Kevesen emlékeznek már a 2014 előtti tíz év felfokozott politikai hangulatára, pedig akkoriban a közállapotok nagyon hasonlítottak a mostani osztrák és német állapotokhoz. Miközben a nép változást, biztonságot és élhető környezetet követelt magának, az elit pártjai a „fasizmus” és „kirekesztés” miatt rettegtek. Ennek jegyében szerveződött 2008 táján egy – már nevében is sokat mondó – demonstráció, a Tarka Magyar. A „civil” szerveződés mögé az elit valamennyi pártja beállt, Orbán Viktor elsőként írta alá kiáltványukat. Őt követte nem sokkal Gyurcsány Ferenc is. A Tarka Magyar deklaráltan a Magyar Gárda és a „cigányellenes hangulat” ellenpólusaként jött létre. Az már nem érdekelte őket, hogy eme két jelenséget mi is okozta. Nem megoldást kerestek, hanem a megoldási kísérleteket igyekeztek elfojtani.
A Tarka Magyar szóvivője, az általuk megszervezett több ezres demonstráció műsorvezetője és egyik szónoka Bódis Kriszta dokumentumfilmes-író volt, aki egyébként azt nyilatkozta akkor, hogy szerinte rossz, átpolitizált kezdeményezés a szintén ekkor létrejött, Gyurcsány-féle Magyar Demokratikus Charta. Bódissal később, 2010-es hatalomra kerülése után sem volt baja a Fidesz-kormánynak, államilag támogatták az alapítványát, amely az ózdi cigánytelepen élőket segítette, még Balog Zoltán is elismerte a munkáját – erről később még lesz szó – ígéri a 444.
A hosszú és unalmas életútját teljesen felesleges ismertetnünk, azt a szélsőliberális portál alaposan körüljárta. Lényegében nem sokban különbözik az átlag szélsőliberális „jogvédőtől”, aki „jogvédelmét” erősen faji alapokra helyezve szinte kizárólag a cigányság helyzetével foglalkozik. Ezt Bódis megfűszerezte még egy kis feminizmussal is. Illetve valamiért nagyon szeret homoszexuális meséket írogatni, amit nem most kezdett, hanem 2006-ban egy Csipke Rózsika-átdolgozásban, melyben a király és a királynő közösen uralkodtak, és amikor a királynő szoptatni kezdett, akkor a király áthelyezte a tanácskozások színhelyét, hogy a királynő is részt vehessen a döntésekben. A királyfit, Józsikát a szülei Csipkének becézték, és ezért a gonosz homofóbok, azaz mindenki, jól kinevette őt. Egyszer egy tündért azzal szabadított ki a fogságból, hogy nem kezdett el azon aggódni, hogy egy fiú fiút, egy lány pedig lányt választott párként, hanem azt mondta, hogy ha nem bántanak senkit, felnőttek és kölcsönös a szerelmük, akkor nem kell megvetni őket.
Irány a telep
A kétezres évek elején az ózdi Hétes néven ismert cigánytelepre járt programokat szervezni, 2007-től már nemcsak a Máltai Szeretetszolgálat segítette, hanem a Soros-féle Open Society Institute is. Egy ideig a máltaiak fizették, 2011-ben viszont már saját alapítványt hozott létre, Van Helyed Alapítvány néven, oda várta a pénzeket, hogy támogassa a hétesi cigányokat. Anyagilag jól állhattak, hiszen 2013-ban létrehozták a Van Helyed Stúdiót, amelyben az iskolai oktatás után patrónus tanárok, szakemberek, művészek foglalkoztak az ózdi cigánygyerekekkel minden nap.
Bódis 2015-ben arról beszélt, a „segíteni akarást otthonról hozta”, ami, mint kiderült, erősen preferálja a kisebbségeket. Kiemelten foglalkozott a cigányokkal és a homoszexuálisokkal, érzékenyítő jellegű filmeket is forgatott vagy mesekönyveket írt, amit aztán több nyelvre lefordítottak.
