Az egész európai globalista oldalt sokkolták a keletnémet választások, melyek gyakorlatilag a kitartott elit csúfos bukását, és a valódi alternatívák előretörését eredményezték. A Mi Hazánk szövetségese, az Alternatíva Németországnak (AfD) történelmi sikert aratott, és 1945 óta az első nemzeti párttá vált, mely választási győzelmet tudhat magáénak.
„Sokkoló” eredmények
A választások utáni reggelen a liberálisok arra a sokkra kellett, hogy ébredjenek, hogy az exit poll felmérések nem tévedtek óriásit, és valóban tarolt a választásokon a nacionalista AfD, mely Türingiában a szavazatok egyharmadát zsebelte be, ráadásul a fiatalok körében még jobb az arány, amit elért. Úgy tűnik, még Németországban sem sikerült teljesen a globalizmus oldalára állítani a teljes ifjúságot, vannak még, akik képesek gondolkodni.
A szalonjobboldalt majd 9 százalékkal előzték meg, a szélsőbaltól liberálisokig terjedő kormánykoalíció pártjai pedig összesen sem kaptak annyi szavazatot, mint az AfD egyedül. A harmadik erő ráadásul egy újbaloldali párt lett, mely szintén elutasítja a globalizmust és a migrációt. Róluk meglehetősen keveset tudni, annyi biztos, hogy a „woke-őrületet” sem kedvelik.
Szászországban sem maradt szégyenben az AfD. Ott alig 1 százalékponttal maradtak le a szalonjobboldal mögött, a szavazatok mintegy 30,6 százalékát megszerezve.
A kormánykoalíció pártjai (a radikális baloldal, a fehérellenes zöldek és a szocdemek) a közelben sincsenek. Mindezek fényében külön arcpirító, hogy a regnáló kancellár a választási eredményeket látva nem saját kormánya csúfos kudarcát látta az eredményekben, hanem az AfD-t vádolta azzal, hogy „tönkreteszik a gazdaságot” és „megosztják az országot”. (Karanténban, ellenzékből.)
Megkezdődött az antifasiszta rettegés
A Németországban élő Charlotte Knobloch nem akármilyen titulussal rendelkezik. Ő a „legismertebb holokauszt túlélő”, akinek emiatt a véleménye nyilván nagyon fontos. Társaihoz hasonlóan ő is jó egészségnek örvend, és iszonyat hosszú életkort élt meg. Knobloch elsőként kiemelte, hogy a választásokat napra pontosan 85 évvel a második világháború kitörése után tartották, és az eredményeknek köszönhetően az ország „instabilabb, hidegebb, szegényebb és kevéssé biztonságos hely lett”. Ez utóbbi megjegyzése különösen pikáns, ismerve az elmúlt évek eseményeit. De nyilván az is az AfD hibája.
A „liberális demokrata oldal” már tüntetést is tartott a demokratikus választások eredménye ellen, hiszen ott olyan párt győzött, mellyel ők nem szimpatizálnak, így pedig értelemszerűen „sérült a demokrácia”. Pedig a választási kampányban még nagyon demokratikus plakátrongálásokat is tartottak, ám ez sem volt elég az AfD bukásához.
Türingia fővárosában, Erfurtban az urnák lezárása után több ezren gyűltek össze a tartományi parlament épülete előtt. Az AfD-ellenes demonstráció célja, hogy a polgárok felhívják a világ figyelmét arra: ugyan mindenki a „szélsőjobbról” beszélt, Türingiában még mindig sokkal többen vannak azok, akik nem voksoltak az AfD-re. „Nem adjuk oda a szélsőjobbnak Türingiát” – üzenték a hivatásos rettegők.
Requiem az elitnek
Az AfD eredményeit látva a párt társelnöke, Alice Weidel arról beszélt:
az eredmények akár requiemként is értékelhetők a három kormánypárt számára. Egyértelmű, hogy Kelet-Németországban az emberek kormányon szeretnék látni az AfD-t.
Arra is rámutatott, nélkülük nem alakulhat stabil kormánykoalíció.
Márpedig erre igazán kicsi az esély, hiszen az elit pártjai már be is jelentették, bárkivel hajlandók koalíciót kötni annak érdekében, hogy megakadályozzák az AfD kormányra kerülését. Ennyit a népakaratról.
Aggódnak a „náciveszély” miatt
A frankfurti iskola szellemiségét magukba szívó egyetemistákat rendkívül elkeserítette a választási eredmény. Egy fiatal diáklány kishíján elsírta magát, mikor a tüntetésen elpanaszolta az irányított médiának, hogy
szerintem az emberek tisztában vannak azzal, hogy nekik [az AfD-nek] náci politikája van, egyszerűen csak nem érdekli őket. Németországnak felelőssége van ebben a kérdésben.
Kétségbeesése teljesen érthető, hiszen, ha már a „náci kártya” sem működik, mégis mi marad a nemzetellenes liberálisoknak és antifasisztáknak, hogy meggyőzzék a tömegeket, szavazzanak bárkire, csak az AfD-re ne?
Pedig ezen taktika mentén futott neki a választásoknak a szélsőbal és a fehérellenes zöldek is, melyek kampányának központjában egy üzenet állt: „harc a fasizmus normalizálása ellen”. Az eredményeket látva, úgy tűnik, a legismertebb holokauszt túlélőn és társain kívül ez a szlogen meglehetősen keveseket érdekelt.
Az elit pedig kétségbe esett, hiszen jövőre országos választások lesznek Németországban, s most valamennyien azon tanakodnak, vajon a nyugati, liberalizmusban feloldott országrészt meg lehet-e még szólítani a „nácizmustól” való rettegéssel.
Magyar Jelen – BBC
