Nebraskai üzem bizonyítja: az amerikaiak elvállalják a gyári munkát, ha évi 50 ezer dollár a fizetés

Egy nebraskai húsfeldolgozó üzem merőben új utat választott az amerikai ipari foglalkoztatásban. A North Platte-i Sustainable Beef létesítménye idén tavasszal kezdte meg működését, és olyan lépésre szánta el magát, amelyet sok szakértő gazdaságilag kivitelezhetetlennek tartott: évi 50 ezer dollár fizetést biztosít termelőmunkásainak. Ez óránként mintegy 24,50 dollárt jelent, amely lényegesen meghaladja az átlagos ágazati béreket.

North Platte egyébként nem egy olyan hely, ahol az ember gazdasági forradalmakat várna. A 24 ezres lélekszámú város Nebraska szívében fekszik, körülbelül félúton Omaha és Denver között, és főleg az Union Pacific vasúti csomópontjáról ismert. Mégis itt történik valami, ami átírhatja az amerikai termelőipar szabályait.

A vállalat stratégiája többet jelent, mint a magasabb bérezés. Az üzem kizárólag nappali, egyműszakos rendszerben működik, így biztosítva a dolgozók számára, hogy gyermekeik iskola idejének végére hazaérhessenek. A cég minden alkalmazottjától megköveteli az amerikai állampolgárságot vagy jogszerű lakóhelyi státuszt, és valamennyi munkavállalót átvilágítja a szövetségi E-Verify rendszerben.

Ez a megközelítés különösen azért figyelemre méltó, mert évtizedek óta uralkodik az a nézet, hogy bizonyos ágazati munkahelyeket nem lehet gazdaságosan hazai munkavállalókkal betölteni. A húsfeldolgozó szektor hagyományosan erősen támaszkodik idegen migráns munkaerőre, ami sebezhetőséget teremt a bevándorlási ellenőrzések vagy globális ellátási láncok zavarai idején.

^{(Fotó: NTV News)}

A bérszínvonal növelése nem csupán az egyének pénzügyi helyzetét javítja, hanem láncreakciót indíthat el a gazdasági növekedésben és a társadalmi stabilitásban. Míg az iparági átlagbér körülbelül 31 ezer dollár évente, addig az 50 ezres fizetések munkavállalónként további 19 ezer dollárt juttatnak a helyi gazdaságba. Ez fokozott keresletet jelent a helyi vállalkozások számára, erősebb adóbázist teremt az oktatási és infrastrukturális beruházásokhoz.

Közben Nebraska közép-nyugati régiójának vidéki közösségei régóta szembesülnek a jól fizető munkahelyek elvándorlásával. A kisvárosok lakossága gyakran választás elé kerül: elfogadja a gazdasági stagnálást, vagy végignézi, ahogy fiataljai jobban fizető városi lehetőségek után néznek. A Sustainable Beef most egy harmadik alternatívát kínál.

A modellnek nemzetbiztonsági vonatkozásai is vannak, noha erről kevés szó esik. Az élelmiszertermelés az amerikai stratégiai függetlenség kulcseleme, ám a külföldi migráns munkaerőre való túlzott hagyatkozás olyan sérülékenységeket teremt, amelyeket a lehetséges ellenfelek könnyen kihasználhatnak. A húsfeldolgozásban bekövetkező munkaerőválság gyorsan élelmiszerhiánnyá vagy az egész amerikai társadalmat érintő áremelkedéssé alakulhat.

Az üzem egyműszakos működése azoknak az életminőségi problémáknak a kezelésére irányul, amelyek eddig visszatartották az amerikai munkavállalókat ettől az iparágtól. A kiszámítható, nappali munkarend lehetővé teszi a szülők számára, hogy összehangolják munkájukat családi kötelezettségeikkel.

Hasonló kihívásokkal küzd számos más ágazat is. A mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás, a feldolgozóipar és az építőipar képviselői rendszeresen panaszkodnak arra, hogy az amerikai munkavállalók elutasítanak bizonyos típusú állásokat. De vajon tényleg ennyire válogatósak, vagy egyszerűen nem fizetik meg ezeket a munkákat tisztességesen?

^{(Fotó: NTV News)}

Az, hogy a cég kizárólag jogszerű módon alkalmaz munkaerőt, nemcsak törvényes, hanem előrelátó döntés is. Így elkerülhetik azt a bizonytalanságot, amely a hamis papírokkal dolgozó versenytársakat sújtja. Az E-Verify rendszer alkalmazása garantálja, hogy minden munkavállaló jogosult a pozíció betöltésére, csökkentve a bevándorlási razziák okozta munkaerő-lemorzsolódást.

