzet csak átmeneti.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága idén tanácsadó véleményt adott a kolostori otthon védelméről. Ebben kimondta, hogy a kolostor a benne közösségi életet élők otthona lehet, és hogy az állam nem kényszerítheti a vallási közösséget arra, hogy kizárja valamelyik tagját. Azt is kimondta, hogy aki elveszítheti otthonát, annak joga van ahhoz, hogy független bíróság vizsgálja az intézkedés arányosságát. 

Ilyen vizsgálatot az ügyben eddig egyetlen bíróság sem végzett. Ha az állam a közösséget sem kényszerítheti egy tag kizárására, akkor maga sem távolíthatja el a közösség elöljáróját.

Június 6-án, tíz nappal a templomfal áttörése után, Nagyvárad polgármestere több mint ötven hivatali alkalmazottjával önkéntes munkát végzett az izbuci ortodox kolostorban. Ott emléklapot adott át Mihail Tarau archimandritának tizenhét év elöljárói szolgálatáért. Az archimandrita a hivatala alapján lakik a kolostorban, nem tulajdonosként, pontosan úgy, ahogy Anzelm főapát úr a váradhegyfoki rendházban.  

Ugyanaz a polgármesteri hivatal tehát egy ortodox kolostori elöljáró hivatali lakhatását kitüntetéssel ismeri el, egy magyar nyelvű római katolikus közösség exarcha rangú elöljárójáét pedig jogcím nélküli használatnak nevezi, holott az 1948-as és 1997-es állami igazolás a két intézmény jogait azonosnak mondja ki. Az uniós bíróság Egenberger- és IR-ítéletei szerint a vallási alapú megkülönböztetés tilalma közvetlenül érvényesíthető a bíróságok előtt.

A november negyediki döntés legfontosabb kérdése az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. 

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke szerint az a bíróság, amelynek döntése ellen nincs fellebbezés, köteles az uniós jog értelmezését érintő kérdéseket Luxembourgba felterjeszteni. A szatmárnémeti döntés jogerős. Kitérni csak akkor lehet, ha a kérdés nem kapcsolódik az ügyhöz, ha Luxembourg már eldöntötte, vagy ha a válasz kétséget kizáróan nyilvánvaló. Arról, hogy egy uniós pénzből dolgozó helyi hatóság megszüntetheti-e egy több tagállamban működő szerzetesrend egyetlen romániai házát, az uniós bíróság még soha nem döntött. A polgármesteri hivatal keresetlevelében maga írta le, hogy a felújítás húszmillió eurót meghaladó uniós támogatásból valósul meg, és hogy a főapát úr jelenléte ezt akadályozza. Az uniós támogatások szabályai az Alapjogi Charta betartását a finanszírozás feltételévé teszik.

A novemberi tárgyalás tétje az volt, hogy a Szatmárnémeti Törvényszék vállalja-e a nagyváradi polgármesteri hivatal eljárásának vizsgálatát.

Eddig egyetlen bíróság sem mérlegelte, hogy a polgármesteri hivatal két perben két ellentétes dolgot állított. Azt sem, hogy a bíróság által elrendelt helyszíni szemle előtt átvette az épületet, és a templom tartófalán át hatolt be oda, ahová kapun át is bemehetett volna. Azt sem, hogy egy exarcha rangú egyházi elöljárót hónapok óta víz és mosdó nélkül hagy. Varga Andrea szerint a hivatal mindezt azért tehette meg, mert helyi szinten eddig senki nem szabott neki határt. 

Ha a törvényszék november negyedikén felterjeszti a kérdéseket, az Európai Unió Bírósága fogja kimondani, hogy egy önkormányzat uniós pénzből megszüntethet-e egy kilencszáz éves egyházi intézményt. Ha nem terjeszti fel, a jogerős ítélet ezt a kérdést vizsgálat nélkül zárja le.

Kapcsolódók: