2014-ben – hosszas tervezés után – született meg a Hungarian Legends névre hallgató ruhamárka, mely minőségének, és – jó értelemben vett – modern grafikáinak köszönhetően hamar népszerűvé vált a nemzeti gondolkodású emberek körében. A kezdetekről, az eddig megtett út nehézségeiről, valamint a márka jövőjéről beszélgettünk annak megalkotójával, Suppan Boldizsárral.
Magyar Jelen: Mikor az interjúra készültem, az első, ami feltűnt, hogy rólatok meglehetősen keveset lehet tudni. Még „klasszikus” bemutatkozást sem találtam a weboldalatokon. Ez tudatos, vagy egyszerűen csak az időhiány az oka?
Teljesen tudatos. Úgy gondolom, hogy itt nem a mi személyünk a lényeg, hanem hogy mit csinálunk. Ezért nem is szeretek nagyon szerepelni sehol.
Hányan vagytok egyébként, ha szabad kérdeznem?
Hát, ez nagyon változó. Mikor belefogtam, inkább csak csendestársaim voltak, jobbára egyedül csináltam mindent. A munka egy jelentős részét a mai napig egyedül tolom. De nyilván, ahogy nő a vállalkozás, úgy van szükség egyre több emberre. Ma már azt mondhatom, van 2-3 társam, akik rendesen oda is teszik magukat, és nagy segítséget jelentenek.
Suppan Boldizsár, a Hungarian Legends megalkotója
Ez mondjuk meglepett. A webshopotokat görgetve én jóval nagyobb csapatra gondoltam. Már csak a széles választékból kifolyólag is.
Igen, a cég méretéhez és a költségvetésünkhöz képest sokkal nagyobb kínálattal rendelkezünk. Ez nyilván okoz problémákat, nem is keveset, de én úgy vagyok vele, jobb ha minél szélesebb a választék, ne hordja mindenki ugyanazokat a mintákat és fazonokat. Emiatt visszatérő kellemetlenség, hogy akár 2-4 hetet is várni kell egy-egy megrendelés teljesítésére, mert az előállítása igencsak macerás, és nagyon nem költséghatékony. Szerencsére a vásárlóink ezt megértik, tehát nincs ebből problémánk. Ettől függetlenül középtávú célom a gyártási folyamatok felpörgetése.
Mikor született meg a gondolat benned, hogy saját márkát szeretnél készíteni? És innen mennyi időnek kellett eltelnie, mire útjára indult a Hungarian Legends?
Hú, rengeteg idő telt el a kettő között. A márka 2014 nyarán rajtolt, de azt megelőzően már vagy 10 évvel megszületett a fejemben az elképzelés. Csak valahogy sohasem volt alkalmas az idő. Mindig közbejöttek más dolgok, amikkel foglalkozni kellett. Aztán mire észbe kaptam, már el is repült egy évtized. Végül, mint említettem, 2014 nyarán aztán – néhány csendestárssal – belevágtam.
Bár a kezdeti időszakban még elég amatőr volt az egész. Ilyen igazi „sufnituning” módban működtünk.
Tapasztalatok nélkül, nagyon-nagyon kevés pénzből, legtöbbször erőnkön felül kellett teljesítenünk az előrehaladás érdekében. A kevés befolyt pénzt mindig visszaforgattuk, folyamatosan fejlesztettünk, új ötleteket valósítottunk meg.
Habár még mindig igen kis költségvetésből dolgozunk, mégis úgy érzem, mostanra jutottunk el az első lépcsőfok tetejére. A következő hónapokban át kell lépnünk a második lépcsőfokra.
Ezekről a „lépcsőfokokról” mit lehet tudni? Milyen szempontok alapján állítottad fel őket?
Az első lépcsőfok, és nem mellesleg a legnehezebb is, a márka megalapozása. Hosszútávra. Finoman szólva sem egyszerű feladat minimális befektethető tőkéből megalkotni egy olyan terméket, mely a világmárkákkal kíván versenyezni. Ráadásul nekik nem csak az ismertségben és az alaptőkében van előnyük, de a profitjuk is jóval nagyobb, hiszen a kiszervezett gyáraikban az olcsó munkaerő állítja elő a cuccaikat, amiket aztán hatalmas haszonnal eladnak. Ezzel szemben
nálunk az is szempont, hogy amit csak lehet, Magyarországon, magyar munkaerővel gyárttassunk le.
