Dublin történelmi kiállása: az április 26-i tüntetések és az ír megmaradásért folytatott harc

Dublin utcái 2025. április 26-án az ír nacionalizmus szenvedélyes szellemével teltek meg, amikor több ezren gyűltek össze, hogy tiltakozzanak a kormány „nyitott kapuk" bevándorlási politikája ellen. Az esemény időzítése nem volt véletlen: közel esett az 1916-os húsvéti felkelés – a brit uralom elleni ír függetlenségi mozgalom egyik kulcsfontosságú állomása – évfordulójához. A demonstráció így nem csupán politikai tiltakozásként, hanem a nemzeti identitás megerősítéseként is értelmezhető.

A felvonulást ismert nemzeti érzelmű közéleti szereplők vezették, és számos résztvevő kifejezte aggodalmát az ország kulturális és infrastrukturális jövőjével kapcsolatban. A rendezvény ugyanakkor – ahogyan az hasonló ügyekben gyakran előfordul – vegyes fogadtatásban részesült: míg a résztvevők jelentős létszámról számoltak be, több fősodratú médium alacsonyabb becsléseket közölt, és a tüntetést „szélsőjobboldali nézetekkel” hozta összefüggésbe.

A menet az Emlékezés Kertjéből indult – egy szimbolikus helyszínről, amely az ír szabadságért folytatott küzdelemnek állít emléket –, és a Vámházig tartott. A tömeg fölött ír trikolórok lobogtak, miközben olyan jelszavak visszhangoztak: „Írország az íreké” és „Írország megtelt”. Keith Woods jobboldali politikai kommentátor az X közösségi oldalon így írt: „Egy rendkívül hatalmas tömeg gyűlt össze Dublinban, hogy tiltakozzon a tömeges bevándorlás ellen.” Conor McGregor, az ismert ír harcművész és egyre aktívabb közéleti szereplő, több mint 106 ezer főre becsülte a részvételt, és az eseményt az ír erő „grandiózus” demonstrációjának nevezte.

McGregor és Woods szerint a megmozdulás jóval több volt egyszerű tüntetésnél: az ír identitást fenyegető új kihívások elleni kiállásként értelmezték, a húsvéti felkelés eszmeiségének mai megfelelőjeként. A tömeg összetétele felettébb sokszínű volt: hétköznapi emberek, helyi közösségi vezetők és nemzeti szervezetek – például az Ír Szabadság Párt – képviseltették magukat. A résztvevők közös célja a jelenlegi bevándorlási politika megállítása volt, amely szerintük túlterheli az ország lakhatási rendszerét, egészségügyét és kulturális örökségét. McGregor felszólalásában az 1916-os felkeléshez hasonlította a tiltakozást, a jelenlegi kormányt pedig azzal vádolta, hogy a globalista érdekeket az ír nép érdekei elé helyezi.

2023-ban Írország több mint 13 000 menedékjogi kérelmet kapott, döntő többségük olyan nem EU-s országokból érkezett, mint Nigéria, Grúzia, Algéria, Szomália és Zimbabwe – olyan államokból, amelyeknek sem történelmi, sem kulturális kötődésük nincs Írországhoz.

Ez a migrációs hullám nem véletlenszerű és nem is elszigetelt jelenség. Nemzetközi konfliktusok, engedékeny bevándorlási politika és egy gyenge, megalkuvó kormány hajtja, amely képtelen – vagy talán nem is hajlandó – kiállni Írország önrendelkezése mellett. 2023 és 2024 között közel 150 000 migráns érkezett az országba, közülük számottevően nem üldöztetés vagy háború, hanem gazdasági előnyök és az ír jóléti rendszer bőkezűsége miatt választották a zöld szigetet.

A következmények súlyosak. A lakhatási válság mélyül, az egészségügyi rendszer túlterhelt, az iskolák kapacitása kimerült, miközben az ír dolgozók bérszintje nyomott marad, és egyre élesebb a verseny a munkahelyekért.

Ez a folyamat nem az ír emberek, hanem a globalista hatalmi körök érdekeit szolgálja. A kormány tétlensége és gyávasága miatt egyre többen érzik úgy, hogy idegenné váltak saját hazájukban – magukra hagyatva, cserbenhagyva azok által, akiknek éppen az ő védelmük lenne a kötelességük.

