2012-ben ezen a napon, február 4-én hunyt el Csurka István. Írói és politikai küzdelmeinek célja egyetlen szóval, 1988-ban írt színdarabjának címével elmondható: Megmaradni.
„Csendesen bejelentjük igényünket élve maradásunkra. S egyúttal vállalkozunk valami harcra. Ez a Magyar Megmaradás Közösségének a programja. Szerényen, tisztán, minden bosszúállási szándéktól mentesen, amire sem hajlamunk, sem erőnk nincs. Tisztelettel bejelentjük: meg akarunk maradni. Magyarként.” (Magyar Fórum, 2009. 11.05)
A szorítás energiája
Már első kötetének (Tűzugratás, 1956) záró novellája, a Mélység vándora is azt a gondolatot fejti ki elképesztő irodalmi erővel, hogy a magyarságnak nagy nyomás alatt is meg kell maradnia, sőt meg kell keményednie. A novella főhőse, Pásztor Mihály lesüllyed a tenger fenekére, de életben marad. „Mikor aztán annyira összenyomódott, hogy a húsa annyira kemény lett, mint a csontja volt, a csontja pedig mint a gyémánt, akkor mégiscsak megmozdult. Magába szívta a súlyt, a szorítás energiáit, s a teherből lett erők testében lett megszületésével pislogni kezdett.”
Ez Csurka István ars poeticája, egyúttal ez a mi kötelezettségünk, mert a magyar megmaradás küzdelmét csak így vihetjük sikerre.
A magyar újjáépítés csak hosszú, szívós munkával telített folyamat lehet, küzdelem, és megalkuvást nem tűrő harc. A világliberalizmus megbukott, de még sokáig fenn tudja tartani pénzhatalmát, befolyását, és hazugságterítő gépezete pokoli megtévesztésekre lesz még képes.
Életében sokat támadott gondolatai, problémafelvetései mára elfogadott és továbbgondolt sarokpontokká, megkerülhetetlen igazságokká váltak, hiszen időszerűségükből semmit sem vesztettek. A lényeglátása és erőteljes kifejezőképessége miatt sokak által vátesznek tartott író életműve beépült a magyar közgondolkodás talapzatába.
Az X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
