Otromba dolog hazudni, Magyar úr!

Nemcsak az életben, de a közbeszédben is vannak otromba dolgok, melyeket egyszerűen nem illik mondani. Főleg akkor, ha abban az égvilágon semmilyen igazság nincs. Hazudni pedig egyenesen bűn, főleg akkor, ha valaki több százezer vagy millió ember reményének hirdeti magát.

A politikai háború egyik harcterepe a közbeszéd. Ez akkor is így van, ha ez tetszik, de akkor is, amennyiben nem. A háborúk talán sosem a morálról és az illemről szóltak, ez pedig a modern korban különösen így van. Nincsenek már lovagok, nincsenek nemes jellemek sem a harcmezőkön, sem a közéletben. Ettől függetlenül bizonyos szabályokat talán be lehetne tartani. Ilyen szabály volt az, hogy a felmenők tetteiért nem vonhatóak felelősségre és szerintem nem is emelhetőek fel az utódok. Az persze más kérdés, ha valaki a szülei, nagyszülei vagy dédszülei munkásságát szándékkal folytatja, viszi tovább, és arra még büszke is. Ebben az esetben vállalja ennek következményeit.

Toroczkai László dédnagyapjának a kiléte nem volt titok, a Mi Hazánk elnöke maga vallott erről életrajzi ihletettségű írásaiban. Ahogy az sem volt újdonság, hogy soha nem ismerte Tutsek Gusztávot személyesen. Toroczkai Lászlót politikai értelemben biztosan nagyon sok mindenért lehet dicsérni vagy kritizálni a közvéleménynek, ehhez mindenkinek joga van. Nem kell vele mindenben egyet érteni. Azonban a felmenőin keresztül támadni egész egyszerűen otrombaság, ahogy dicséretet sem érdemel azért, mert a Szilágyi családon keresztül még Mátyás király is ott van a családfájának egyik ágán.

„Sohasem gondoltam, hogy pusztán az ősök tettei alapján bárkinek önmagát ostorozva egész életében szégyenkeznie kellene, vagy fordítva, saját tettek nélkül melldöngetve dicsekednie” – írta erről Toroczkai, nagyon helyesen.

Egészen eddig pedig Magyar Péter is hasonlóan gondolkodott. Még nyáron, Velencén „kaptuk el” a Tisza Párt elnökét, aki az interjú egy pontján kezdett propagandistázni és „pártsajtózni”. Ez a rész a videóban 6 perc 4 másodperc környékén nézhető vissza. 

Amikor pedig testvérének, Magyar Mártonnak a Kontroll.hu-nál betöltött szerepéről kérdeztem a politikust, nagyon helyesen azt mondta:

„Én például nem szidom azokat a politikusokat, akiknek az apja éppen a titkosszolgálatnak dolgozott, vagy éppen az MSZMP tagja volt, mert nem tehetnek róla.”

Aztán jött október 26., Magyar Péter pedig páros lábbal szállt bele Toroczkai Lászlóba egyik felmenőjén keresztül, szögesen az ellenkezőjét cselekedve annak, amit korábban mondott. Ismerős, ugye? Itt jön egy másik, az előző otrombaságánál is talán nagyobb probléma. A hazugság. Magyar Péter ugyanis rendre tesz olyan kijelentéseket, ígéreteket, melyeknek aztán az ellenkezőjét csinálja. 

Amikor feltűnt a Partizán képernyőjén, azt mondta, nem akar politikai pályára lépni. Aztán az EP-kampányban kijelentette, hogy leül vitatkozni Toroczkai Lászlóval is. Emlékszünk még arra, hogy megígérte, nem veszi fel a mandátumát az Európai Parlamentben? Ezt Toroczkai is megígérte, Magyarral ellentétben ő legalább be is tartotta, amit mondott. Ígért felszálló Rogán-repülőket, bizonyítékokat, ledobott „atombombákat”, előrehozott választásokat, előválasztásokat a jelöltjeinek. Ígért jelöltbemutatókat, ígért jelölteket. Egyelőre egyik nagy ígéretből, bejelentésből sem lett semmi.

Csak otromba bejegyzések és hazugságok. Szomorú, hogy erre ekkora igény van idehaza.