Ami ugye megint csak nem „gazdaságos”, de ez nekünk elvi kérdés. A pulcsik, a sapkák, a nadrágok, mind-mind magyar varrodákban készülnek.
Fontos szempont, hogy ami csak lehet, Magyarországon, magyar munkaerővel készüljön el
Kaptatok egyébként megkereséseket más üzletektől, hogy szívesen árulnák a termékeiteket?
Igen, voltak ilyen megkeresések, ezeket azonban rendre elutasítottam, néhány kivételt és próbát leszámítva.
Miért?
Mert én hosszútávra tervezek. Meggyőződésem, hogy ha bizonyos helyzetekben más döntést hozok, akkor nagyon rövid idő alatt nagyon sok pénzt kereshettem volna, hosszútávon azonban a márka rovására megy. Annyit pedig nem ér az egész.
Számomra az egyik fő szempont, hogy egy megbízható, minőségi márkát építsek fel.
A megkereséseket is ezért utasítottam el. Mert akkor még túl kicsik és gyengék voltunk. Megítélésem szerint mostanra jutottunk el odáig, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy mi diktáljuk a feltételeket. Nyilván szeretném növelni én is a vevői körömet, de nem mindenáron. Ez azért annál többről szól.
Tehát egyéb célok is mozgatnak?
Természetesen! Ez számomra sokkal több, mint egy ruhamárka. A mintáink egy jelentős része történelmi nagyjainkat ábrázolja. Még ha kicsit modernizált köntösben is. Abban bízom, hogy ezzel a dizájnnal befogadhatóbbá teszem a termékeimet egy szélesebb kör számára, akiknek ha valamelyik ruhadarab megtetszik, megveszik, és elkezdik hordani, akkor egy idő után felkelti az érdeklődésüket, hogy ki is van a pólójukon, ő mit tett, és utánanéznek. Röviden tehát,
remélem, hogy a termékeim oktató jellegűek is, és valamennyire segíthetnek befogadni a hazafiságot a szélesebb rétegek számára is, illetve megismertetik a történelem bizonyos alakjait a laikusokkal.
Ezek az alakok nem csak a mi hőseink, nem azé a 4-6 százaléké, aki nemzeti érzelműnek vallja magát, hanem az egész magyarságé.
A Hungarian Legends történelmi nagyjaink előtt is kíván tisztelegni
Ha már szóba kerültek a minták. Az első ránézésre is megállapítható, hogy ezekkel iszonyat sok munka van. Hogy születik meg egy-egy minta? Van a csapatban egy grafikus, aki megrajzolja, vagy hogy?
Nagyon tehetséges, külső grafikusokkal dolgozunk együtt. A mintákat ők rajzolják, ám a tervekért én magam felelek, és nagyon szigorúan felügyelem is a munkájukat, hogy egészen biztosan úgy nézzen ki a végtermék, ahogy az a fejemben összeállt. A grafikákat tehát legfőképpen én tervezem, mivel nagyon szeretem ezt a kreatív vonalát a dolognak. De az sem ritka, hogy a csapattal közösen rakjuk össze. A többiek bedobnak ötleteket, akkor azokat együtt megvitatjuk, és úgy áll össze a végtermék. Előfordult már, hogy hónapok teltek el, mire megszületett egy grafika végleges verziója.
A történelmi minták esetében már említésre került, hogy jó értelemben „modern”, viszont más grafikákon én éreztem egy jelentős amerikai hatást. Főleg egy-két motoros dzseki ötlött fel a szememben. Ez véletlen alakult így, vagy valamennyire tudatos volt a részedről?
