A berlini rendőrség válsága: amikor az állam nem beszéli saját nyelvét

A német fővárosban dolgozó rendőrtisztjelöltek több mint fele nem rendelkezik megfelelő német nyelvtudással. Ez a mutató nemcsak közigazgatási problémát jelez, hanem a tömeges bevándorlás következményeiből eredő mély, szerkezeti válságot is. A válság elsősorban a német belbiztonsági rendszert érinti, amelyért a politikai elit: Angela Merkel 2015-ös nyitott határpolitikája és a Scholz-kormány bevándorlásbarát intézkedései tehetők felelőssé.

A berlini rendőrség 2025 tavaszán kiképzésre jelentkező 240 jelöltje közül 132-nek, azaz 55 százalékuknak szüksége van további német nyelvoktatásra. Ez az adat önmagában is elgondolkodtató, különösen annak fényében, hogy a rendőrök munkája alapvetően a tájékoztatásra és információfeldolgozásra épül. A statisztika rámutat a toborzási bázis alapvető átalakulására, amikor a jelöltek több mint fele nem beszéli megfelelően a nemzet nyelvét. Ez már nemcsak oktatási problémát jelent, hanem demográfiai és kulturális következményekkel is jár. A rendőr nem tudja hatékonyan ellátni feladatait, ha nem képes pontosan és árnyaltan kifejezni magát.

A jövőbeli tiszteknek C2 szintű német nyelvtudást kell igazolniuk képzésük végére. Ez a Közös Európai Referenciakeret (KER) szerinti legmagasabb nyelvi szint, és gyakorlatilag anyanyelvi szintű nyelvhasználatot jelent minden hivatalos, szakmai vagy társadalmi helyzetben. A követelmény írásban szigorúnak tűnik, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a képzés kezdetén a jelöltek jelentős része már nem tud megfelelni ennek az elvárásnak.

A berlini helyzet azonban nem egyedülálló. Hasonló kihívásokkal néz szembe az egész német oktatási rendszer. A romlás oka főleg a bevándorló közösségek és a párhuzamos társadalmak kialakulása, amelyek figyelmen kívül hagyják a német állam integrációs elvárásait.

Manuel Ostermann 34 éves szövetségi rendőr belülről világít rá a német biztonsági helyzetre. Gefährdete Sicherheit (Veszélyeztetett biztonság) című könyvében a rendőrség belső problémáit tárgyalja, például az elavult technológiát, a hiányos felszerelést és a rendőrkapitányságok szerkezeti hiányosságait. Kiemeli a növekvő fenyegetéseket, különösen az iszlamista terrorizmust és a párhuzamos társadalmakat, bírálja a politikai vezetést, amiért figyelmen kívül hagyja a belső biztonság veszélyeit.

Ostermann tapasztalatai alátámasztják, amit a nyelvi statisztikák is mutatnak. Amikor a rendőrök nem tudnak hatékonyan tájékoztatni és tájékozódni, az közvetlen hatással van a közbiztonságra. A nyelvi akadályok ellehetetlenítik a tanúkihallgatások pontos lefolytatását, a jelentések precíz elkészítését és a bonyolult jogi eljárások vezetését.

Különösen problémás ez olyan városrészekben, ahol nem német anyanyelvű közösségek élnek, és a nyelvi elkülönülés olyan mértéket ölt, hogy a rendőrök nem tudják eredményesen ellátni feladataikat. Más szóval a német állam elveszti az ellenőrzést saját területei felett. A bűnügyi statisztikákra is kihat, mivel sok esetben a nyelvi nehézségek miatt elmaradnak a bejelentések, vagy a bűncselekményeket tévesen minősítik.

A válság nem pusztán szakmai kérdés. Az állampolgárok joggal várják el, hogy akik a törvény betartatásáért felelősek magabiztosan beszéljék a nemzet nyelvét. Ha még ez az alapvető elvárás sem teljesül, a bizalom végképp szertefoszlik a jelenlegi vezetésben, és egyre többen fordulnak az AfD felé, amely következetesen képviseli a rendet, a biztonságot és a nemzeti érdekeket.

A berlini adatok az egész német oktatási rendszer problémáit jelzik. Az iskolákban dolgozó tanárok hiánya és az osztályok növekvő etnikai sokszínűsége olyan kihívásokat teremt, amelyekkel szemben az oktatási intézmények tehetetlenek. A kulturális elkülönülés akkor válik különösen súlyossá, amikor a közszolgáltatásokban dolgozók között eltűnik a közös nyelv használata.

Sok esetben a második és harmadik generációs bevándorlók gyengébben beszélnek németül, mint saját szüleik. Ez annak a jele, hogy a beilleszkedési kísérletek évtizedeken át sorra kudarcot vallottak. Következményként a diákok jelentős része úgy kerül ki az iskolából, hogy valójában soha nem sajátította el a német nyelvet.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a problémák nem korlátozódnak egyetlen városra vagy régióra. Berlin csupán a jéghegy csúcsa, valójában országos jelenségről van szó, amely a német állam intézményi kapacitásának romlására utal. Történelmi összefüggésben vizsgálva ez a válság még inkább figyelemre méltó. A mai helyzet harminc évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna.

A háború utáni német államszerkezet alapelveit veszélyezteti, ha az állami intézmények nem tudják fenntartani működésük szabályait. Ez élesen eltér a porosz közigazgatási hagyományoktól, ahol az intézmények szakszerűsége és a pontos nyelvhasználat alapfeltétele volt az állam működésének. A jelenlegi válság azt jelzi, hogy a multikulturális modell nem vált be, és Németország kulturális folytonossága veszélybe került.

A kérdés már nem az, hogy Németország intézményei képesek-e megújulni, hanem az, hogy Németország képes-e érdemben német maradni. Ha a folyamatok nem fordulnak meg, a válasz egyre inkább az, hogy nem, ami a nemzeti erők, az AfD és a civil társadalom felelősségét is megnöveli.

(A Junge Freiheit, Compact Magazin, PI-News, FAZ, Der Spiegel, Süddeutsche Zeitung, Manuel Ostermann nyomán)