2016 februárjában egy fiatalember máig tisztázatlan körülmények között életét vesztette egy kispesti tűzben. A szülők nem tudnak és nem is akarnak belenyugodni abba, hogy a hatóság szerint fiúk halála „baleset vagy öngyilkosság” volt. Míg riportunk első részében azt igyekeztünk bemutatni, milyen kálváriát jártak a nyomozás során az áldozat szülei, most arról beszélnek, milyen fatális véletlen, vagy éppen kevésbé véletlen hibákat követtek el a hatóságok a nyomozás során.
Elképesztő mennyiségű mappa, irat, dokumentum hever az asztalon, itt minden egyes papírlapnak súlya van, illetve, miként az apa fogalmaz: „itt minden fontos”. Az 5 éve tragikus körülmények között elhunyt Gábor szülei minden nyomozati anyagot, jegyzőkönyvet, szakvéleményt kikértek, vagy megvásároltak, hogy ők – ha a hatóságok nem is – összerakják, mi is történt a fiukkal. Öt év nyomozati anyaga fekszik tehát az asztalon, igyekszünk az elejétől felgöngyölíteni a szálakat.
– Ahol a tragédia történt, az egy zárt kapus udvar, ott állt az a 40 négyzetméteres faház, melyet egyfajta tárolónak használtunk. Itt tartottuk az autógumikat, játékokat, volt egy gyalupad is odabent, és egy heverő is. Ezen aludt Gábor, amikor kigyulladt az épület – mondja Erika, az áldozat édesanyja. Az udvart szegélyező épület egy 12 lakásos társasház, itt élt az elhunyt az élettársával, és közös gyermekükkel. A tragédia éjszakáján Rita, az áldozat élettársa riasztotta a rendőrséget. A diszpécserrel folytatott beszélgetés leirata szerint az élettárs, aki tudta, hogy Gábor kint aludt a sufniban, vonalas telefonon hívta a 112-t hajnali 2 óra 53-kor, de rossz címet adott meg. Azt mondta: „Egy garázs ég, egy ember lehet, hogy megégett.”
– Tudni kell, hogy Gábor még kimászott a lángoló épületből, igaz teste szinte 100 százalékban megégett az 1000-1200 fokos hőben. A tűzre felriadt szomszédok egyike kihúzta az épület bejáratából, még lélegzett. Erre mondta Rita, „lehet, hogy egy ember megégett.” Azt nem is említve, hogy a gyermeke apját, saját élettársát nevezte „egy embernek”, ami számunkra meglehetősen furcsa – mondja az elhunyt apja, aki szerint az is érdekes,
hogy korábban hívta őket a menyük és közölte, meghalt a fiuk, mint ahogy az orvosszakértő megállapította a halál beálltát. Azt sem értik a szülők, menyük hogyan adhatott meg rossz címet, amikor születése óta abban a házban élt? Rita ugyanis valamiért 105 helyett 10- es házszámot mondott.
Menyük a tanúvallomásában azt állította, a tűz fényére ébredt fel, ami a szülők szerint kizárt, mert a hálószoba három oldalról zárt, az egyetlen ablak pedig pont az udvarral ellentétes oldalon van, ami a hátsó utcára néz, onnan tehát egészen biztosan nem láthatta a lángoló épületet. Az egyik szemtanú szerint olyan volt, mintha a ház körbe lett volna kenve valamivel, más arról számolt be, pár perc alatt lángokban állt az egész, ami erősíti az idegenkezűséget, valamint az égésgyorsító használatát is.
– Azt, hogy a rendőrség a helyszínen semmit nem csinált, nem is néztek körül, bizonyítja az a marmonkanna, ami a leégett épület közelében le volt téve a földre. Ezt mi vettük észre a tűz másnapján, mikor odamentünk – mondta Erika.
A kanna a mai napig a szülők lakásában van, hiába mondták a nyomozóknak, hogy talán azt is meg lehetne nézni, nem érdekelte a rendőröket.
