A magyar kormány kommunikációjában rendre hivatkozik nemzetre, szuverenitásra, függetlenségre. Erős, szuverén, független nemzet azonban nincs stabil, biztos lábakon álló nemzetgazdaság nélkül. Azt, hogy egy kormány globalista vagy nemzeti, nem az általa használt kommunikációs frázisok határozzák meg, hanem sokkal inkább a tettei, amelyekkel építhet egy önálló államot, vagy egy teljesen kiszolgáltatott gyarmatot.
Vegyük például az ipari szektort. Az 1945-ig visszanyúló történelmi múltjának köszönhetően (ide értve mind a kommunizmust, mind a rablóprivatizációt, mind hazánk nyugati gyarmatosítását) Magyarország és a magyar vállalkozások olyan mértékű versenyhátrányba kerültek a profitéhes, gyakorlott nyugati vadkapitalistákkal és karvalytőkével szemben, melyeket állami protekciós politika nélkül nem lehet ellensúlyozni. Éppen ezért kulcskérdés bármely kelet-európai ország gazdaságának önállósága szempontjából, hogy hogyan viszonyul kormánya a multik vs. kis- és középvállalati (kkv) szektor kérdéséhez.
Ez hazánkban azért is bír kiemelt fontossággal, mivel a magyar cégek 99 százaléka a kkv szektorban helyezkedik el, a bruttó össztermék több mint felét termelik meg, valamint mintegy 70 százalékáért felelősek a foglalkoztatásnak. Ez számokban kifejezve több mint 2 millió dolgozót jelent.
Kiket támogat a kormány?
Noha csonka Magyarország, adottságaiból kifolyólag építhetne a mezőgazdaságra, valamint az arra épülő feldolgozóiparra, ennek ellenére mégsem ez volt az elmúlt harmincéves gyakorlat. A cukorgyárak, a libamáj üzemek, a tejipar mind-mind bezártak, a konzervgyárak külföldi tulajdonban, a termőföldek idegen kézben. A Fidesz-kormány korlátlan hatalmának 12. évében pedig még csak szándék sem mutatkozik ezek visszaszerzésére. Sőt, a folyamatok egészen másfelé mutatnak. Mintha
a „szén és acél országa” helyett immáron az „autó- és akkumulátorgyárak országa” szeretnénk lenni.
De azért nem kell megijedni, egy pillanatra sem merült fel a kormány részéről, hogy ebben a kérdésben önállóságra kellene törekedni, és mondjuk valami forradalmian új magyar járművel betörni a piacra. Éppen ellenkezőleg, hazai innováció helyett a Fidesz a külföldi (főleg német) vállalatok helyi összeszerelőüzemeit támogatja óriási pénzekkel.
Favorit az autóipar
Akár azt is mondhatnánk, a magyar kormány egyáltalán nem válogatós, ha külföldi autógyárak összeszerelőüzemeinek támogatásáról van szó. Még az olyan amerikai vállalatokat sem restek szponzorálni 4,4 milliárd vissza nem térítendő támogatásokkal, mint a BorgWarner és a Jabil.
A nagy kedvencek azonban mégiscsak a német autógyárak, azon belül is a Mercedes, valamint az Audi. Előbbi példának okáéért 2020-ban, a lezárások kellős közepén jelentett be egy 50 milliárd forintos beruházást Kecskeméten, melynek Szijjártó Péter annyira megörült, hogy kijelentette:
a projektet a kormány 15 milliárd forinttal támogatja.
Ez a gigaberuházás mindössze 200 új munkahelyet jelentett.
2022 nyarán a Mercedes újabb bővítést jelentett be, mire Szijjártó Péter azonnal ugrott, hogy világgá kürtölje: a magyar adófizetők ehhez is hozzájárulnak „szerény” 14 milliárd forinttal. Mindezt akkor, mikor már nagyon jól látszódott, óriási a baj a magyar költségvetésben, és az államadósság is soha nem látott méreteket öltött. Igaz, némi összeg is befolyt a kasszába, hiszen a katások ellehetetlenítésétől a kormány 50-300 milliárd extraprofitot remél, amit gyorsan oda is adott a multiknak.
Az Audinak is megéri
Az Audi régóta kedves a Fidesz-kormány szívének, hiszen már a 2016-2019 közötti időszakban is „kiemelt partnerként” tekintettek rá. Legalábbis erre enged következtetni a kiutalt támogatások mértéke:
a cégcsoport külföldi leányvállalatai közül a győri Audi Hungaria Zrt. kapta a legtöbb állami támogatást, szám szerint 2,3 millió eurónyi közpénzt.
Az egyedi kormánydöntések listájából az is kiolvasható, hogy összesen 36 milliárd forint állami támogatásnál járt már 2020-ban az Audi Magyarországon.
