Kovács Kálmánnak markáns véleménye van a labdarúgásról, amit vállal is. Ahogy a hibáit sem tagadja el. Szerinte a labdarúgással meg lehetne reformálni a testnevelést, de edzőként már nem tudná magát elképzelni. Kint van a legtöbb válogatott mérkőzésen mint szurkoló, és amikor látja a 8-10 éves gyerekeket kifestve, érzi, hogy ő ehhez a közösséghez tartozik. A Jelen podcastben Horváth Tamás kérdezte az egykori klasszis támadót.
Kispesten öt bajnoki címet és két Magyar Kupa győzelmet ünnepelhetett. Tagja volt az 1984-es ifjúsági Európa bajnokságon aranyérmes együttesnek, amelyet összesen 56 felnőtt válogatott mérkőzés követett. Külföldön legnagyobb sikereit Franciaországban érte el, az AJ Auxerre támadójaként a második helyen is végzett a francia góllövőlistán, de nyert bajnokságot és kupát is Cipruson. Labdarúgó pályafutása után az edzősködést is kipróbálta, volt szakkommentátor, jelenleg pedig testnevelő tanárként neveli a fiatalokat, és elmondása szerint élvezi is ezt a munkát.
Csak a Kispest és semmi más
Idehaza nem játszott máshol, csak a Honvédban. Mint azt meséli, neki ez gyerekként teljesen természetes volt, az egyetlen célja az volt, hogy a Honvéd felnőttcsapatában futballozhasson.
„Amikor elkezdtem futballozni, nem tudom miért, de nem válogatott futballista szerettem volna lenni, hanem a Honvédba akartam bekerülni”
– mondta a kezdetekről Kovács Kálmán, aki 9 évesen lett a klub igazolt játékosa egy olyan toborzó után, amiről azt sem tudta, hogy lesz aznap. Csak zsíroskenyerezni mentek le a nővérével. A mai napig jár a Honvéd meccseire, immár szurkolóként a lelátóról buzdítva a jelenleg a másodosztályban szereplő együttest. A csapat szereplése kapcsán azt szeretné, ha a lejtmenet megállna első körben, a feljutásról csak ezután lehet beszélni szerinte. Problémának nevezte, hogy a Honvéd és a Magyar Futball Akadémia között bár van átjárás, mégis két külön klubról lehet szerinte beszélni, ami nem jó felállás.
Nem csak játékosként, de szurkolóként is jelen van Kispesten a mai napig
Bognár György megállná a helyét a válogatott élén
A jelenleg testnevelő tanárként dolgozó Kovács szerint futball nagyon jó eszköz lenne a fiatalok nevelésére, azonban szerinte nincsenek kihasználva az ebben rejlő lehetőségek.
„A válogatott Eb-szereplése szerintem sokat lendíthetne azon, hogy az iskolai testnevelést megreformáljuk”
– mondta, mert szerinte ez a sport a játékosság mellett a kitartásra és a csapatjátékra is jól megtanítaná a fiatalokat, aminek nem csak a pályán vehetnék hasznát. Nagy vágya volt, hogy egyszer a Kispest edzője legyen, az UEFA pro-licence hiányzik azonban. Pedig pályaedző volt is a klubnál még Reszeli-Soós István és Tornyi Barnabás mellett, mára azonban letett erről az elképzeléséről, mivel nincs naprakész szakmai ismerete a mai labdarúgásról. Kovács Kálmán beszélt a hazánkban dolgozó külföldi edzőkről is, akik szerinte nem feltétlenül jobbak hazai kollégáiknál.
„A Fradinak most egy felsőpolcos edző lenne a Bognár Gyuri, akit a válogatott élén is szívesen látnék”
– mondta Kovács Kálmán igencsak határozottan. Dolgozott már Bognár mellett Kispesten és őt olyan edzőnek tart, aki mellett akár manapság is szívesen ott lenne a csapatában.
Eb győzelem Moszkvában a Szovjetunió ellen
Nem lehetett megkerülni az 1984-es ifjúsági Európa bajnokságot. Kovács Kálmán elmesélte, hogy az Eb előtt fél évvel Pulában egy nyolc csapatos tornán lett utolsó a magyar csapat, Bicskei Bertalan szövetségiedző pedig teljesen kiakadt emiatt.
„Minden vasárnap, hétfőn és kedden külön edzések voltak a szoborparkban kilenc hónapon keresztül, olyan edzések, ahol szinte kötelező volt a hányinger”
– mesélte az előzményeket. Szerinte nagyon fontos, hogy mennyi munka van a csapatban, ami előbb-utóbb mindig kijön. Különösebb fogadtatásra azonban nem számíthattak a győzelem után, a legnagyobb dolog az volt, hogy a kívánságműsorban a csapat tagjai kérhettek számokat. A legendásnak számító ’86-os magyar-brazil 3-0 után, melyen gólt szerzett, a honvédos és válogatott csapattársa, Nagy Anti mondogatta neki, hogy „ismert embert csináltunk belőled, mert egy kipattanót berúghattál.” Büszke arra, hogy ott lehetett a mexikói világbajnokságon, ami akkor még természetesnek tűnt nekik.
Elkallódó tehetségek
Az 1984-es Eb győzelem után még egy bronzérem is összejött annak a generációnak az U21-ben, a spanyoloktól ejtették ki őket a döntőbe jutásért. Akkoriban azonban máshogy álltak a labdarúgáshoz, mint manapság, és ezeket az eredményeket szinte elfelejtették ahelyett, hogy megbecsülték volna.