Kérésemre elő is veszik, a nejlonzacskóból óvatosan kicsomagolják. Orrunkat azonnal megüti valami erős szag, öt év elteltével is.
Külön érdekesség, hogy a tűz helyszínére két kamera is irányul egy épületről, de senki nem nézte meg a felvételt. A rendőrök nem is mentek be a házba, nem néztek körül az épületben, így a padlásra sem
mentek fel.
Ami a szülők szerint komoly mulasztás a rendőrség részéről, mert ha beszéltek volna a lakókkal, akkor azonnal kiderült volna, hogy az egyik lakóhoz valaki bekopogott az ablakon a tűz keletkezésekor, a másik pedig lépteket hallott a padlásról, amit abban a pillanatban ellenőrizhettek volna.
– Talán jelzőkopogás lehetett a cinkostárs részéről, aki elvétette az ablakot – mondja Erika. A szomszédok nem keltek ki az ágyból, azt gondolták, ha Gábor az, biztos hangosabban kopog, ha kell valami neki. És visszaaludtak. A tűznél fel sem ébredtek, csak akkor mentek ki, amikor már mindenki kint volt az udvaron.
– Egy másik tanú arról számolt be, hogy a felette lévő padláson lépteket hallott, ezt a tűzvizsgálónak is elmondta a helyszínen. A rendőrök és a helyszínelők ennek ellenére nem néztek körül – sorolják a szülők, akik biztosak benne, ha akkor a rendőrök végigkilincselik a lakásokat, biztosan megtalálják azt a személyt, aki Ritához köthető.
A szülők hangsúlyozzák, hogy a rendőrség a menyük hazug állítására alapozták az egész eljárást, vagyis, hogy a fiuk Gábor gyógyszerezte magát, ivott, drogozott és dohányzott.
– A hatóságok a nyomozás során kikérték az OEP-től az orvoslátogatási és gyógyszerfelírási listát, melyekből egyértelműen kiderült, hogy nem volt gyógyszerfüggő, nem állt pszichiátriai kezelés alatt, és jobbára magas vérnyomás és allergia miatt kereste fel a háziorvosát. Pánikzavara akkor volt, miután a gyermeke meghalt. A kedélyjavító gyógyszer utolsó kiváltása 2015-ben volt. Az adott gyógyszer hosszú idő után is kimutatható, vagyis hosszú az ürülési folyamat. 2016 januárjában is felíratta a gyógyszert, de nem váltotta ki. A legutolsó kontrollról a szakember azt írta, „jól érzi magát, aludni altatóval tud” – sorolta a cáfolatokat Erika. Elmondta azt is, fia nem bírta az alkoholt, pár üveg sörtől berúgott, két feles után mozdulni sem bírt. Pár nappal a tragédia után a tűzvizsgálók pótszemlét tartottak. A tűzvizsgáló több órán át ott volt a helyszínen. Megjelent egy tanú is, akit ott kihallgattak. Találtak olyan festékesdobozt, amiben benne volt a festék, nem robbant fel. – A tűzvizsgáló akkor megkínált egy cigarettával, meggyújtotta az öngyújtót, és azt mondta: „uram, ez ennyi volt”. Kérdeztem tőle, ez az, amire gondolok? Erre azt felelte: „komoly nyomozást kell itt folytatni”.
Mint mondta, 90 százalékra biztos abban, hogy bűncselekmény történt
– emlékszik vissza az apa, aki hozzáteszi, a bibi ott van, hogy minden bizonyítékot, amit onnan elvittek, már meg is semmisítettek állítólag, mert a közigazgatási eljárásban nem tartják meg a bizonyítékokat.
– Ezért hiába vagyunk biztosak abban, hogy ki tette, már nincsenek bizonyítékok a kezünkben, leszámítva ezt a marmonkannát, ami senkit nem érdekel – mutatott a fém kannára.
A szülők elmesélték azt is, hogy az általuk fogadott ügyvéd és magánnyomozó is visszatáncolt a nyomozás során, noha maguk is meg voltak győződve arról, bűncselekmény történt.
