Szerdán Kolozsváron tartott nemzetközi sajtótájékoztatót a Székely Nemzeti Tanács az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal karöltve, amelynek témája a nemzeti régiókért indított európai polgári kezdeményezés volt. Tőkés László egyebek között bejelentette: a harminc évvel ezelőtti, marosvásárhelyi magyarellenes pogrom kapcsán megemlékezést és minikonferenciát szerveznek. Az elemi.hu munkatársa a sajtótájékoztatót követően erről is kérdezte a magyar politikust.
Az imént bejelentette, hogy a 30 évforduló alkalmából minikonferenciát rendeznek Marosvásárhelyen, a fekete március fejezeteit bemutatandó a szélesebb nagyvilág számára is. Eszerint nemzetközi visszhangra számít ennek kapcsán? Mi a célja ennek a konferenciának?
Különösebb nemzetközi visszhangra nem számítok. Már annak idején is elsikkadt ez az ügy a nemzetközi téren, és azóta sincs ez másképp: nem figyel oda a világ az őshonos kisebbségek ügyére, e tekintetben semmilyen jelentős változásra nem számítok. A konferenciával is, de a harminc éves évfordulóval is mi most megemlékezésre készülünk, erkölcsi kötelességünk ugyanis emlékezni és emlékeztetni – ez inkább a román illetékeseknek szól. Románia azzal, hogy a mai napig nem tárta fel, nem vizsgálta ki, legfőképpen pedig nem kereste meg a felelősöket, a mai napig adósa az országnak, a magyarságnak és önmagának! Annál is inkább ideje volna a szembenézésnek, mert immár köztudott, hogy Securitate utód-elemei, illetve maga az akkori román kormány, élén Ion Iliescuval elsősorban a felelős a „fekete március” tragikus fejleményeiért.
Ha Európa a jelek szerint meglehetősen érdektelen, még akkor is, ha ilyen szörnyűségek mentén a mai napig sínylik a magyarok a román államiságot Erdélyben, mi adhat okot bizakodásra? Mi változott?
Nemcsak az európai érdektelenségről, hanem sajnos előbb a magunk tehetetlenségéről is beszélni kell. A romániai magyarok nem egy politikai közösség, eleddig nem sikerült egységesen képviselni jogsérelmes státuszunk mielőbbi megszűntetését, vagyis: nemzeti minimumunkat. A hivatalos magyar képviseleteket ugyanis rendre leszerelték, egészen nyilvánvaló sajnos, hogy az RMDSZ egy bizonyos paktumpolitika keretében magyar képviseletet ellátva lemondott a magyar autonómia képviseletéről. 10-15 évig nem is volt erdélyi magyar külpolitika, inkább belesimult a román hatalomba, szinte román pártként viselkedve. Az utóbbi időben a nemzeti oldal állhatatosabb kiállásának köszönhetően az RMDSZ is vállalkozni látszik bizonyos külpolitikai szerepkör betöltésére. Én annak örülnék, ha a nemezti minimum, az autonómia kérdésében együtt, egyfélét kommunikálnánk, nem lehet többfelé többféleképp beszélni.
Most harminc évvel vagyunk a marosvásárhelyi gyilkos magyarellenes támadás után. Gondolta volna-e, hogy nemcsak a sovinizmussal, de a kommunizmus tovább élésével is küzdeni kell majd – Magyarországon is, de még inkább Romániában?
Ebben a tekintetben Románia csúcstartó: 2020-ban, három évtizeddel a Causescu-diktatúra után még mindig parlamenti többséggel rendelkeznek az utód-kommunisták – őket most szocdemnek becézik, de ettől még kommunista vétetésűek. Ezzel Románia párját ritkítja a volt kommunista tömbön belül. Ami Magyarországot illeti, a nemzeti tábor nem lankadhat, örömmel fogadtam most például a Mi Hazánk képviselőit itt nálunk: nagyon drukkolok nekik, hogy minél előbb felálljanak! Hiszem, hogy 2010-ben Magyarországon végleg le lett váltva a túlélő kommunizmus. Ha visszatérnének véletlenül, vége lenne az országnak. Ez a veszély pedig mindaddig fen áll, míg ilyen szívósan törnek újra és újra hatalomra. Ezt fontos tudni, és megmutatta a legutóbbi (fővárosi) választás is, hogy egy pillanatig sem szabad ellankadni a kommunizmus elleni küzdelemben.
Joó György – elemi.hu
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
