Férfi és nő helyett mostantól csak első és második házastárs megnevezés lesz Lengyelországban

Lengyelországban az anyakönyvi és közigazgatási dokumentumokban a hagyományos „férfi” és „nő” kifejezések helyett nemtől független fogalmakat vezetnek be, például az „első házastárs” és a „második házastárs” megjelölést. Ez lehetővé tenné, hogy Lengyelország – bár elvileg továbbra sem engedélyezi az azonos neműek házasságát a saját jogrendszerében – elismerje a külföldön jogszerűen kötött azonos nemű házasságokat.

A TVP World tájékoztatása szerint a lengyel kormány hivatalosan is megkezdte annak előkészítését, hogy megfeleljen az Európai Unió Bíróságának (EUB) azon döntésének, amely kimondja: az uniós tagállamoknak el kell ismerniük az azonos nemű párok más EU-országban kötött házasságát.

A tervezett változtatások ugyan a kormány szerint pusztán adminisztratív jellegűek, azonban valójában mélyebb, elvi jelentőségű fordulatról van szó: a „férfi” és „nő” kifejezések eltávolítása az állami nyilvántartásokból nem pusztán formai kérdés, hanem egy olyan folyamat része, amely fokozatosan relativizálja a házasság és a család hagyományos fogalmát.

Ha az állam a hivatalos dokumentumaiban már nem meri kimondani, hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége, akkor idővel maga az intézmény is elveszítheti azt a társadalomszervező szerepét, amely évszázadokon át a gyermekvállalás és a családalapítás origóját jelentette.

Ez a lépés nemcsak jogi, hanem kulturális és civilizációs kérdés is. Nyugat-Európában már megfigyelhető az a tendencia, miszerint a biológiai nemek jelentőségét fokozatosan háttérbe szorítják a jogalkotásban és a közbeszédben, ami hosszú távon identitásválsághoz és társadalmi bizonytalansághoz vezethet.

Úgy tűnik, megint a túlnyomó többségnek kell lemondania arról, hogy normálisan férfiként és nőként szerepelhessen a hivatalos dokumentumokban azért, hogy a „befogadás” és az „egyenlőség” jegyében kedvezzen egy jelentős kisebbségben lévő társadalmi csoportnak.

A lengyel digitális ügyekért felelős miniszter álláspontja szerint ez nem ideológia kérdése, hanem jogi kötelesség, aminek meg kell felelnie Lengyelországnak. Az EUB ítéletének végrehajtása azonban nem indokolja azt, hogy Lengyelország saját alkotmányos és kulturális alapelveit is „átírja”. Eleget lehetne úgy is tenni a nemzetközi kötelezettségeknek, hogy közben az állam nem mond le a férfi és nő mint alapvető antropológiai valóság jogi kimondásáról. Az megint más kérdés, hogy egyáltalán engedni kellene-e, hogy az Európai Unió ilyen mértékben beleszóljon a tagállamok jogi szuverenitásába.

Kapcsolódó: