Felháborodás: Huckabee ünnepli az árulót

Mike Huckabee, az Egyesült Államok izraeli nagykövete júliusban titkos találkozót tartott Jonathan Pollarddal az Egyesült Államok jeruzsálemi nagykövetségén. A Fehér Ház sem tudott a megbeszélésről, ami azonnal felvetette a kérdést, vajon kinek az érdekeit szolgálta a nagykövet. Az eset miatt a CIA izraeli állomásfőnöke riasztotta a washingtoni vezetést.

Jonathan Pollard ügye az amerikai kémtörténet egyik legbotrányosabb fejezete. Haditengerészeti hírszerző elemzőként az 1980-as években dokumentumok ezreit adta át Izraelnek, pénzért és ajándékokért cserébe. Az anyag mennyisége megtöltött volna egy teljes irodát. Köztük volt a National Security Agency (az Amerikai Egyesült Államok rádióelektronikai, jelhírszerzéssel foglalkozó hírszerző szervezete, az Egyesült Államok hírszerzésének egyik legnagyobb költségvetésű és létszámú tagja, önálló nemzetbiztonsági szolgálat – a szerk.) tízkötetes útmutatója az Egyesült Államok módszereiről, valamint több ezer olyan személy neve, akik együttműködtek az amerikai hírszerzéssel.

1986-ban bűnösnek mondták ki, és harminc év börtönt kapott. George Tenet, a CIA igazgatója lemondással fenyegetőzött, ha Bill Clinton szabadon engedi. Pollard mégis feltételesen szabadult 2015-ben, az Obama-kormányzat idején. Öt évvel később feleségével Izraelbe költözött, ahol a szélsőséges cionista körök hősként fogadták. Benjámin Netanjahu miniszterelnök személyesen várta a leszállópályán és átadta neki az izraeli állampolgárságát igazoló okmányokat.

Netanjahu ezzel olyan üzenetet küldött Washingtonnak, amelyet nehéz félreérteni. Izrael nem tekinti bűnösnek azt a férfit, aki Amerika ellen kémkedett Izrael javára. Olyan ország, amely azt állítja magáról, hogy Amerika legjobb szövetségese, mégis hősként kezeli azt az árulót, aki amerikai titkokat adott át nekik.

Joaquin Castro texasi képviselő, a Kongresszus Hírszerző Bizottságának tagja (House Intelligence Committee) botrányosnak nevezte az esetet. Pollardot elítélt árulónak nevezte, aki rendkívül érzékeny nemzetbiztonsági információkat adott át az izraeli kormánynak. Tucker Carlson az X-en úgy reagált, hogy ilyen viselkedés egy amerikai nagykövettől egyszerűen megdöbbentő. Steve Bannon a nagykövet visszahívását követelte, és a War Room című műsorában azt mondta, hogy Huckabee teljesen kicsúszott az ellenőrzés alól.

Pollard az izraeli i24 hírcsatornának azt mondta, hogy Izrael-ellenes elemek szivárogtatták ki a találkozót a Trump-kormányzatból, és szerinte Huckabee lejáratása volt a cél. 

A kijelentés azonban fordított logika. Aki egy árulóval szemben fellép, nem ellenség, hanem a saját nemzete érdekeit védi. A CIA állomásfőnökének riasztása pedig szakmai kötelesség volt. Egy olyan helyzetben, amikor egy „szövetséges” ország hősként ünnepli azt az embert, aki súlyosan megkárosította Amerikát, a nemzetbiztonsági éberség nem politikai állásfoglalás, hanem alapvető feladat.

Jonathan Pollard nem bánta meg, amit tett. A Jerusalem Post izraeli napilapnak augusztusban azt mondta, hogy „Izrael az első” elvet vallja, és „hűsége Izrael földjéhez és népéhez köti, feltétel nélkül”. Donald Trumpot „őrültnek” nevezte, aki szerinte „szó szerint eladta őket (Izraelt) szaúdi aranyért”. Az F–35-ös vadászgépekről szóló szaúdi üzletre utalt, amelyet az izraeli hadsereg hevesen ellenzett.

Karoline Leavitt, a Fehér Ház szóvivője megerősítette, hogy Trump nem tudott a titkos találkozóról, és azt állította, hogy továbbra is kiáll Huckabee mellett.

Ez a gyakorlat precedens értékű, mert azt jelzi, egy nagyhatalom elfogadhatónak tartja, hogy nagykövete titokban találkozót tarthat egy elítélt kémmel, aki a mai napig nem bánja árulását, és nyíltan hirdeti, hogy helyesen cselekedett. 

Tegyük fel, hogy egy európai NATO-tagállam nagykövete ugyanígy fogadna egy, az adott ország ellen kémkedő elítéltet. Washington azonnali visszahívást követelne. A hozzáállás aligha nevezhető következetesnek.

Huckabee nem először cselekedett így. Amikor öt nyugati kormány szankciókat vezetett be Becalel Szmotrics és Itamár Ben-Gvir izraeli miniszterek ellen a palesztinokkal szembeni uszítás miatt, Huckabee fogadta mindkét férfit az irodájában és nyilvánosan bírálta a szankciókat. 

Magatartása akkor is világosan jelezte, hogy a nagykövet saját politikai meggyőződését és vallási elköteleződését a hivatalos amerikai álláspont elé helyezi. A mostani titkos találkozó ezért nem elszigetelt eset, hanem egy olyan mintázat újabb állomása, amelyben egy amerikai nagykövet Izrael érdekeit tekinti elsődlegesnek, nem pedig az Egyesült Államokét.

A Republikánus Pártban egyre élesebben rajzolódik ki a törésvonal. Az úgynevezett „Amerika az első” irányzat nem egyetlen vezetőhöz köthető, de ismert alakjai Steve Bannon, Tucker Carlson és Nick Fuentes, akik az amerikai önrendelkezést és az amerikai érdekek elsődlegességét helyezik előtérbe. Velük szemben állnak a neokonzervatív és keresztény-cionista körök, köztük Ben Shapiro, Mike Huckabee és más befolyásos véleményvezérek, akik következetesen Izrael érdekeit sorolják első helyre, még akkor is, amikor ezek nyíltan szembemennek az Egyesült Államok érdekeivel.

Továbbra is fennáll a kínzó kérdés, hogy egy amerikai nagykövet végül is kinek az érdekeit képviseli.

(A The New York Times, Axios, The Times of Israel, Washington Examiner, Israel Hayom nyomán)