Miközben Magyarországon egy győri munkahelyre közel négyszer annyi állami támogatás jut, mint egy németországira, addig a munkavállalók bére jelentősen elmarad a nyugati színvonaltól. A dolgozók alig az ottani fizetések ötödét keresik meg.
Semmi értelme multikat támogatni
A G7 elemzésében világosan rámutat, pénzügyi szempontból értelmetélen közpénzzel tömni az idegen érdekeltségű multikat, hiszen az első adandó alkalommal kiviszik a profitot az országból.
Az Audi Hungária 10 év alatt közel 1500 milliárd forintot fektethetett volna be hazánkban, de ők ehelyett a teljes összeget átutalták Németországba.
2010 és 2019 között az összesen 1476 milliárd adózott eredmény mellett így 1524 milliárd forint osztalékot vett fel a magyar Audi anyavállalata.
A 2020-ban elkönyvelt kétmilliárd eurós, közel 700 milliárd forintos osztalékból, ha magyar tulajdonosok kapnák, akkor közel 170 milliárd forint adóbevétel jutna a magyar költségvetésbe, így azonban semmi.
A kormányt ez persze nem tántorította el attól, hogy még a koronavírus ürügyén bevezetett lezárások idején is a bajbajutott szektorok helyett inkább a német autóiparba tolja a közpénzt. Ezt olyan mértéktelenül tette, hogy a végén már az Audi vezérigazgatójának is kellemetlen lett, és arra kérte a Fidesz-kormányt:
támogassa inkább a vendéglátóipart és a rendezvényszervezőket, mert ők vannak igazán bajban.
Kinek kell termőföld, ha épülhet a helyére akkumulátorgyár is?
Debrecen kínai gyarmatosítása több lépcsőben zajlik a szemünk előtt. 2021-ben az év egyik legnagyobb beruházása valósult meg a városban, aminek keretében a SEMCORP vállalat lítium-ion akkumulátorokhoz kapcsolódó szeparátor fólia gyártóüzemet létesít 2022 végéig. A több mint 65 milliárd forintos projekthez az állam 13 milliárd forintos támogatást biztosít, ezáltal 440 új munkahely jön létre a városban.
A kínai érdekeltségű Halms Hungary Kft. idén több mint 40 millió euró befektetéssel elektromos autókhoz alkatrészeket gyártó üzemet létesít Debrecenben. A 300 új munkahelyet teremtő beruházáshoz a magyar kormány mintegy 1,5 milliárd forint támogatást ad.
2022 nyarán pedig megjelent az újabb hír, miszerint a szintén kínai CATL akkumulátorgyár minden idők legnagyobb, 3000 milliárd forintos beruházását kezdi meg Debrecenben, mely keretében alig 9000 új munkahelyet teremtenek, de cserébe olyan mértékű zajnak és szennyezésnek teszik ki a környéket, hogy az ottani termőföldek gyakorlatilag használhatatlanná válnak. Ez persze nem zavarja a magyar kormányt, hiszen a beruházást 87,7 milliárd forinttal támogatják. Sőt,
a zökkenőmentes területszerzés érdekében korábban már nemzetgazdaságilag kiemelt területté nyilvánították a minimum 25 aranykoronás termőföldeket, kisajátítva azokat, így tönkretéve a mezőgazdaságból élőket.
Ráadásul a külföldi multiknak még csak tisztességes béreket sem kell adnia a munkavállalóknak, ugyanis ha túl kevés a magyar dolgozó, aki éhbérért is betöltené az állást, hozhatnak helyette valami harmadikvilágbelit. Mindezt a kormány segedelmével. Tehát még csak arról sem lehet szó, hogy a magyar adófizetők pénzéből létrehozott több ezer új munkahelyet a magyaroknak teremtenék. Az alacsony bérek mellett Pócs János, Fideszes országgyűlési képviselő is kiállt, aki szerint ha a kormány magasabb fizetéseket harcolna ki, akkor „elmennének a multik”. Derék kormányunk pedig semmitől sem viszolyog jobban…
Mit kapnak a magyar vállalkozások?
A fent írtak fényében kijelenthető, ha a magyar kormány igazán szeretne támogatni valakit, akkor megtalálja hozzá a forrásokat. Azt már láthattuk, hogyan támogatják a multikat, most nézzük mit adtak az elmúlt két esztendőben a magyar kis- és középvállalkozásoknak, melyek – mint azt már említettük – 2 millió magyar embernek biztosítanak megélhetést.
Értelmetlen lezárások és korlátozások
Az elmúlt évek mérlege nem fest túl jó képet a magyar kormány és a kkv szektor viszonyáról. Kezdve a koronavírus-hisztéria nyomán életbeléptetett (teljesen elhibázott és indokolatlan) korlátozásokkal és lezárásokkal. A Fidesz az egyik napról a másikra lehetetlenített el komplett szektorokat mint a szórakoztatóipar, az idegenforgalom, vagy a vendéglátás. Nekik – ellenben a külföldi multikkal – semmiféle segítséget nem nyújtottak, hovatovább még olyan szabályozásokkal is sújtották őket, amelyek alól a tőkeerős, multinacionális óriásvállalatok mentesültek.