A nyomozóhatósággal való lepaktálás oka az volt, hogy mindketten a rendőrség kötelékében dolgoztak korábban, miként Rita, a menyük ügyvédje is.
A magánnyomozó volt egyébként az, aki felment a padlásra, és megtalálta a lábnyomot, amiről kiderült, női, 37-38-as méret volt. – Az elszámolásnál mégis azt mondta nekünk, nincs is semmi anyaga a nyomozásáról, és közölte, ha beidézik tanúnak, ő úgyis azt mond, amit akar. Végül azt hazudta a kihallgatáson, szó sem volt arról, hogy őt gyilkosság miatt bérelték fel – árulta el az apa.
A szülők megkerestek egy független tűzvizsgálót is,
aki pusztán a tűz után készített képek alapján közölte, bűncselekmény történt.
Szerették volna hivatalos úton felkérni ezt a tűzvizsgálót, hogy adhasson szakvéleményt, de a közjegyzői hivatal nem engedélyezte, mondván, nem ők döntik el, ki szakérthet. Az ügyvéd kérésére készített egy szakértői jelentést egy másik szakértő is, aki ugyancsak idegenkezűséget állapított meg.
A nyomozást a rendőrség 2019 novemberében úgy zárta le, hogy „a cselekmény nem bűncselekmény.” Az ügyet ráadásul az a személy zárt le, aki korábban már többször elutasította a szülők fellebbezését. Az édesanya panasszal élt, hosszú levélben ecsetelte a nyomozás hiányosságait, a szakértők hozzá nem értését. Leírta, meggyőződésük szerint a tűzet égésgyorsítóval idézték elő az elkövetők, mivel a sufni nagyon gyorsan leégett, ráadásul az esős időjárás ellenére égett porig pár perc alatt. A bejelentéskor 6-8 méteres lángokban állt a sufni, pár perccel később már csak az épület váza égett. Az egyik tanú azt mondta, durrogásokat hallottak, a pala akkor robbanhatott szét, és mintegy 70 méter megtétele után látták, hogy már az egész építmény lángokban állt, ekkor már csak a vázát látták. Erről fotót is készítettek.
A fia szervezetében lévő 28,45 százalékos szén-monoxid szintet figyelembe véve, látható, hogy minimális ideig tartózkodott a tűzben, a direkt tűzhatás azonban elég volt ahhoz, hogy pillanatok alatt megégjen, meghaljon. Az édesanya szerint az, hogy az égésgyorsítót nem tudták kimutatni, nem jelenti azt, hogy nem volt, mert nem mindegyiket lehet kimutatni. Kitért arra is, hogy fia szervezetében gyógyszert terápiás jelleggel sem mutattak ki, a THC minimális volt, miként a véralkoholszintje is. A három hatóanyag pedig egymás koncentrációját nem befolyásolja, azok értéke nem adódik össze.
Hangsúlyozta, Gábor élettársának téves, félrevezető vallomása miatt a rendőrök rossz irányba indultak el, és a gombhoz varrták a kabátot. Rita végig azt hangsúlyozta, hogy lelkileg instabil, öngyilkosságra hajlamos volt a férje. Dacára annak, hogy orvosa szakvéleményben szögezte le, Gábornak soha nem volt öngyilkossági hajlama. Amikor már az életvédelmi osztályon hallgatták ki, Rita ezt valamiért már nem hangoztatta, talán érezte hazugsága súlyát, és az ügyvédje is felhívta a figyelmét arra, hogy Gábor szidása kontraproduktív lehet. Ráadásul két évvel a tűz után végzett poligráfos vizsgálatnál menye 30-os valószínűséget adott arra vonatkozóan, hogy megkért valakit a garázs felgyújtására, amit a nyomozók negatív eredményként könyveltek el.
Az ügyészségi végzésben közölték, beadványa mellőzhető, további panasz bírsággal sújtható.