Szerintem kár lenne tagadni, hogy dizájnban az amerikaiak nagyon erősek. A világ legjobbjai, ha azt nézed. Nem gondolom, hogy szégyen lenne onnan meríteni. Főleg, ha az ember nem csak lemásolja, amit ott lát, hanem tényleg – ahogy fogalmaztam is – merítésre használja. Egy hasznos alapként tekint rá, amihez aztán hozzáadja a saját elképzeléseit. De ettől függetlenül is, értékítélet nélkül, tényszerűen azért megállapíthatjuk, hogy az amerikai kultúra már a mindennapjainkat is befolyásolja, ahogyan az onnan jövő termékek is megkerülhetetlenek. Elég csak a farmernadrágot említenem.
Ha már amerikanizáció, a név is ezért lett angol?
Áh, a név. Ez visszatérő kérdés. Párszor megkaptuk, „mit magyarkodunk angolul”, meg tudom is én… Nem, nem azért választottam a Hungarian Legends nevet, hogy itthon menő legyen. Éppen ellenkezőleg.
Azt akartam, hogy külföldön is értsék.
Sok olyan embert ismerek, aki hordja a cuccainkat és rendszeresen jár külföldre, ottani ismerősökhöz, barátokhoz, bárkihez. Most gondolj bele, ha „Magyar Legendák” lenne a pólójára írva, azt ki értené rajtunk kívül? Senki. De ha „Hungarian Legends”, ráadásul mondjuk pont egy Hunyadi János mintával, akit külföldön is ismernek, és elismernek, akkor arra azért nagyobb eséllyel kapják fel a fejüket. Azt már mindjárt tudják valamihez kötni.
És itt most nem akarom, hogy félreérts, ezzel nem azt szeretném elérni, hogy akkor mostantól az amerikaiak meg a németek is tőlem vásároljanak. Hanem hogy mikor utazgatnak a magyarok a nagyvilágban, akkor azt lássák az emberek, hogy ezek ilyen hazafias ruházot viselnek, büszkék a történelmükre, tisztelik őseiket, nem szégyenkeznek meg bocsánatot kérnek mindenért, mint ahogyan az manapság nagy divat lett. Szerintem ez jó országimázs-építés is lehet, ha elég naggyá növi ki magát.
Mik a terveitek a jövőre nézve? Sok üzlettulajdonos, akikkel beszéltem, egyértelműen a túlélesre játszik, hogy valahogy átvészelje a recessziót.
Szerintem ha egy gazdasági válságban visszafelé lépkedünk, csak lassú erodálás elé nézünk. Előre kell menni, akkor nem csak túléljük, de erősödünk is. Már tavaly novemberben megszületett a gondolat, hogy partnercégeket keresünk. Ezen felvetés nyomán rengetegen vették fel velünk a kapcsolatot. A napokban hivatalosan is bejelentettük a dolgot, aztán kiderül, mennyi a komoly érdeklődő. Ha legalább 7-8 partnert sikerülne találnunk, véleményem szerint hosszútávon már jók lennénk. Ettől függetlenül nem árulok zsákbamacskát, mindenkinek megmondom az elején: srácok, ez az év iszonyatosan nagy szívás lesz, de ebbe most kell beszállni és most a legideálisabb az időpont egy hosszútávon gyümölcsöző üzletbe! De szerencsére ezt érzik, tudják ők is, tehát szerintem ebből nem lesz gond.
Úgy érzem, nekünk még nagyon mély merítésünk van a vásárlói rétegekben. Ha felpörgetjük a dolgokat, sokkal több emberhez eljutnak a termékeink. Utána a befolyt pénzeket megint vissza lehet forgatni.
Már tudod is, hogy mibe?
Persze! Rengeteg tervem és elképzelésem van a jövőre nézve, de ezek egyelőre még igen távoliak, hiszen rengeteg tőke kell hozzá. Ami nem titok, hogy szeretnék betörni a sportpiacra is, mely úton már pár sporttal elindultunk, gondolok itt boksz-gálákra, illetve MMA-eseményekre, de nyilván más sportok felé is nyitni fogunk. De ettől még messze vagyunk. Egyelőre.
Most a következő 2-3 hónapra koncentrálok, mely sorsdöntő lehet a Hungarian Legends szempontjából. Ha ez az időszak jól sikerül, a következő 1-1,5 évben nagyobb fejlődést érhetünk el, mint az elmúlt 8 év alatt. Akkor nyilván kinyílnak majd a lehetőségek is.
Magyar Jelen
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
