Nem értették az antifasiszták a színdarabot: erőszakba torkollott a jobboldali politikus monológja
Kép forrása: Armin Szmajlovity
Először csak üvöltöztek, majd gyümölcsöket dobáltak, végül a színpadot is megpróbálták megrohamozni a Catarina, avagy a fasiszták meggyilkolásának szépsége című előadás bochumi premierjén – számolt be róla a The Guardian.
A darabot a portugál szerző, Tiago Rodrigues írta 2020-ban. A történet középpontjában egy család áll, amelynek tagjai minden évben elrabolnak és kivégeznek egy fasisztát(?), hogy így álljanak bosszút egy 1954-es mártírhalálért, amely az António de Oliveira Salazar nevével fémjelzett diktatúra idején történt. A darab alapkonfliktusa a radikálisabb, vérszomjasabb szülők és visszafogottabb felnőtt lányuk között bontakozik ki; ezen keresztül a szerző azt vizsgálja, milyen eszközökkel lehet – vagy nem lehet – megvédeni a demokráciát.
Üvöltözés, dobálás, rohamkísérlet
Az előadás végén az elrabolt szélsőjobboldali politikus karaktere egy mintegy 15 perces monológban ismerteti pártja jövőképét és terveit. A németországi Bochum kulturális központként ismert városának közönsége azonban nem igazán mutatkozott képesnek az összetett gondolkodásra, és még az antifasiszta darab „fasizmusán” is felháborodtak. A főszereplő monológja alatt egyre hevesebben reagáltak: előbb fütyülni és kiabálni kezdtek, majd egyesek sértegették, és arra szólították fel a színészt, hogy hagyja abba a beszédet. Később gyümölcsöket is a színpad felé dobáltak – egy narancs majdnem eltalálta.
Alexander Kruse, a színház szóvivője elmondta, hogy a közönség egy része ekkor felállt a helyéről, továbbá két néző felmászott a színpadra, „nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy lerángassák a színészt a színpadról, ezt azonban sikerült megakadályozni”.
A politikust alakító Ole Lagerpusch a történtek ellenére végigmondta a monológot, amely azzal a mondattal zárult: „a jövő a miénk”. Az agymosott tömeg vélhetően túlságosan húsba vágónak érezte a monológot, így előjöttek a beiktatott reflexek: habzó szájjal ordítozni kell, és elhallgattatni az illetőt, mielőtt hangja eljutna bárkihez.
„Nem a szórakoztatás volt a cél”
A produkció rendezője, a szlovén Mateja Koleznik azt nyilatkozta: rendkívül büszke a színész kitartására, ugyanakkor ostobának és brutálisnak nevezte a nézők viselkedését. Elmondása szerint számított rá, hogy a zárómonológ erős reakciókat vált ki, de a premieren tapasztalt indulatokra nem.
„Ilyet legfeljebb azoktól vártam volna, akik ellen mi vagyunk, de nem azoktól, akiknek a mi oldalunkon kellene állniuk” – fogalmazott, őszintén meglepődve attól, hogy az antifasiszták erőszakos, műveletlen csürheként viselkedtek, akik még a színdarabot se tudják elválasztani a valóságtól.
A rendező hangsúlyozta: az előadást nem „a liberális, kispolgári európai közönség” szórakoztatására készítették, hanem inkább arra, hogy megijesszék őket. Mint mondta:
„A fasizmus következő hullámában nem szörnyek lesznek, hanem normális, kedves emberek.”
Egy néző azt mondta a szombati incidensről, hogy „megdöbbentette, milyen tiszteletlenek tudnak lenni egyesek a színházban, amikor a színész csak a munkáját végzi”.
Egy másik „ijesztőnek” nevezte, hogy „állítólag antifasiszta színházlátogatók megrohamozzák a színpadot és megtámadják a színészeket. Ez alapvetően fasiszta hozzáállás a művészethez és a színházhoz, és véleményem szerint soha nem szabad megtörténnie.”
Mi a munkánkkal háláljuk meg a megtisztelő figyelmüket és támogatásukat. A Magyarjelen.hu (Magyar Jelen) sem a kormánytól, sem a balliberális, nyíltan globalista ellenzéktől nem függ, ezért mindkét oldalról őszintén tud írni, hírt közölni, oknyomozni, igazságot feltárni.
Támogatás
