Az FBI hátat fordít két szélsőséges lobbicsoportnak

Kash Patel, az FBI igazgatója pénteken bejelentette, hogy a szövetségi bűnüldöző szerv megszakítja kapcsolatát két szélsőséges érdekképviseleti csoporttal, amelyek évtizedeken át befolyásolták az amerikai bűnüldözés működését. A Southern Poverty Law Center (SPLC) és a Rágalmazásellenes Liga (ADL) elveszíti kiemelt státuszát, amelyet korábban az FBI-nál élvezett.

Patel a sajtón keresztül egyértelműen fogalmazott: „A Southern Poverty Law Center már régen feladta az emberi jogi munkát, és pártpolitikai rágalmazógéppé alakult át.” Különösen az SPLC „gyűlölettérképét” bírálta, amely az interneten azokat a csoportokat jelöli, amelyeket veszélyesnek tartanak. A lista célzott politikai természete régóta viták tárgya.

Mindkét csoport már a kezdetektől eltért hivatalos feladataiktól. Az SPLC 1971-es alapítása óta hivatalosan emberi jogi közösségként működött, de valójában főleg szélsőséges politikai eszközként működött, és célpontjai azok a csoportok és személyek, akik nem illeszkednek szélsőliberális ideológiájába. Patel kiemelte, hogy „úgynevezett gyűlölettérképüket felhasználták arra, hogy átlagos amerikaiak ellen folytassanak rágalmazást, sőt, erőszakot is kiváltottak.”

Az SPLC gyűlölettérképe közel 1400 csoportot sorol fel, köztük Charlie Kirk arizonai székhelyű Turning Point USA nevű konzervatív fiatalokból álló szervezetét is, amelyet az SPLC folyamatosan rágalmazott és démonizált. Kirk egyetemi kampuszokon épített konzervatív közösségeket, ami fenyegetést jelentett a baloldali befolyás számára. Különösen felháborító, hogy a folyamatos démonizálás végül Kirk meggyilkolásához vezetett.

Hasonló viták kísérték az ADL megalakulását. Mary Phagan, mindössze 13 éves ceruzagyári munkáslány, 1913-ban nemi erőszak és gyilkosság áldozata lett. A gyilkosság miatt a gyár vezetőjét, Leo Max Frankot először halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ám 1915. augusztus 16-án egy dühöngő tömeg erőszakkal elragadta a börtönből és másnap meglincselték. Az események hatására Sigmund Livingston és néhány B’nai B’rith-tag – a B’nai B’rith egy nemzetközi zsidó érdekvédelmi és közösségi szervezet – megalapította az ADL-t, hogy Frankot védelmébe vegyék, és ezzel szélesebb értelemben minden zsidó védelmét legitimálják.

Azóta az ügy körüli részletek és tanúvallomások vitatottak maradtak, és a történet több forrásban eltérően jelenik meg. Az ADL alapításának ez a vitatott körülménye ma is árnyalja a szervezet hírnevét, és sokak szemében kérdéseket vet fel a szervezet erkölcsi irányultságáról és céljairól.

Donald Trump elnök bár gyakran hangoztatja a szólásszabadság védelmét, kritikusai szerint intézkedései gyakran épp annak korlátozását célozzák. Az egyetemi kampuszokon megjelenő politikai véleményeket és demonstrációkat fenyegetésekkel illeti, miközben az ilyen korlátozásokat az antiszemitizmus elleni fellépésnek álcázza, ami komoly kettős mércét jelez a szólásszabadság elveivel szemben.

Január 29-én Trump elnök aláírta a 14188-as számú végrehajtási rendeletet, amely „További intézkedések az antiszemitizmus leküzdésére” címet viseli. A rendelet újraéleszti a Trump első elnöksége idején, 2019-ben kiadott 13899-es végrehajtási rendeletet, és további eszközöket biztosít az egyetemi kampuszokon megjelenő antiszemitizmus ellen.