„Annak az ifi válogatottnak a legjobb játékosa a Szabó Andris volt, aki a Volánban játszott 17-18 évesen. A magyar futball társadalom ma azt sem tudja, ki az a Szabó András. Valami oknál fogva már az ifi válogatott utolsó évére kikerült a csapatból és elkallódott.”
Szerinte a mai napig nagyon sok ilyen tehetséges játékosunk van, akik bekerülnek az akadémiákra, 14-15 évesen minden esélyük megvan arra, hogy futballisták legyenek, mégiscsak kis százaléka lesz az, 80 százalék elkallódik. Mentálisan kellene őket megerősíteni, jobban fel kellene készíteni őket az életre, ez is egy feladat lenne a magyar futballban. Szerinte jobban kellene értékelni a mai labdarúgókat is, mert ők a jelen. „Jó futballistának tartottak engem, amikor befejeztem a pályafutásomat. Amíg játszottam én is rossz voltam” – mondta Kovács, és szerinte ezen a hozzáálláson változtatni kellene.
Kovács Kálmán a franciák ellen pályára lépett a mexikói világbajnokságon
A hibához való hozzáálláson is változtatni kellene
Szerinte nem jó az sem, hogy a közvélemény azt várja el egy labdarúgótól, hogy ne hibázzon soha. Szoboszlai sem fog 10-ből 10 szabadrúgást belőni.
„Szoboszlai Dominik sem gép, nem fog minden meccsen egyformán jól játszani. De attól még ő a Szoboszlai Dominik”
– idézte Mezey Györgyöt a jelenség kapcsán. „Ha tízből kilenc dolgot jól csinálnak, senki nem fogja megjegyezni. Ha tízből egyszer hibázol, mindenki arról beszél majd” – idézett egy Einsteinnel kapcsolatos anekdotát. Hibából pedig Kovácsnak is kijutott már kommentátorként. Mint meséli, idehaza mindenki rajta élcelődött, amikor megszokásból nevezte meg a francia köztársasági elnököt, Mitterrand-ot említve Chirac helyett. A franciákat nem érdekelte a sztori, a nagykövetség gond nélkül meghívta egy fogadásra, amikor az úszó Eb-t Budapesten tartották. Svájc kapcsán is akadt egy elszólása, ennek kapcsán azt mondta, a hiba mindig benne van, biztos lesz még olyan mondata amibe bele lehet kötni, de annak örül, hogy legalább odafigyelnek arra, amit mond.
A mai válogatottnak sok mindent nem lehet felróni
Szerinte nem csak a lebonyolítás változásának köszönhető, hogy a magyar válogatott zsinórban három Eb-re is kijutott.
„Azt gondolom, hogy ez a csapat megtanult nyerni, mindegy hogy ki játszik, az jó teljesítményt nyújt”
– mondta. Nem mindig közönségszórakoztató játékkal, de hozza az eredményeket a csapat és ebben azért bízhatunk. Sok rossz eredményt nem lehet ennek a csapatnak felróni, tette hozzá. Kívülről úgy tűnik, hogy jó a kohézió a csapat körül. A ’86-os Brazília elleni meccs környékén érezte azt a fajta futball lázat, ami ma jellemzi a közvéleményt. Utána nagyon nehéz volt reálisan kezelni, hogy hol is kellene tartaniuk, hiszen mást sem hallottak ők sem, csak az Aranycsapat sikereit.
„Pedig amikor ’54-ben hazajött a döntő után a válogatott, akkor Tatán le kellett szállniuk a játékosoknak és fekete volgákkal vitték haza őket, mert lincshangulat várta a csapatot Budapesten”
– emlékeztetett. Hozzátette, hogy nem várja a válogatottól az Eb megnyerését, szerinte a csoportból való továbbjutás már nagy dolog lenne.
Örül, ha odafigyelnek arra, amit mond
Először a kispadra vezetne be magyar kvótát
Az NB1-re terelve a szót Kovács nem veti el a „magyar kvóta” bevezetését, de azt elsőként a kispadon szeretné, így neki is lenne talán esélye odakerülni, mondta viccesen. Az tény, hogy a kézilabdával ellentétben labdarúgásban nem a világ élvonalába tartozó légiósok érkeznek Magyarországra.
„Az akadémiáknak már ki kellene termelnie annyi jó játékost, hogy meg lehessen oldani magyarokkal is. Valamiért mentálisan nem tudjuk felkészíteni a magyar gyerekeket.”
Amikor feldob egy labdát két gyerek közé, akkor mindkettő megvárja, hogy leesen a labda és azt nézik, hogyan tudnának valamilyen csellel előnyhöz jutni. A német vagy az angol gyerekek közé ha feldobnak egy labdát, azonnal felugranak, aztán legfeljebb az egyik elesik, de legalább belemegy a párharcba. Ez pedig szerinte nagy különbség mentalitásban, amin leginkább változtatni kellene idehaza. A legfontosabb azonban nem az, hogy egyszer Európa vagy világbajnokságokat nyerjünk, hanem hogy megszerettessük minél több gyerekkel a labdarúgást, akikből ha labdarúgó nem is, de szurkoló még lehet később.
A teljes beszélgetést itt tudja megtekinteni:
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
