A neve elhallgatását kérő áldozat három évtizednyi hallgatás után beszélt arról, hogy alig kilenc éves kislányként hogyan élte meg egy felnőtt férfi több hónapig tartó szexuális zaklatását. Könnyeivel küszködve mesélt az átélt fájdalmakról.
– Miért döntöttél úgy, hogy ennyi év után beszélsz a történtekről?
– Azért, mert szinte minden nap hallunk a hírekben a pedofilbotrányokról. Arról, hogy a szülőket, a társadalmat ez hogyan érinti. De arról szinte senki nem beszél, hogy mit élnek át az áldozatok, és milyen hatással lesznek ezek a traumák az életükre.
– Veled több mint harminc éve történt ez a tragédia…
– Igen, kilencéves voltam. Édesanyám sokat dolgozott, és olyankor a szomszéd nénire bízott, akinek volt egy akkor 19 éves fia. Apám elhagyott minket, anyukám szinte sosem volt velünk, nem igazán volt ideális képünk a családról, a szeretetről, a kötődésről. És ezt hamar felismerik ezek az „emberek”. Elhitetik veled, hogy ők figyelnek rád, szeretnek, törődnek veled. A bizalmadba férkőznek. És annyira vágysz a szeretetre, a figyelemre, hogy gyerekként fel sem fogod, mi történik veled. Nem tudod, mi az a , a szexuális vágy, a kielégülés.
– Arról beszélhetünk, hogy pontosan mi történt, hogyan ért hozzád?
– Persze, ma már sírás nélkül is tudok róla beszélni. Igaz, ehhez kellett három évtized, és egy jó szakember segítsége. Szóval (és vesz egy jó mély levegőt) rendszeresen a hátsó szomszéd néni vigyázott rám. Eleven, igen izgága gyerek voltam, így sokszor a fiára bízott, hogy játsszon, foglalkozzon velem, amíg ő a ház körüli munkákat végezte. Ő ilyenkor mindig bevitt a szobájába, és megragadta az alkalmat, hogy magához húzzon, megöleljen, megsimogasson. Nyár volt, én meg, mint minden kislány, imádtam a fodros kis szoknyáimat, ruhácskáimat. Minden következő alkalommal egyre többször és jobban húzott oda magához, simogatta a hajamat, a hátamat, majd a lábamat. Majd egyik alkalommal benyúlt a bugyimba. Először csak simogatta…, majd magamban éreztem az ujját.
Ettől felállt neki, teljes izgalomba jött. Hozzám dörgölte ilyenkor a nemi szervét, vagy rátette a kezemet. Olyan is volt, hogy a kezével fogta az én kezem, és úgy játszott saját magával. Volt, hogy éreztem valami melegséget, miközben ő zihált. Nyilván ezt akkor nem tudtam mit jelent. Fogalmam sem volt, hogy mi történik, hogy ez nem helyénvaló. Alig kilencévesen nem ismered a szex fogalmát.
Ez számos alkalommal megismétlődött.
– Meddig tartott ez az időszak?
– Néhány hónapig, nagyjából a nyári szünetben.
– Mi vetett véget neki?
– Megnősült, elvett egy alig 18 éves lányt, aki a barátnője volt már akkor is, mikor ezek megtörténtek. Nem sokkal később két kislányuk született.
– Mikor értetted meg, hogy amit veled tett, az szexuális zaklatás volt?
-Kamaszként, amikor már az összes barátnőm fiúzott. Szinte versenyeztek, hogy kinek lesz előbb kapcsolata. Szerelmesek voltak, mindig flörtöltek a srácokkal. Persze, engem is érdekeltek a fiúk, de még a hideg is kirázott, ha arra gondoltam, hogy valaki megérint. Mai napig nagyon nehezen viselem az érintést, ledermedek. Bizalmatlan vagyok, félek attól, ha hozzám ér valaki, biztos valami hátsó szándéka is van. Mostanában kezdek rájönni, hogy vannak emberek, akik tényleg őszintén, pusztán szeretetből ölelnek vagy simogatnak meg.