A jogszabály arra szólítja fel az igazságügyi minisztert, hogy használjon fel minden rendelkezésre álló jogi eszközt az antiszemitizmus ellen, beleértve a szövetségi törvénykönyv 18. cikkelyének 241. szakaszát is. Az oktatási miniszter feladata, hogy felülvizsgálja az összes, 2023. október 7. után benyújtott antiszemitizmussal kapcsolatos panaszt az egyetemeken.

A külföldi hallgatókra vonatkozó intézkedések a legvitatottabbak. Trump világosan megfogalmazta: „Minden külföldi állampolgárt, aki csatlakozott a prodzsihádista tüntetésekhez, figyelmeztetünk: 2025-ben megtalálunk, és kitoloncolunk benneteket.” Az egyetemeket arra utasítja, hogy jelentsék azokat a külföldi hallgatókat és alkalmazottakat, akik olyan tevékenységekben vesznek részt, amelyek a bevándorlási törvény 8. cikkelyének 1182(a)(3) szakasza szerint kizáró okot jelentenek.

Ha palesztinok melletti demonstrációkon vesznek részt, az ilyen hallgatókat kitoloncolhatják. De mi számít dzsihádpárti tüntetésnek? Palesztin zászló a kampuszon, izraeli telepek bírálata egy szakdolgozatban, vagy egyszerűen csak egy Facebook-poszt, amely támogatja a kétállami megoldást?

A rendelet szándékosan homályos megfogalmazása lehetővé teszi az önkényes alkalmazást, így egy hallgatót, aki békés demonstráción vesz részt a palesztinok államiságának támogatására, hirtelen kitoloncolás fenyegethet.

Ez valójában egy külföldi állam politikai érdekeit szolgáló szájzárrendelet, nem pedig az antiszemitizmus elleni harc. Izrael kormányának politikája kritizálható anélkül, hogy az antiszemitizmus lenne. A palesztinok jogainak támogatása nem jelent ellenségességet a zsidó nép iránt. Trump rendelete szándékosan összemossa ezt a különbségtételt. Célja nem az amerikai zsidó közösség védelme, hanem egy külföldi állam külpolitikai érdekeinek szolgálata.

De miért is kap az „antiszemitizmus elleni harc” ilyen különleges bánásmódot?

Végrehajtási rendeletek a keresztények elleni gyűlölet ellen nincsenek. Az amerikai egyetemeken a keresztény hallgatók rendszeresen ellenséges környezettel találkoznak, hittanulmányi csoportjaikat kirekesztik, hitüket gúnyolják. Semmilyen kormányzati válasz nem érkezik. A fehér amerikaiak elleni rasszista retorika sem számít. A fehér nép felszámolásáról szóló beszédek egyetemi előadótermekben hangzanak el, professzori katedrákról hirdetik azokat. Konzervatív és jobboldali hallgatókat fizikailag megtámadnak, mert nem a baloldali narratívát képviselik, de védelmet nem kapnak.

Ezek a csoportok nem rendelkeznek azzal a lobbierővel, amely az antiszemitizmus-ellenes intézkedéseket keresztülnyomja. Az ADL és hasonló szervezetek évtizedek óta építik befolyási hálójukat Washingtonban, kapcsolataik mindkét pártban rendkívül mélyek. 

Az AIPAC (American Israel Public Affairs Committee – Amerikai–Izraeli Közpolitikai Bizottság) és más Izrael-párti lobbicsoportok amerikai politikusokra gyakorolt befolyása közismert. Kampányfinanszírozással, médiatámogatással és karrierpusztítással való fenyegetéssel ezek a szervezetek biztosítják, hogy Izrael érdekei különleges státuszt kapjanak az amerikai politikában.

Trump kormánya eltávolította az SPLC-t és az ADL-t az FBI-ból, mert azok baloldali politikai célokat szolgáltak. Ugyanakkor kormányzati eszközöket használ fel arra, hogy más politikai célokat: Izrael érdekeit – akár kényszerrel is – elfogadtassa az amerikai közvéleménnyel. A vezetők cserélődtek, a cenzúra mechanizmusa megmaradt.

Fizikai erőszak, zaklatás, közösségi terekből való kizárás már most is illegális. Ezek az esetek büntetendők a meglévő törvények alapján. Trump rendelete valójában a legitim politikai beszéd kriminalizálását célozza, az antiszemitizmus elleni fellépés álcája alatt.

Az FBI-döntés és a végrehajtási rendelet ugyanannak a mintának a részei, nem egymásnak ellentmondó lépések. Az FBI most azokkal a szervezetekkel szakít, amelyek baloldali politikai szemléletet próbáltak a bűnüldözésre ráerőltetni, miközben a kormány saját gondolkodásmódját kényszeríti rá a közbeszédre. Más az ideológia, de a módszer ugyanaz.

Amikor baloldali szervezetek konzervatívokat cenzúráznak, részrehajló rágalomgyárként minősítik őket. Amikor a kormányzati hatalom korlátozza a palesztinpárti beszédet, azt az antiszemitizmus elleni harcnak nevezik. Mindkét esetben ugyanaz történik, politikai vélemények büntetése állami eszközökkel.

A szólásszabadság nem válogathat. Nem lehet szelektív jogként alkalmazni, ahol csak a nekünk tetsző véleményeket védjük. Minden véleményt védenie kell, beleértve azokat is, amelyekkel nem értünk egyet.

A nemzeti szuverenitás elve azt diktálja, hogy egy ország politikáját saját polgárainak érdekei határozzák meg, nem pedig külföldi államok igényei. Miközben Trump kormánya jogosan kritizálja a globalista beavatkozást amerikai ügyekbe, addig ugyanezt a beavatkozást más témákban eltűri, sőt egyenesen támogatja, amikor egy másik külföldi állam érdekeit szolgálja.

Ki dönt arról, mely vélemények kapnak védelmet? A kormány dönt, egy külföldi állam igényei alapján? A szólásszabadság akkor már nem létezik. Lobbicsoportok döntenek, amelyek külföldi államok érdekeit szolgálják? A szuverenitás akkor fikció.

Az FBI megszakítja kapcsolatát az SPLC-vel és az ADL-lel, ami helyes döntés. De nem bontja le a cenzúra infrastruktúráját, pusztán áthangolja azt. A régi cenzorokat eltávolítja, helyükre újakat telepít.

Európában évtizedek óta ugyanez zajlik. Különböző ideológiai cenzorok felügyelik a közbeszédet, diktálják, mi mondható. A migrációkritikát gyűlöletbeszédnek bélyegzik, a nemzeti önrendelkezés támogatását xenofóbiának, a hagyományos értékek védelmét diszkriminációnak. Most ugyanez jelenik meg Amerikában, jóllehet részben más témákkal összefüggésben.

A szólásszabadságot nem azért védjük, hogy kiválasszuk, kinek a cenzúráját tűrjük el, hanem azért, hogy egyáltalán ne létezzen efféle kordában tartása a véleményeknek. És ha mégis, akkor kizárólag mi dönthessük el, melyik korlátozás szolgálja saját érdekünket.

Az SPLC-vel és az ADL-lel való kapcsolat megszakítása helyes döntés, de Trump kormánya nem bontotta le a véleménynyilvánítás korlátozásának infrastruktúráját, pusztán áthangolta azt. Egy külföldi állam érdekei most kormányzati végrehajtási rendeletekben jelennek meg, nem „civil” szervezetek gyűlölettérképeiben. Ez csereüzlet, ahol a baloldali ideológiai cenzúrát felváltja egy másik ideológiai cenzúra, amely külföldi érdekeket szolgál. Mindkét rendszert el kell utasítani.

(Az Axios, ABC News, The Hill, NPR, White House, Newsweek nyomán)