A szülők teóriája szerint menyük előre eltervezte Gábor megölését. – Egy hónappal a tragédia előtt kivittem a sufniba a nyári gumikat, és Gábor segítségével felkötöttük azokat. A heverő melletti gyalupad tele volt a gyerek játékaival, amit tőlünk kapott. Gábor halála után láttam, hogy a neten árulta az anya a játékokat. Ráadásul azt mondta utólag, a saját anyja lakásában találta meg a gyermek játékait, és eladja őket, noha a sufniban voltak még a tűz előtt pár héttel – mondta az édesanya, aki úgy véli Rita tudatosan pakolta ki a sufniból a játékokat, mert már tudta, vagy tervezte a gyilkosságot.
– Várta csak a megfelelő alkalmat, amikor Gábor egy vita után kint alszik a kisházban. Rávette a vitájuk során, hogy kimenjen.
Tudjuk, hogy megcsalta a fiunkat, gyanúnk szerint állapotos is volt akkor egy másik férfitól. Csak ki kellett provokálnia, hogy Gábor el akarjon menni otthonról – mondta az apa, aki szerint menye pontosan ismerte a házban lakók szokásait, így tudta azt is, hogy a felső szomszéd éjfélig dolgozott egy benzinkúton, így meg kellett várni, míg ő hazaér, és lefekszik aludni. – Tudta azt is, hogy a srác, miután hazaér, mindig elszív pár cigarettát, és megiszik egy sört a teraszon, ahonnan tökéletesen rálát az udvarra, így a sufnira is. A tüzet ezért is gyújthatták éjjel, 3 óra előtt. Ami nem volt belekalkulálva a történetbe, az a két ember, akik kísérték le a vendégeiket, ők kezdtek el kiabálni, hogy „Segítség, tűz van!”, így aki a tüzet gyújtotta, abba az irányba nem mehetett ki a zárt udvarból. Ezért mehetett fel a padlásra, ahonnan mindent látott – vélekedett Gábor apja.
Erika azt is elmesélte, a második gyereküket fia élettársa Rita valamiért nem fogadta el, nem foglalkozott vele, nyűgnek érezte az anyaságot. – Egy alkalommal, mikor nagyon nehezen tudta Rita elaltatni az akkor négy hetes csecsemőt, azt mondta nekem:
„sikerült elaltatni, de már elegem van, legközelebb, ha így ordít, tegyünk párnát a fejére, és majd azt mondjuk, bölcsőhalál.”
Ez egy szombati napon volt, a rá következő csütörtök hajnalban pedig hívtak, hogy a baba meghalt – idézi fel az elképesztő történetet az édesanya, aki szerint ez égbekiáltó hasonlóságot mutat azzal az üzenettel, melyet menye Gábor halála előtt küldött, és amelyben előre leírta, mi fog történni a fiával.
A szülők nem adják fel, egy korrekt eljárást szeretnének, és harcolnak, amíg az elkövetők kézre nem kerülnek.
– Mi nem kártérítést akarunk, igazságszolgáltatást szeretnénk. Az, hogy a fiúnk ilyen fiatalon meghaljon, az nem az élet rendje. Az élet rendje az, hogy a gyerek temeti el a szüleit, és nem fordítva. A lelki békénket szeretnénk végre – fogalmazott Gábor apja, jelezve,
egyszer sem tapasztalták, hogy korrektül jártak volna el az ő érdekükben. A rendőrség nem tette a dolgát, és arra hivatkoznak, sokba kerül az államnak.
– Húzták az időt minden eljárási szakaszban, és hülyének néztek minket. „Lehet tüntetni! Majd megunják, és hazamennek”. Ismerős, ugye? Hát, pont ez a hozzáállás jellemezte a hatóságokat is.
Remélem, előbb-utóbb lesz valaki, azt átlátja ezt a dolgot, és kész végigvinni. Hogy lehet úgy lezárni egy nyomozást, hogy a cselekmény nem bűncselekmény? Egy ilyen tűzhalál eseténél, hogy lehet ilyen határozatot hozni? Nem tudjuk, hogy a dühünk vagy a gyászunk nagyobb!
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