2004-ben Amari Kris – az eskü törvénye című alkotásával megnyerte a néprajzi és antropológiai filmeknek rendezett Dialektus Fesztivál fődíját, az alkotás három évvel később a Kamera Hungária tévés műsorfesztiválon különdíjat nyert. A film a Békés vármegyei lókereskedő oláh cigányok hagyományairól szól, arról, hogyan oldják meg egymás között vitás ügyeiket.
Aligha meglepő, hogy érzékenyítő műveit nemzetközileg is futtatták. Közben természetesen nem mulasztott el panaszkodni a „nőket elnyomó környezetre”, ami „nehezíti a nők érvényesülését az írói pályán”. Nyilván. Már két sikeres kötet sztárszerzőjeként, 2006-ban írta meg az említett, Csipke Józsika című novelláját, amit a Magyar Nemzet(!) is méltatott. Mindent elmond tevékenységéről, hogy 2010. március 15-én a liberális Bajnai Gordon vezette, választási vereségre készülő szocialista kormány a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetést adta neki.
2010 után is szerette a vezetés
A „fülkeforradalom” utáni Fidesz-kétharmad is megbecsülte Bódis Krisztát, nyilván értékelték, hogy kiemelten foglalkozik törzsszavazóikkal. Még Balog Zoltán emberi erőforrások miniszter is Bódishoz irányította azokat, akik a cigányság helyzetéről érdeklődtek. A szélsőliberális „civil” tehát tökéletesen beleillett a „keresztény-konzervatív” kormány országába. Olyannyira, hogy Balog Zoltán és Bódis Kriszta nemcsak egy hullámhosszon voltak, és együttműködésük keltette életre a „romapolitika” egészét, de később még állami pénzekkel is tömték az alapítványát. Mi, adófizetők, pedig fizettük…
Közben Bódis másokkal együtt Raoul Wallenberg-díjat kapott a „hátrányos helyzetben élőkért”, „diszkriminációt elszenvedőkért” való küzdelméért. A díjátadót a Raoul Wallenberg Egyesület, Svédország magyarországi nagykövetsége és az Emberi Erőforrások Minisztériuma szervezte, az elismeréseket Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter és Erik Ullenhag, Svédország integrációs minisztere adta át. (Látva, milyen jól sikerült a svédországi integráció, eme miniszter az utazgatások és díjosztogatások helyett inkább keményebben dolgozhatott volna saját hazájában.)
Ám még ez sem volt elég ahhoz, hogy közben Bódisék ne találkozzanak egyre nagyobb szembeszéllel Ózdon, amit magának köszönhet, hiszen 2013-ban vitába keveredett a helyi vezetéssel, miután nagy nyilvánosság előtt, Facebook-posztban támadta az önkormányzatot. 2015-ben már azt állította, kiszorította őt az önkormányzat Ózdról, ám két év múlva ismét működő, állami forrásokat is kapó alapítványként beszélt a Forbesnak a Van Helyedről, amely akkor már továbbterjedt Budapestre is. Ott is lett telephelye, ahol az Ózdról származó, továbbtanuló fiataloknak segítenek. A források nagy részét a dán Velux alapítványtól kapták, de a Deichmann is adott nekik pénzt.
2023 elejéig a szélsőliberális „civil”, csak úgy, mint Magyar Péter, vígan élte világát a NER-ben. Akkor viszont minden oldalról elzáródni látszódtak a pénzcsapok, legalábbis ő forráshiányra panaszkodott. Mint fogalmazott: „…nem támogatnak olyan komplex rendszereket, mint amit mi létrehoztunk és működtetünk. Csak bizonyos szolgáltatási elemek finanszírozására esetenként és időlegesen lehet forrást, állami normatívát nyerni. Tapasztaltuk, a pályázatok írásához egy olyan projektmenedzsment-csapatot kellett fizetni, amit túl nagy ráfordításnak éreztem ahhoz képest, amennyit azután ebből a gyerekekre lehetett költeni”.
Tavaly már ő is „felfedezte a rendszer fullasztó mivoltát”, mikor így panaszkodott egy interjúban: „…nem tudom, meddig lehet kitartani. Nagyon nehéz ebben a rendszerszemléletet egyáltalán nem támogató állami és civil környezetben életben maradni”.
2025-ben pedig már Magyar Pétert erősíti más hasonszőrűekkel.
Kiemelt képünk forrása: Facebook
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
