Franciaországban újabb halálpárti intézkedések nyertek teret

Július 15-én a francia Nemzetgyűlés végleg elfogadta az asszisztált öngyilkosságról szóló törvényt, amellyel Franciaország Belgium, Hollandia, Luxemburg és Spanyolország mellé sorakozott fel ezen a területen, miközben Írországban, Portugáliában és Szlovéniában is napirenden van a hasonló szabályozás – írta a Demokrata.

A hírportál szerint ugyanezekben a hetekben az amszterdami OLVG kórház bejelentette, hogy kísérleti programot indít a terhesség 22. és 24. hete közötti, egészségi ok nélküli abortuszokra. Kiemelték: Hollandiában egy év alatt több mint 39 ezer abortuszt végeztek, közülük 331-et ebben a késői szakaszban, amikor a magzat már életképes lehet. 

Erről írt Michel Houellebecq is a Le Figaróban megjelent esszéjében. A francia író szerint a haladó gondolkodás „teljesen úgy működik, mint egy reteszelőmechanizmus” – amit egyszer „társadalmi előrelépésként” fogadnak el, azt később már nem lehet visszafordítani. A „méltóság” szó eközben kifordult önmagából: már nem azt jelenti, hogy az ember mindig cél, sosem eszköz, hanem azt, hogy a haldokló nem terheli a környezetét. Houellebecq kegyetlen pontossággal mondja ki: „A méltóságnak tulajdonképpen csak egyetlen haszna van: legitimálni a legteljesebb önzés állandó gyakorlását.”

A Demokrata ugyanakkor különbséget tesz a passzív eutanázia és az aktív életkioltás között. Közölték, hogy a végstádiumú betegek szenvedésének enyhítése és az életfenntartó kezelések visszautasítása – amelyet a magyar jog is ismer – más megítélés alá esik, mint amikor a pszichés szenvedés válik az eutanázia indokává.

Példaként Belgiumot emelték ki, ahol eutanáziát hajtottak végre egy 23 éves nőn, aki túlélte a brüsszeli terrortámadást. Mint írták, a nőt éveken át antidepresszánsokkal kezelték – saját elmondása szerint napi tizenegy gyógyszert szedett –, pszichiátriai kezelése alatt pedig szexuális erőszak is érte. Kiemelték, hogy egy segítő terapeuta felajánlott támogatását nem vették figyelembe, végül két pszichiáter jóváhagyta az eutanáziára vonatkozó kérelmét. 

A szerző arra is emlékeztetett, hogy korábban egy testileg teljesen egészséges, 24 éves nő is engedélyt kapott eutanáziára, mert állítása szerint már kisgyermekkora óta meg akart halni.

Hollandiát – amely a világon elsőként, 2002-ben legalizálta az aktív eutanáziát – példaként említik arra, hogy a szabályozás fokozatosan bővül. Mint írták, 2021-ben már 7666 ember halt meg eutanázia következtében, tíz százalékkal több, mint egy évvel korábban. Bár a többség daganatos beteg volt, egyre többen hivatkoznak időskori demenciára is, miután lehetővé vált, hogy a beteg még beszámítható állapotban előre kérhesse a halált.

Kiemelték, hogy 

a gyermekek esetében is hasonló folyamat zajlott le: a holland jog korábban engedte a halálosan beteg újszülöttek életének megszakítását, valamint a 12 év feletti kiskorúak eutanáziáját, az 1 és 12 év közöttiek azonban kimaradtak a szabályozásból. Ezt a joghézagot szüntette meg a kormány, miután egy szakértői csoport arra jutott, hogy évente öt-tíz olyan gyógyíthatatlan gyermek lehet, akinek szenvedésén a palliatív ellátás sem tud segíteni.

A döntés feltételeként – közölték – mindkét szülő beleegyezése szükséges, a gyermeket életkorának és felfogóképességének megfelelően tájékoztatni kell, az orvosnak pedig meg kell győződnie arról, hogy a döntés nem a gyermek akarata ellenére történik. Willem Eijk bíboros, Utrecht érseke hiába kérte a kormányt a szabályozás felülvizsgálatára, miközben Kanadában már a mentális betegek és a kiskorúak bevonásáról is vita zajlik.

Aláhúzták, hogy 

egy társadalom akkor kerül veszélyes útra, amikor a szenvedő fiatalok számára a halál lehetőségét kínálja fel a gyógyítás helyett.

És hogy miért most? A szerző szerint azért, mert Európa öregszik, és a fogyatkozó kontinens számtanában az ember „kezdeti értékét egy kopási együtthatóval csökkentik”. Houellebecq diagnózisa szerint „a gondoskodás drága; a halál ingyen van” – idézték az írót.

A francia író úgy látja, a Nyugat visszatért ahhoz az ősi állati bölcsességhez, amely a beteg állatot elűzi a törzsből, hogy egyedül pusztuljon el – társaitól nem együttérzésre, hanem csőrcsapásokra számíthat. „Sokáig azt hittük, hogy egy magasabb rendű törzset alkotunk; tévedtünk” – fogalmazott Houellebecq.

A francia püspökök – közölték – jogi utakat keresnek, hogy legalább a betegeket évszázadok óta kísérő intézményeket ne kötelezhessék arra, amit etikájuk tilt. Addig is marad a francia író esszéjének utolsó mondata: „Olyan világba lépünk, ahol könnyebb lesz meghalni; én inkább egy olyan világot választottam volna, ahol élni lehet.”

Kapcsolódó: