Horváth György, aki az 1956-os forradalom idei évfordulóján korabeli ágyúval ad díszlövést a Corvin közben, 2006-ban tankot vezetett a Deák téren, amivel mondhatni világhírnévre tett szert. A tankos Gyuri bácsi néven ismertté vált férfi visszavonultan él, kevesekkel beszélget, leginkább azért, mert a bajtársak már szinte mind eltávoztak. Beszélgetésünk alatt 1956-ra és 2006-ra is vissza emlékezik, amikor is – mint mondja – életében először verték meg.
– 1962-ben szereltem le a katonaságtól, azóta nem ültem tankban. 2006-ig, a forradalom ötvenedik évfordulójáig – mondja György, akiről, ha mást nem is, de azt mindenki tudja, miként került abba a bizonyos járműbe ott a Deák téren. Tettét nem bánta meg, pedig megverték és meghurcolták utána a Gyurcsány-kormány rendőrei. – Engem sem anyám, sem apám nem ütött meg soha. Életem első verését ott kaptam egy rendőrtől, aki úgy megütött, mikor kidugtam a fejem a tankból, hogy vissza is estem, és pillanatokon belül tiszta vér lett az arcom, nem láttam semmit a vértől. Nem gumibottal ütött, hanem tenyérrel, de valami biztosan volt a kesztyűben, úgy folyt a vérem – emlékszik vissza a történtekre György, akit szó szerint kirángattak a járműből, majd a földre fektetve rugdosták, verték tovább. – Négy rendőr volt körülöttem, két oldalról rugdostak. Egészen addig, amíg a háttérből egy kollégájuk nem mondta: hagyjátok abba, ne bántsátok, már nem fiatal – idézi fel. 65 éves volt akkor.
– Egy hétig nem tudtam lefeküdni se, a fotelben aludtam, úgy fájtak a bordáim. Emlékszem, még 2007 februárjában is elmentem orvoshoz, annyira fájt a bal oldalam. Egy idősebb orvos elmondta, ha az oldalcsontok megsérülnek, fájdalmasabb, mintha eltörne, mert a csonton lévő izom okoz fájdalmat.
Ráfeküdtek a hátára, úgy bilincselték meg, majd állították elő. – Gyorskocsi utcai fogdába vittek. Ami ott volt, azt nem lehet elmondani. Embertelen körülmények. Annyi embert bezsúfoltak egy cellába, hogy már állni sem lehetett. Sérültek is voltak, senkit nem érdekelt.
Később a honvéd kórházban láttam olyan beteget, akinek nyílt törése volt, úgy szúrta ki a nadrágját a csont. Nem foglalkoztak vele. A rendőrök csak lökdösték a betegeket jobbra-balra. Elképesztő állapotok voltak ott is.
Na, visszatérve, egem hajnalban vittek el a fogdából. Jött egy ügyész, vagy civil rendőr, aki kihallgatott. Csak röviden, aztán egy egyszemélyes zárkába vittek. Volt egy szék, meg a négy fal. Ott voltam reggel hatig talán, aztán átvittek egy teljesen másik helyre, a Gyorskocsi utcai épületen belül. Aztán két börtönőr jelent meg géppisztollyal. Kivittek az épület belső udvarára. Nem mondtak semmit. Jött egy rabszállító kocsi, amin nem volt ablak hátul, beültettek, odabilincseltek a rácshoz, és vittek. Nem kérdeztem, nem mondták hova.
Kiderült aztán, a Belgrád rakpartra vittek, az ügyészségre. Egész nap ott voltam, majd visszavittek a Gyorskocsiba. Akkor kaptam valami ételt. Aztán ismét autóba tettek, vissza az ügyészségre. Két fiatal ügyész hallgatott ki az alapján, amit még korábban hallottak. A következő alkalommal azonban már egészen másként beszéltek velem. Tartottak szünetet, kaptam tőlük cigarettát. Gyanítom, azért, mert már az információ fontosabb volt, mint a hivatalos eljárás – emlékszik vissza a történtekre.
Györgyöt a 71. órában engedték ki. Már kapkodtak, mert tudták, 72 órán belül el kell engedniük. A bíró gyorsan megszüntette az őrizetet, és szabadlábra helyeztek.
Ezzel kezdetét vette négy év, ami alatt havonta kellett megjelennie kihallgatáson.
– A tárgyaláson jelen volt a Majoros ezredes, vagy 10 rendőr, és katona tanúként. Akik engem kirángattak a járműből, és megvertek, nem voltak ott. Helyettük mások jelentek meg, ugyanannyian, de nem ugyanazok voltak. Aki fejbe vert, nagy lófogú volt, egy tárgyaláson sem volt ott. Falaztak egymásnak a rendőrök. Össze-vissza hazudoztak, amit én nem hagytam. A bíró meg erre azt mondta, ha nem hagyom abba, a következő tárgyalásig fogdában leszek. Majoros is tagadott mindent. Ő volt a rendőrség műveleti parancsnoka 23-án délután. A katonatisztek is mind sunyítottak. Ott volt a harckocsi gazdája, egy őrnagy. Sosem vezetett harckocsit, de neki köszönhetően a tárgyaláson derült ki, hogy a harckocsit úgy újították fel korábban, hogy több millió forint vándorolt egyes zsebekbe. Ezt az őrnagy mondta el, de nem tartozott a per tárgyához, hát nem foglalkoztak vele.
– Nem bánok semmit. Nem bántottam senkit, nem támadtam a rendőrökre, kárt nem okoztam, leszámítva egy hirdetőtáblát, de a tulajdonos cég nem foglalkozott vele. Végül 495 ezer forintos bírságot kaptam, és felfüggesztett börtönbüntetést. Gergényi Péter is ekkora pénzbüntetést kapott, de még felfüggesztett sem – mondja György, aki állítja, Gyurcsánynak most is börtönben lenne a helye, de a 2006-os megemlékezések után, valamint a kormányváltás után semmilyen felelősségre vonás nem történt. – Ezért azt kell mondanom, ez egy közös gyökerű társaság, akik nem akarnak olyan radikális változást a magyar nemezt életében, ami a magyarság jövőjét meghatározza – véli György.
Beszélgetésünk alatt felidézi azt is, 15 éves volt forradalom idején.
– Seregélyesnek egy halottja volt október 23-án. A megyei ÁVH épülete előtt gyűlt össze egy nagyobb tömeg. Amikor a távolból orosz páncélosok jelentek meg, a rendőrök próbálták a tömeget a járdára szorítani. Elől jött egy páncélautó, amiből lőni kezdték őket. Az egyik rendőrt is eltalálták, meghalt. 26 éves volt, gyerekei voltak. Persze voltak civil áldozatai is a lövéseknek, de Seregélyesről nem volt ott más akkor. Itt több kisebb megmozdulás volt. A mai középiskola a falu végén akkor laktanya volt. A katonák két tehergépkocsit adtak, hogy azzal élelmiszert vigyenek Pestre.
November 3-án, este 11 óra fele megjelentek Seregélyes határában az orosz páncélosok. Az első szakasz hajnali kettőig vonult, aztán éjjel 3-től reggel 7-ig jöttek folyamatosan. Dunaföldváron átkeltek, és mentek Fehérvár felé, majd Veszprém és a Balaton irányába. Negyedikén még vagy ötszáz páncélos ment végig a házunk előtt. Az idősebbek tudták, hogy vége a forradalomnak.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
