Most már a kegyelemnek lenne helye – interjú Budaházy Györggyel

Budaházy György szerint már a bíróságnak és mindenkinek terhes az ügye, felháborítónak tartja, hogyan bánnak vádlott társával, de továbbra is bízik az eljárási kegyelemben. Elképesztőnek tartja, hogy az a baloldal, amelyik ma is idegen érdekeket szolgál, és melynek prominensei tömegbe lövettek 2006-ban, még mindig zavartalanul működik, ellenben a 2006-osokat folyamatosan meghurcolják. Szerinte ez így a kádári konszolidáció időszakára emlékeztet. Interjúnk Budaházy Györggyel. 

– Most már egy ideje házi őrizetben van, ami nyilván sokkal jobb, mint előtte. Milyen gondolatok fogalmazódtak meg önben azóta?

Ez azért nem újdonság számomra. Többször is voltam már házi őrizetben ebben az ügyben, és bár sokan mondják, hogy „jó, hogy legalább már otthon vagy”, de ezek a „megváltások” velem már megtörténtek, szóval ez számomra nem megoldás. Persze, nyilván sokkal jobb itthon lenni, mint abban az intézményben, amiben voltam, annál lerobbantabb és ócskább börtönt nem láttam még.

Természetesen jó a család körében lenni és a karácsonyt is itthon tölteni, de azért szeretném üzenni és arra kérni a nemzeti hírportálokat is, hogy kommunikálják, egy ember közülünk még bent van, és úgy tűnik, hogy őt nem akarják kiengedni.

– Szász Endre, ugye?

Igen. Ugye elméletileg szökésben volt, azt mondják. De csak azért, mert nem ment el az ítélethirdetésre, mert nem gondolta, hogy 15 évet fog kapni, mikor korábban ennél jóval kevesebbet kapott. Ráadásul most elképesztő körülmények között tartják fogva. Megtagadják tőle a védekezés lehetőségét, ugyanazt csinálják vele is, amit velem. Ráadásul berakták egy cigány és egy arab mellé, ahol nem működik a világítás a zárkában és ahol a képébe füstölnek, miközben elvileg nemdohányzó zárka lenne.

– Mennyit kapott korábban?

2016-ban 7 év 10 hónapot mértek ki rá, egyszerűen józan ésszel nem lehetett arra számítani, hogy most a dupláját fogja kapni. Gondolom, azért nem ment el az ítélethirdetésre, mert logikusan arra számított, hogy ha el is ítélik, biztos kevesebbre, mint elsőre, arra meg nyilván végképp nem számított, hogy még többet kap. De mivel így történt és le akarták volna egyből tartóztatni őt is, mint engem, de nem volt ott, ráfogták, hogy szökésben van és elfogató parancsot adtak ki ellene. Majd augusztusban elfogták, és erre hivatkozva tartják bent és tesznek meg vele mindenféle jogtalanságot.

– Térjünk vissza kicsit még az ön házi őrizetére. Kívülről úgy tűnt, mintha teljesen váratlanul, az egyik pillanatról a másikra történt volna. Vélhetően közrejátszott már ebben a nagy társadalmi nyomás, külön bizottság is alakult neves közéleti szereplőkkel. Mit gondol erről?

Ez teljesen nyilvánvaló, és nem győzőm megköszönni annak a sok embernek, akik kiálltak mellettem. Kiemelten azoknak is, akik közszereplők, politikusok, és felvállalták ezt. Ez biztos, hogy számított. Voltak ugyebár demonstrációk is, említhetem az október 23-án a Budai Várban a Köztársasági Elnök hivatala előtt az MVSZ által rendezettet és a Mi Hazánk Corvin közi megemlékezését is, ahol felolvasták az üzenetemet, majd elkezdtem az éhségsztrájkomat. Mindezek összessége hozhatta meg ezt az eredményt. Végső elkeseredésemben folyamodtam az éhségsztrájkhoz, mert teljesen jogtalanul jártak el velem szemben és nem követeltem mást, minthogy „egy jogállamban tartsák be a jogot”. Így végül sikerült elérni, hogy olyan vegye a kezébe a dolgot, aki foglalkozik is vele. Így a Kúriánál egy sokkal objektívebb gondozású bírói tanács kapta meg az ügyet.