Történelmileg a húsfeldolgozás a 20. század közepén stabil középosztálybeli foglalkoztatást biztosított, szakszervezeti képviselettel és megfelelő juttatásokkal. Az iparág az 1980-as évektől tudatosan az alacsonyabb bérigényű, nem szakszervezeti munkaerő felé mozdult el.

A Sustainable Beef kapacitástervezése bizalmat mutat az amerikai munkavállalói stratégia iránt: az üzem teljes kapacitáson több mint 800 dolgozót kíván foglalkoztatni, napi 1500 szarvasmarha feldolgozásával. Ez a méret azt mutatja, hogy a prémium bérstratégiák nagyüzemi ipari műveletekben is alkalmazhatók, nem csupán kisebb, specializált üzemekben.

A magasabb munkaerőköltségek fogyasztói árakra gyakorolt hatását illetően a kritikusok aggályai részben megalapozottak lehetnek. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük a jelenlegi rendszer rejtett költségeit, a megfelelő létszám fenntartásáért küzdő üzemek termelési zavarokat szenvednek el, amelyek önmagukban is áremelkedéseket okoznak.

Az üzem működését támogató gazdasági ökoszisztéma tovább erősíti annak hatását: a takarítási szolgáltatások, biztonsági cégek, laboratóriumi műveletek és szállítási támogatás együttesen több száz további dolgozót foglalkoztatnak.

A politikai következmények jelentősége túlterjed a közvetlen gazdasági hasznokon. Abban az időszakban, amikor az amerikai választók egyre határozottabban olyan intézkedéseket követelnek, amelyek a hazai munkavállalókat helyezik előtérbe, a Sustainable Beef konkrét példát mutat arra, miként válhatnak ezek az ígéretek a magánszektorban is valóra.

Még korai lenne azonban végleges következtetéseket levonni. A kezdeti toborzási sikerek és a termelésindítás biztató jelei mellett a prémium bérek melletti tartós fenntartható működés lesz a végső próba. Ha a Sustainable Beef hatékonyan tud működni magasabb munkaerőköltségekkel, megcáfolhatja azokat az iparági állításokat, amelyek szerint az efféle megközelítések gazdaságilag nem fenntarthatók.

A vállalat elismeri, hogy az amerikai munkavállalók értéke nem merül ki az állampolgárságukban. A stabil, helyi munkaerő csökkenti a toborzási költségeket, javítja a kommunikációt, és erősíti a közösségi kapcsolatokat. Ezek a dolgozók nagyobb valószínűséggel maradnak hosszú távon, így csökkentve az állandó munkaerőcserét.

A stratégia bevándorláspolitikai vitákra gyakorolt szélesebb hatásai is jelentősek. Ahelyett, hogy elfogadnák bizonyos iparágak külföldi munkaerőre való rászorultságát, a Sustainable Beef azt bizonyítja, hogy az amerikai munkavállalók megfelelő fizetés mellett elvállalják ezeket a munkaköröket.

Az üzem sikere megkérdőjelezi az amerikai versenyképességről alkotott alapvető elképzeléseket. Az üzleti vezetők hosszú évekig azzal érveltek, hogy a globális verseny az alacsonyabb bérek elfogadását követeli meg. Ez a kísérlet azonban azt sugallja, hogy az amerikai munkavállalókba való befektetés valójában erősítheti a versenyképességet.

Ahogy a Sustainable Beef folytatja működését és eléri teljes kapacitását, iparági vezetők, szakpolitikusok és közösségek országszerte figyelemmel kísérik a fejleményeket. A tét jóval több, mint egyetlen vállalat sikere: képes-e az amerikai ipar jó munkahelyeket teremteni amerikai munkavállalóknak, miközben versenyképes marad? Boldogulhatnak-e a vidéki közösségek anélkül, hogy gazdaságilag függővé válnának a külföldi munkaerőtől?

A North Platte-ben elért korai eredmények legalábbis bizakodásra adnak okot. A Sustainable Beef merész vállalkozása bizonyíthatja, hogy az „America First” (Amerika az első) nemcsak helyes politika, hanem józan üzleti stratégia is. Ez utat nyithat azoknak az iparágaknak és közösségeknek, amelyek komolyan veszik az amerikai munkavállalókba való befektetést.

Természetesen még számos kérdés tisztázandó. Hogyan alakul majd a Sustainable Beef teljesítménye a következő években? Követik-e más cégek a példát? És végső soron fenntartható-e ez a modell hosszú távon egy globális piacon?

Egyelőre North Platte kisvárosa várja a válaszokat.

(A Wall Street Journal, York News-Times, North Platte Telegraph, Nebraska Public Media, Nebraska Examiner nyomán)