Ez a történet számunkra is különösen fontos, hiszen hazánk is hasonló harcot vív a bevándorlás ellen és a nemzeti identitás megőrzéséért. Az ír patrióták küzdelme jól tükrözi a magyar nemzeti oldal önrendelkezést védő kiállását, akik gyakran úgy érzik, hogy a kormány nem tesz eleget a haza érdekei védelmében. A média torzításai és a globalista nyomás olyan problémák, amelyek nálunk is visszhangra találnak, ahol szintén sokan bizalmatlanok az EU-val és a nemzetközi sajtóval szemben. Az ír példa bátoríthatja a magyar nemzeti oldalt, hogy továbbra is elszántan kiálljanak értékeikért és hazájukért.

A fősodratú média rendre elfogult képet fest. Az Irish Times mindössze 5-10 ezer fős részvételt közölt a tiltakozáson, ami a felvételek alapján nevetségesen alacsony szám. 

Hasonlóan, a The Journal.ie egy ellentüntetésről számolt be, amelyet az Egyesült Antirasszisták szerveztek, 1-2 ezer fős részvétellel, mintha egyenrangú események lettek volna. Mindkét lap a „szélsőjobboldali” címkével illette a rendezvényt, miközben elhallgatta a lakáshiányt, a bűnözés növekedését és a kulturális rombolást, amelyek miatt az egyszerű írek az utcára vonultak.

Nem meglepő, hogy ezek a médiumok évek óta rombolják saját hitelességüket. A Brexittől a koronavírusig a hatalmi elit nézeteit harsogták, miközben a másként gondolkodókat ostobának bélyegezték, ezzel széles körű bizalmatlanságot keltve. A dublini tiltakozásról szóló tudósításuk csak újabb bizonyíték erre. Az Irish Times videói hatalmas tömeget mutatnak, a Garda (An Garda Síochána „A Béke Őrei”, Írország rendőrsége – a szerk.) rendfenntartó egységeivel és lovas rendőrökkel, ami messze meghaladja az általuk említett számokat. Mégis ragaszkodnak hazugságaikhoz, hátha az ismétlés igazsággá válik.

A tiltakozás erejét prominens támogatói adják. Conor McGregor, a világhírű harcos megafont ragadott, és elítélte a népét eláruló kormányt. Április 26-i posztja történelmi tűzzel égett. Keith Woods intellektuális mélységet hozott, a bevándorlást pedig az ír identitás létét fenyegető veszélyként festette le. Április 28-i szavaival – „Erről van szó. Írország az íreké” – világossá tette a tétet.

Helyi vezetők, mint Malachy Steenson és Gavin Pepper tanácstagok a valós gondokról beszéltek: egekbe szökő bérleti díjakról, zsúfolt iskolákról és az országukban terjedő elidegenedésről. Ez nem holmi „szélsőséges” csoport volt, hanem Írország gerince, az élet minden területéről érkező emberek egységes véleménye és egybehangzó akarata.

Az április 26-i tiltakozások nem elszigetelt esetek, ezek az Írország lelkéért folyó harc fellángolásai. Egyik oldalon a globalisták a multikulturalizmust dicsőítik, másik oldalon Woods és McGregor az ír identitásért küzdenek, azzal az elszántsággal, amely egykor birodalmakat döntött meg. A média csúsztatásai csak mélyítik a szakadékot.

Írország válaszút előtt áll. A bevándorlás nem pusztán politikai kérdés, arról szól: valójában kié ez a sziget.

A dublini menet mégis bizonyította, hogy tízezrek nem tűrik, hogy a brüsszeli bürokraták vagy dublini szövetségeseik és lakájmédiájuk döntsenek helyettük. Ha a Garda nem számol, és a média hazudik, az ír népen már nem múlik, hogy újra hallassa hangját.

Ez több, mint egy nap. A mozgalom amelynek élén McGregor és Woods állnak napról-napra erősödik. A média gúnyolódhat, de előbb-utóbb rajtuk csattan az ostor. Írország jövője a politikai tisztánlátáson múlik, nem pedig a manipulált híreken. Addig is várjuk, hogy a trikolór még magasabbra szálljon. Írország az íreké, és itt az ideje, hogy a hatalom is megértse ezt. 

(A The Irish Times, The Journal.ie, RTÉ, Conor McGregor és Keith Woods X-posztjai nyomán)