A fideszes többségű XII. kerületi önkormányzat az emlékmű átminősítésében semmi kivetnivalót nem talált.
A Turul a magyarság szent szimbóluma, régebbi mint a Szent Korona és a magyar trikolor! Ennek a szimbólumnak a meg nem védése, egyenlő a lemondással, a hátrálással, a megalkuvással. Bár maga az emlékmű esztétikailag sikerülhetett volna jobban, de amióta támadják, azóta védem. Ezért is mentem el a XII. kerületi önkormányzat testületi ülésére, amelyen a szobor sorsáról döntöttek.
A helyszínen megtudtam, hogy akár kívülállóként is hozzá lehet szólni a vitához, ezért ezzel élni is kívántam, hiszen azt gondoltam, hogy felszólalásommal, ha csak egy kicsit is, de befolyásolhatom a helyes döntés meghozatalát. A Mi Hazánk Budapesti örökségvédelmi tanácsosaként jelentkeztem be vendégként felszólalni.
A vitában öt képviselő szólalt meg, Kovács Gergely, a Kétfarkú kutyapárt elnöke, az MSZP-s Vincze Géza, Élő Norbert és Vágó István a DK-ból, mind az emlékmű lebontását követelték, legszívesebben a szoborparkba vitették volna. Mindössze egy képviselő érvelt a Turul maradása mellett, az LMP- s Hajdú Mária. Ezután Pokorni Zoltán fideszes polgármester megszavaztatta a testületet, hogy kaphatok-e szót, vagy sem.
Megszavazták, hogy nem szólalhatok meg, 10 nem, 5 igen és 3 tartózkodással belém fojtották a szót!
A szavazás után kértem Pokornit, hogy egy mondatban észrevételt tehessek, de ezt is elutasította. Ennek ellenére beszóltam, hogy ezt a cenzúrát – „Köszönöm a Fideszes képviselőknek!” A testület végül úgy döntött, hogy a Turulból egy név nélküli, XII. kerületi első világháborús emlékművet csinálnak, a Városmajorban pedig állítanak egy második világháborús emlékművet, amelynek szimbolikájáról kikérik az MTA és a Magyar Művészeti Akadémia véleményét is.
A lakosságot nem kérdezik meg, ugyanakkor a momentumos képviselő javaslatára ismét csak bocsánatot fognak kérni, amiért a Böszörményi úti emlékműről lemaradt több száz név. Pokorni megbánta, hogy a Turul 2005-os felállítása után, védte a szobrot az MSZP-SZDSZ akkori támadásaival szemben, mint fogalmazott „Harctéri vakságban volt”, ezért most tartózkodott a szavazásnál. Az új emlékművön, amelyre 60 millió forintot rögtön elkülönítettek, fel lesznek sorolva a kerület polgári áldozatai, a Kun páterék által kivégzettek és a kerületből származó elesett katonák nevei.
A szünetben két fideszes képviselővel beszéltem, az egyik tartózkodott, a másik nemmel szavazott, hogy „ne legyen nagy kavarodás,” úgy látszik
a Fidesz tévesen értelmezett párt érdeke előrébb való volt, mint a Turul ügye.
Hajdú Mária (LMP) a szavazást követő szünetben odajött hozzám és érdeklődött arról, hogy mit szerettem volna elmondani? Elmondtam neki és a két fideszes képviselőnek a Turul emlékmű melletti érveimet:
1. Az emlékművek átnevezése, átfeliratozása a kommunisták módszere, amikor a lebontott emlékművek köveiből építettek sokszor szovjet emlékműveket, szabadságzászlókat, de a románok is szívesen alkalmazták, például Besztercén és sok más helyen, ahol az magyar országzászló talapzat, ma román hősi emlékmű. Innentől kezdve az adományozók, vagy a felállító szerv nem lehet abban biztos, hogy fillérekből összeadott emlékművet egy másik kor, nem fogja kisajátítani, önös politikai érdekek alapján.
2. Fura, hogy a leendő első világháborús emlékmű nem hordoz majd neveket, viszont az új emlékmű igen, ráadásul arra, előzetesen többszörösen átfésült nevek kerülnek majd fel.
3. Az új emlékművet egy senki által meg nem választott, nagy létszámú testület fogja véleményezni, ami a további egyéb emlékmű állításoknál hivatkozási alapot szolgálhat.
4. Érdekes, hogy a nyilas múlttal rendelkezők nem kívánatosak a névsorban, ugyanakkor a kommunista múlt, nem számít. Fel akarják írni az áruló Kis János altábornagy nevét is.
5. Bár Nagy Imrénél a hősies halál sokak szemében feledteti a padláslesöpréseket, a svábok kitelepítését, a cárgyilkosságot most nem is említem, de ha Pokorni József nyilas részt vett a háborús öldöklésben, akkor az ő, Budapest védelmébe való eleste nem teszi őt hőssé. Itt ismét a kettős mérce érhető tetten. A keresztény szellem is hiányzik, amely szerint a halott katonát már megilleti az egyenlő bánásmód.
A testületi ülés után hüledezve gondolkoztam az Egyesült Államokban folyó szobordöntések által előre vetített magyar jövőn. Idegen kultúrájú és identitású emberek mondják meg már most a magyarság nevében, hogy mit töröljünk ki a múltunkból, miről kell megemlékeznünk és mi az amit nem szabad tagadni.
Nagy Zsolt
(A szerző a Mi Hazánk Mozgalom Városkép és Örökségvédelmi tanácsadója – Fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László)