Ami külön érdekes és sokatmondó, hogy ezzel az indoklással lényegében már májusban kiengedhettek volna.

– Jelen pillanatban lehet tudni, mikorra várható a másodfokú tárgyalás?

A kutya ugat, a karaván halad, mint mondják, és igen, amíg nincs előrelépés a kegyelmi kérvény kapcsán, addig a bírósági eljárás megy tovább. Február 8-ra tűzték ki az első másodfokú tárgyalást, és onnantól kezdve még öt tárgyalási napot. Március folyamán akár jogerős döntés is születhet. Szerintem terhes már ez az egész a bíróságoknak is, a nemzeti érzelmű emberek részéről ők is folyamatos kereszttűzben vannak. S ez kétségkívül rossz a tisztességes és normális bírókra nézve, én is találkoztam ilyenekkel. Előbb-utóbb el lehet jutni ilyen bíróhoz is, mint ahogy pl. most az éhségsztrájkkal sikerült. De ennyi év után már el sem éri a büntetés a célját, még ha el is követett volna valaki valamit, hisz még a jogelmélet szerint is az a célravezető, ha a bűn után egy ésszerű, de minél rövidebb időn belül jelenik meg a büntetés. Itt már az eddigi meghurcolás maga egy komoly büntetés, még akkor is, ha igaz lenne, amivel vádolnak, persze nem igaz. Szerintem most már a kegyelemnek lenne helye. Mi számítunk erre, minden papír be lett ezzel kapcsolatban adva az összes vádlott esetében. Egyébként ennek az a menete, hogy a kegyelmi kérvényeket valamilyen véleményezéssel az Igazságügyi Minisztériumnak kell felterjesztenie a Köztársasági Elnökhöz, ő csak ezután tud dönteni. De azt sem tudják sokan, hogy az eljárási kegyelmet (ezt így hívják, a végrehajtási kegyelem esetleg később jöhet szóba) utána vissza kell küldjék az Igazságügyi Minisztériumnak, és a miniszternek még azt ellen kell jegyeznie.

Szóval a politikai vezetés számára meg van a lehetőség, hogy megoldja ezt az ügyet, most náluk pattog labda.

– Lázban tartja a közvéleményt a baloldal amerikai pénzügyi támogatása, ugyanazokról beszélünk, akik ellen ön is harcolt 2006 és 2010 között. Nekik semmi bántódásuk, ön és a többi vádlott pedig hosszú évek óta szenved. Hogyan lehetséges ez?

Számomra az a legszomorúbb, hogy ezek még mindig működhetnek, idegen, amerikai vagy ki tudja milyen érdekeket szolgálnak ki, miközben mi ilyen szintű meghurcoltatást vagyunk kénytelenek elszenvedni még a nemzeti kormány alatt is. Borzasztó, hogy azt kellett megélnem az elmúlt 12 évben, hogy azok, akik felelősek 2006-ért és az utána következő években történtekért, békén vannak hagyva. Igen, valóban dobtak Molotov-koktélokat bizonyos helyekre, pártirodákba, néhány képviselő udvarára (most függetlenül attól, hogy ezeket kik követték el), de ennek volt egy kiváltó oka. Mert ez nem egy akció volt, hanem reakció a nemzeti társadalom részéről. Minket, jobboldaliakat mindig reakciósnak hívnak a baloldalon. Ebbe is érdemes belegondolni, hogy ez mit is jelent.

– Igen, vagy nevezhetjük ezt forradalmi és ellenforradalmi felosztásnak is, ahol az ellenforradalom a reakció az akcióval, a felforgatással szemben…

Igen, az. Mert a jobboldal többnyire reagál a baloldal baromságaira, erről szól a történelem. Amit ők tönkretesznek, azt a jobboldal megpróbálja helyreállítani.

És ezt most kormánytól függetlenül mondom, hogy általában a jobboldal megpróbál építeni, míg a baloldal meg tönkretesz mindent a világmegváltó hülyeségeivel. És tulajdonképpen 2006 ősze után ezek a cselekmények szintén csak reakciók voltak. Ugye példátlanul lebukik a kormány az őszödi beszéddel, és ahelyett, hogy lemondana, látjuk, mit tett. Erőszakkal fenntartja a hatalmát, belelövet a tömegbe. Majd ezt megússzák, miközben elméletileg demokratikus jogállamban élünk. Kivizsgálják úgy-ahogy, aztán nem történik semmi. És mikor ezt látja a lakosság, hogy tényleg semmi következménye nincs ezeknek a tetteknek, akkor megpróbál valamilyen módon ő reagálni, és hála Istennek, mert egy nemzet addig él, amíg vannak, akik mernek tenni valamit. Ez egy társadalmi immunreakció. Persze a béke szemüvegén át nézve, egyesek számára „szörnyű” lehet, hogy vannak, akik át merik lépni a törvényesség határát, de meg kell nézni, hogy mire volt ez válasz. 1956-ban is átlépték a törvényesség határát a forradalmárok, mert rájuk támadt a hatalom. Ilyen szempontból is felelős a baloldal, hogy mindig kiprovokálja ezt az emberekből. És kegyetlen nagy stratégiai hibát követ el az Orbán- rendszer, hogyha ezt így hagyja. És itt nem csak az én ügyemre, hanem úgy általában véve a 2006-osokhoz való viszonyra gondolok.

– Milyen következménye lehet ennek?

Én azt gondolom, történelmi távlatból szemlélve, szemére vetheti még ezt az utókor, mert messzebbről nézve minden jobban látszik és helyükre kerülnek a dolgok. Az, hogy lényegében egy kádári konszolidációvá válhat így 2006 kezelése.

– Lát hasonlóságot?

Tipikusan ugyanez volt. A bűnösök megúszták, felbucskáztak az ÁVH-sok mindenféle kulturális meg gazdasági pozíciókba, a forradalmárokat meg évtizedekig hurcolták meg. Még az amnesztia után is, például Wittner Mária is megfigyelt, másodrendű állampolgár volt. De nem csak ő, mindenki, aki egyáltalán túlélte. Nem ugyanez van most kicsiben vagy nem annyira szélsőséges módon? Senki nem lett elővéve, Gergényi jól él, Gyurcsány politizál, mocskolhatja a rendszert, elnézik neki, a rendőrterroristák mind megúszták. Ez az, amit az Orbán-rezsimnek fel kellene ismernie, hogy ez egy párhuzam a Kádár-rendszer ’56-hoz való viszonyulásával. A Kádár-rendszerről elmondható, hogy ugyan jobb volt, mint az előző, tehát a Rákosi-rendszer, de 1956-tal kapcsolatban bűnös politikát folytattak. Orbánéknak nem kötelező azt csinálniuk, mint Kádáréknak, akiken azért ott volt a szovjet nyomás. Látható volt a tavalyi békemeneten, hogy nagyon hangsúlyosan felvállalták 2006-ot, az egész elrendezés arra emlékeztetett. Ami egyébként nem annyira az ő harcuk volt, hanem inkább a miénk, de én persze örülök neki, hogy most már ők is szolidárisak ezzel.

– De azért emlékszünk rá, hogy annak idején finoman szólva is távolságtartással voltak… Sőt, egyes megmondóembereik ügynöközték is önöket.

Hát, igen, ők akkor nem mertek belefolyni a „forradalmi” dolgokba, pedig szerintem jó lett volna, ha így tettek volna, mert akkor pillanatok alatt győzünk és négy év pusztítást meg tudtunk volna úszni. Nem így történt, ez már történelem. De az viszont minimálisan elvárható, hogyha már nem kerültek bíróság elé, akik a valódi terrort elkövették, akkor legalább azokat az – egyébként is sokkal kisebb súlyú – cselekményeket se üldözzék és főleg ne nevezzék terrorizmusnak, amelyek csak reakciók voltak erre.

Persze a nemzeti radikálisoknak nyilván az az elvárása, hogy azokat vegyék elő, akik elkövették 2006 őszén – és 2002 és 2010 között, úgy általában is – a bűnöket a nép ellen.