„Mi egységes magyar nemzetben gondolkodunk”

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom délvidéki szervezetének alapítója és elnöke 2004 és 2008 között. A Magyar Remény Mozgalom nevű délvidéki párt alelnöke 2009 és 2011 között. Később a Hunyadi János Egyesület elnöke és a Magyarok Világszövetsége délvidéki szervezetének elnökségi tagja. A szenttamási székhelyű Emberi Jogi Központ koordinátori szerepét 2011 és 2018 között töltötte be. A Mi Hazánk Mozgalom délvidéki szervezetének tagja és jelenleg a nemzetpolitikai kabinet elnöke. Alapítóként részt vesz a Pajtárs gyermekmozgalom építésében. 2023 augusztusában a Mi Hazánk Mozgalom képviseletében Szófiában részt vett a bolgár Újjászületés nevű párt által szervezett Közép- és Kelet-Európa népeinek politikai és metapolitikai kihívásai elnevezésű konferencián. 2023 decemberében Belgrádban részt vett és felszólalt a Zavetnici nevű szerbiai parlamenti párt által szervezett „Nemzetileg elkötelezett politikai erők válasza a migrációs válságra” elnevezésű nemzetközi konferencián. Negyedik helyen szerepel a Mi Hazánk Mozgalom 2024-es EP-listáján. Kispalkó Szilveszterrel beszélgettünk.

– Mit jelent Önnek, hogy ilyen előkelő helyen szerepel a Mi Hazánk EP-listáján?

– Nagy megtiszteltetésnek tartom, és egyben köszönöm a megelőlegezett bizalmat, ugyanakkor komoly felelősséget és kihívást jelent a majdani EP-képviselőség. Az a tény, hogy délvidéki magyarként szerepelhetek a Mi Hazánk Mozgalom választási listáján, úgy gondolom, újbóli tanúbizonyság-tétele annak a felelősségvállalásnak, hogy mi egységes magyar nemzetben gondolkodunk és számunkra minden magyar érdekképviselete egyaránt fontos.

– Milyen eredményre számít a párt részéről?

– Mindenképpen több képviselői helyre számítok, úgy gondolom, hogy továbbra is komoly igény van ma Magyarországon a harmadikutas politikára. A 2022-es parlamentbe jutással új fejezet kezdődött a párt életében, a folyamatos építkezésnek köszönhetően sikerült országosan ismert erővé válni, minden esélyünk megvan, hogy ismét meglepetést okozzunk.

– Ha képviselő lesz, vannak konkrét tervek, amiket meg szeretne valósítani?

– Talán nem árulok el nagy titkot, hogy számomra kiemelt helyen szerepel a Kárpát-medencei magyarság sorsa, délvidéki magyarként szívügyemnek tekintem az elszakított magyarság ügyét. Elsősorban az önrendelkezési és a nyelvhasználati jogok terén szeretnék eredményeket elérni.

Sajnálatos, hogy Trianon után 104 évvel Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben még mindig nem használhatjuk hivatalos nyelvként a magyart. Teljesen elfogadhatatlan, hogy a mai napig érvényben vannak a Benes-dekrétumok, hogy továbbra sem megoldott a felvidéki magyarok kettős állampolgársága, hogy Kárpátalján üldözik a magyarságot és pusztítják emlékműveinket, hogy az úzvölgyi katonatemető hősi halottjai továbbra sem nyugodhatnak békében. Bőven van tehát tennivaló. Ezen túlmenően természetesen további aktuális témákkal is foglalkozni kívánok, mint a nemzeti szuverenitás védelme, a globalista erők elleni fellépés, valamint az általuk ránk erőszakolni kívánt káros ideológiák elleni küzdelem.

– Mi az a hitvallás, ami vezette eddigi politikai pályáján?

– Szerencsésnek tartom magam, hogy egy olyan közösségben szocializálódhattam, amely erős tartást és értékrendet adott számomra.

Ez a közösség a Toroczkai László által alapított Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom volt, amelyhez 2003-ban, 18 évesen csatlakoztam, és a szerbiai betiltásáig, 2008-ig a vezetője voltam. Már fiatalkorom óta az igazságkeresés és a közösségért való tenni akarás vezérelt.

– Hogyan kívánja segíteni a délvidéki magyarság helyzetét EP-képviselőként?

– Sajnos az Európai Unió intézményei – hogy finoman fogalmazzak – nem tartják fontosnak az őshonos nemzeti kisebbségek helyzetét, gondoljunk csak a „Minority SafePack – egymillió aláírás a sokszínű Európáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésre. Az Európai Bizottság szinte azonnal elkaszálta a kezdeményezést, elutasította, hogy jogalkotást kezdeményezzen az európai őshonos nemzeti kisebbségek védelmében. A brüsszeli apparátus rendre arra a valótlan állításra hivatkozik, hogy már mindent megtettek a kisebbségi nyelvek és kultúrák védelmében, valamint hogy nem érzik magukat illetékesnek, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak.

– Nem minden kisebbséggel szemben ilyen közömbösek persze…

– Igen, rendkívül álságosnak tartom azt a hozzáállást, hogy míg a bennünket, magyarokat hatványozottan érintő kisebbségjogi ügyeket egyszerűen lesöprik az asztalról, addig a migránsok és LMBTQ-kisebbségek jogaival már-már megszállottan foglalkoznak. Ezekben a kérdésekben rendre szankcionálják Magyarországot, sőt ki is oktatnak bennünket. Ez kettős mérce a javából.

A gyakorlat azt mutatja, hogy az EU intézményrendszere a már csatlakozott országok kisebbségi politikájába nem akar beleszólni, azt az adott ország belügyének tekinti, viszont jelentősen több a mozgástér a csatlakozási folyamat alatt álló országokat illetően. Jelenleg ide tartozik Szerbia is. Itt még van lehetőség EU-s szinten is az érdekérvényesítésre, a magyarság helyzetének, önrendelkezési jogainak erősítésére. Persze nem úgy, ahogy annak idején Románia szinte feltétel nélküli csatlakozásával az megtörténhetett, hogy nem került rendezésre az erdélyi magyarság helyzete. Ez az akkori magyar kormány hatalmas mulasztása, a magyar érdekérvényesítés kudarca volt.

– Van specifikusan délvidéki téma is?

– Délvidék esetében fontos témának tekintem, hogy a papíron meglévő jogainknak csak egy kis része az, amelyet a gyakorlatban probléma nélkül tudunk érvényesíteni. Megfelelő ellenőrző mechanizmusokkal és további törvényi szabályozásokkal kell megteremteni annak feltételeit, hogy a midnennapi életben is érvényesüljenek meglévő jogaink.

– Mit gondol, milyen koncepció mentén kell az európai nemzeti erőknek együtt dolgozniuk?

– A nemzeti szuverenista erők együttműködésének kialakításában mindenképpen fontos egymás tisztelete, hogy partnerként tudjunk tekinteni egymásra. Fel kell ismernünk, hogy közös problémákkal nézünk szembe, mert a közös problémák mindig lehetőséget adnak számunkra az együtt gondolkodásra. A sorsközösség és a felelősségünk felismerése pedig elengedhetetlen az európai nemzetek együttműködéséhez vezető úton.

Szerencsére egyre inkább bővül az új európai összefogás, amelynek közös alapja a nemzeti sajátosságok és a függetlenség védelme, a bevándorlás és a globalizmus elutasítása, valamint a hagyományos keresztény értékrend és család tisztelete.