A kőkemény telet követte az „enyhítés” első szakasza, amikor valójában bedurvult a Covid-diktatúra. Az újranyitást hiába üdvözölték a tönk szélére sodort magyar vállalkozások, a kormány hamar letörte jókedvüket, mikor rendeletbe iktatta az oltási igazolvány kötelező használatát. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy
bizonyos vendéglátóipari egységeket és szórakozóhelyeket kizárólag „védettek” látogathattak, más, egészséges emberek továbbra is ki voltak tiltva mindenhonnan.
Ez pedig több szempontból is érzékenyen érintette a vendéglátást. Egyfelől az ország fele oltatlan volt, tehát akkor, amikor minden fillérre szükségük lett volna a túléléshez, eleve elveszítették potenciális vevőkörük felét. A másik felének egy jelentős része ráadásul hiába volt oltott, annyira félt a vírustól, hogy továbbra sem mert szórakozni járni. Ennek eredményeként, főleg vidéken, sorra zártak be a szórakozóhelyek. A kormány semmilyen segítséget vagy támogatást nem volt hajlandó nyújtani a bajbajutott szektoroknak, ellenben gigabírsággal fenyegette őket, ha oltatlan polgárt is ki mernek szolgálni.
A választások után jött az igazi feketeleves
Azok a magukra hagyott magyar vállalkozók sem kerültek ki a vízből, akik valahogyan túlélték a Covid-őrületet. Egy, az enyhítések után készült felmérés egyértelműen rámutatott, a vendéglátók többsége nem élne túl egy újabb lezáráshullámot.
Nos, az újabb lezárások (egyelőre) elmaradtak, ám a kkv szektor helyzete ennek ellenére sem javult. A hangzatos kampányígéretekkel ellentétben ugyanis a Fidesz újabb kétharmados győzelme után nem „az évekre elegendő orosz gáz”, hanem a megszorítások jöttek.
Első körben frontális támadást indítottak a kisadózó egyéni vállalkozások ellen. Egy sebtében összecsapott törvénymódosítás miatt 460 ezer katás került nehéz helyzetbe. Később kiderült,
a kormány deklarált célja, hogy legfeljebb 50 ezren maradhassanak ebben a vállalkozási formába.
A többieknek Orbán Viktor egy cinikus vigyorral megüzente, vissza lehet menni a munkaerőpiacra. A katásokkal szemben az egyik legerősebb érv az volt, hogy állítólag „túl keveset adóznak”. Ez érdekesmódon a multik esetében nem zavarja a kormányt. Ha a külföldi óriás nem adózik a gigaprofitja után, az messze nem olyan fájó számukra, mint az évi 12 milliót megkereső magyar kisvállalkozó „túl kevés” adója.
Természetesen a kormány azokra is gondolt, akiket a kata-törvénnyel nem sikerült tönkretenni, így a szigorítással párhuzamosan bejelentették a „rezsicsökkentés csökkentését”, vagyis a
rezsimegszorításokat, melynek keretében az áramot „piaci fogyasztás felett” duplán, a gázt pedig hétszeres horroráron számlázzák.
Ha ez a magyar családok esetében kétségbeejtő helyzetet teremt, akkor a vállalkozások esetében szabályos kivégzésről beszélhetünk.
FleschTamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének tiszteletbeli elnöke ennek kapcsán kijelentette:
A rezsiköltségek elszabadulása még a részrehajló, túlzó, felelőtlen lezárásoknál is nagyobb kárt okoz a vendéglátásban.
Meg is kezdődött az újabb bezárási hullám: sportközpontok, szállodák, boltok húzták le a rolót, egyik a másik után.
Mind olyanok, akik valahogyan túlélték a lezárásokat, most végül sorra kerültek. A rezsimegszorítások nyomán mára már odáig jutottunk, hogy Soprontól Budapesten át Szegedig nem telik el úgy nap, hogy ne jelentené be valamelyik vendéglátós, vagy a szolgáltató szektorban tevékenykedő egyéb vállalkozó, hogy a megemelkedett rezsiárak miatt nem tudja tovább folytatni a munkáját, kénytelen felfüggeszteni, vagy akár véglegesen bezárni az üzletét.
Az Orbán-kormány pedig egyiküknek sem nyújt segítséget, ugyanis a magyar adófizetők pénzét inkább az Audinak, a Mercedesnek meg a kínaiaknak adták. Mert a kkv szektorban dolgozó 2 millió magyar munkavállalónál sokkal fontosabb az a pár multi meg az ő kedvükre behozott több ezer harmadik világbeli vendégmunkás.
Kiemelt kép: MTI – Soós Lajos
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