– Fizikailag és lelkileg is okozott fájdalmat?
– A fizikai fájdalmat egy idő után megszokod. A lila foltok néhány hét alatt elmúlnak. A nyakadról az ujjlenyomata, vagy a kezének a szorítása a belsőcombodról eltűnik. Megerősödsz.
Mindig, minden helyzetben keménynek mutatod magad (és az is vagy), olyan magas fájdalomküszöböd lesz, hogy tényleg szinte mindent kibírsz. Sosem hagynád, hogy bárki is meglássa a gyengeségeidet vagy a félelmeidet, mert az az első gondolatod, hogy megint bántani fognak.
És hidd el, nem ez a legrosszabb, hanem hogy tényleg egy életen át magadban hordozod a lelki sérüléseidet. Nem bízol az emberekben, a férfiakban. Így nehéz normális párkapcsolatot kialakítani. Ha mégis olyan szerencsés vagy, hogy egy kedves, megértő, odaadó társra találsz, egy idő után megbélyegzi a kapcsolatotokat, hogy képtelen vagy kimondani, hogy szereted a másikat, és kétkedve fogadod, hogy ő valóban szeret-e. A férfiak is vágynak arra, hogy hallják a párjuktól, hogy szeretve vannak, és ha alkalmatlan vagy arra, hogy ezt kimond, kifejezd, egy idő után megkapod, hogy nő létedre hogy lehetsz ennyire hideg és érzéketlen. Mert lehet, az első ilyen kapcsolatodban elmondtad, min mentél keresztül, a párod ezt látszólag meg is érti, de azt már nem, hogy miért nem tudsz túllépni rajta, miért olyan nehéz azt mondani a másiknak, hogy szereted. Ezért aztán nem mondod el minden új partnerednek, hogy min mentél keresztül.
Hideg vagy és érzéketlen. Erre aztán minden kapcsolatod rámegy. Míg végül te magad is elhiszed, hogy alkalmatlan vagy egy normális párkapcsolatra.
A másik hosszú távú következménye, ha zaklattak, molesztáltak kislány korodban, hogy egy teljesen torz képed alakul ki a testiségről. Vannak, akik borzasztó zárkózottak, bátortalanok a szexben, nem is igénylik különösebben. Szinte kényszernek élik meg, és csak azért hajlandóak rá, mert tudják, a párjuk igényli, és a párkapcsolat velejárója. Rájuk mondják, hogy frigidek. Pedig lehet, hogy csak borzasztó dolgokon mentek át.
És ott a másik véglet, aki szexuálisan túlfűtött, kísérletező típus, akinek sosem elég a szexből. Beléjük rögzült, hogy a szex az egyetlen kifejezési módja a szeretetnek, és mivel kimondani képtelen, ezért a testiséggel próbál kommunikálni. Rájuk, mondják, hogy nimfománok.
Szóval, a kérdésedre a válasz: nem, nem a fizikai fájdalom a legrosszabb, hanem az, hogy felnőttként érzelmileg labilis vagy, bizalmatlan, és nem tudod megélni az igazi intimitást.
Nagyon nehéz így élni, családot alapítani. Rettegsz attól, hogyha gyereked lesz, nehogy vele is megtörténjen ez. Vagy nem is vállalsz gyereket, vagy ha igen, túlfélted őt, a széltől is óvod, beleneveled, hogy ne bízzon a férfiakban, az emberekben. Elcseszed őt is érzelmileg, lelkileg. És nyilván ő is ezt fogja továbbadni majd a gyerekeinek.
Egy ilyen borzalmas gyerekkori trauma nem csak a te életed teszi tönkre, hanem a gyerekedét is.
– Mit mondanál ma annak a kilencéves kislánynak?
– Hogy ne féljen, és védje meg magát! Valamint higgye el, hogy hátsószándék nélkül is tudja őt szeretni valaki!
Kiemelt képünk illusztráció
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
