A Székely Nemzeti Tanács, hangsúlyosan nem politikai pártként 17 éve képviseli a székely érdek érvényesítést, a székely szabadság történelmi hagyományainak őrzését és modern európai jogküzdelmének fenntartását. E sok éves jogküzdelem egyik újabb állomása most az európai polgári kezdeményezés, a nemzeti régiókért. Izsák Balázst, az SZNT elnökét kérdeztük az európai szintre emelt székelyföldi autonómia-harc eredményeiről, kilátásaikról, valamint a kortárs román politika felelősségéről.
Az európai autonómia törekvések mostanság reflektorfénybe kerültek. A székely autonómia ügye mégsem kap olyan sajtóvisszhangot, mint a katalán, skót vagy éppen dél-tiroli, baszk kezdeményezések, mi Ön szerint ennek az oka?
Katalónia és Baszkföld 1978-ban kapott autonómiát. Franco halála után az új alkotmány szavatolta ezeknek a régióknak az önrendelkezését. Ők lettek a példa Európa egy tömbben élő közösségei számára, a szakirodalom középpontjába kerültek, arról nem is beszélve, hogy a radikális baszk mozgalmak naponta az európai sajtó címoldalán voltak hosszú időn keresztül. A sokkal békésebb katalánok nagy népességükkel irányították magukra a figyelmet. Katalónia egy Magyarországnyi régió (ország), nagyobb, mint Bulgária, Horvátország, Szlovénia, Ciprus, Málta vagy Dánia, tehát népességben számos Európai Uniós ország mögötte áll. A katalán függetlenségi törekvések ezért természetes, hogy nem csak Spanyolországban mozgatják meg a földet, hanem Európában is. Székelyföldön meg éppen a 60-as évek végén törölték el azt a meglévő autonómiát, amelyet a Magyar Autonóm Tartomány jelentett. Ez az önkényes, jogsértő intézkedés, amely Nyugat-Európában polgárháborút váltott volna ki, itt visszhangtalanul múlt el. Ennek két oka volt, a keleti blokkon belül a „proletár szolidaritás” és a belőle származó fegyelem, Nyugat pedig a Ceausescu politikájának támogatásában volt érdekelt, hiszen akkor Románia már szembefordult a Szovjettel, és Nyugat-Európa, Amerika bármit elnézett volna neki ennek fejében.
Az uniós rendező elv nem államhatárokban, hanem nemzeti régiókban kívánja elképzelni az eltérő nemzetek és kultúrák harmonikus együttélését. Ebben a polgári kezdeményezésben Székelyföldért jelenleg is zajlik az aláírásgyűjtés. Milyen eredményességre számít a kezdeményezéstől?
Az európai valóságból kiindulva a nemzeti régiókat mi határoztuk meg. Ahhoz, hogy mindazon régiók védelmében, amelyeket nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól, egy közös megnevezést kell találni. Ezt az új fogalmat meg is kellett határozni, majd az érintett régiókat fel is kell sorolni a majdani uniós jogszabályban. kell adni egy pontos meghatározást, majd tételesen fel is kell sorolni ezeket. Ami az eredményességet illeti: bízom, hogy összegyűjtjük az egymillió aláírást legkevesebb hét államból.
Ám a folyamat, amelyet eredményessé akarunk tenni, itt nem ér véget. Kétféleképpen folytatódhat: az uniós jogalkotással – ez az aláírások sikerességétől függ –, másrészt egy európai regionális mozgalom elindításával, amely teljes mértékben független az uniós jogalkotástól.
Románia uniós tagállamként beperelte az Európai Bizottságot, kérve, hogy tegye semmissé a polgári kezdeményezést, mint hivatalos jogkérdést, amely a fentebb említett módon, a nemzeti régiók státuszát hivatott rendezni. Az Unió elutasította a román beadványt. Érezni-e a székelyföldi mindennapokban, hogy gátolnák ezek a módszerek vagy más, (hatósági) eszközök demokratikus intézményi működésük?
Románia két keresetet terjesztett be, két egymástól független polgári kezdeményezés ügyében. Egyrészt a Minority SafePack, másrészt a nemzeti régiókért indított polgári kezdeményezés bejegyzését elrendelő határozatok megsemmisítését kérve. Az elsőben ítélet született, az Európai Unió Törvényszéke ezt a keresetet elutasította. A nemzeti régiókért indított kereset, amelyet 2019. július 8-án terjesztett be Románia, még várakozik, hogy beteljesedjen a sorsa. Szerintem ez ugyanaz lesz, mint az előző esetben. Románia veszíteni fog. A kérdés az, hogy tanul-e a román politikai elit ezekből az elutasított keresetekből, magasabbra emelkedik-e az uniós ügyeket kezelő román szakma színvonala?
Magyarországon is jó visszhangra lelt, hogy az Unió felé beemelhető a székelység intézményesített elnyomásának ügye. A székely autonómia azonban nem új kezdeményezés, hanem történelmi hagyaték, hiszen az Árpád-korig nyúlnak vissza jogtörténeti előzményei. Mi a Székely Nemzeti Tanács feladata és felelőssége e történelmi szabadságharc ma is zajló szakaszában?
A Székely Nemzeti Tanács 2003-ban alakult, indulásakor alapdokumentumaiba foglalta úgy a modern európai autonómiapéldákat, mint Székelyföld történelmi hagyományait. Korszerű, európai autonómiát akarunk megteremteni, amely szorosan kötődik a székely hagyományokhoz. Egyetlen példát emelnék ki, a székely székek mai napig őrzik az évszázados kulturális jellegzetességeiket.
Székely embert, ha bekötött szemmel kitesznek Székelyföld valamelyik vidékén, körbenéz, a tájról, az emberekről, az épületekről, a tájszólásról egyből meg fogja mondani, hogy a nyolc székely székből melyiken van.
Az úzvölgyi, igen durva és agresszív támadás egy klasszikus etnikai provokáció volt, a történelemhamisítás ismert román gyakorlatával megalapozottan. Kinek az érdeke, hogy az etnikai alapú ellenségeskedést táplálja? Érezni ezt a mindennapokban is?
Én nagyon örülnék annak, hogy ezeknek a provokációknak, magyarellenes agresszív megnyilvánulásoknak a hátterében csak valamilyen érdek állna. Sajnos a baj nagyobb, mert ezek mögött a román nemzettudat van.
A 19. században a román nemzettudat a magyar nemesi öntudat ellentételezéseként, de annak mintájára alakult ki. A felsőbbrendűnek vélt, érzett magyar nemesi kultúra meghatározó volt a románok önmeghatározásának kialakulásában.
Nagyon egyszerűen fogalmazva így lehetne mondani: román az, aki gyűlöli a magyart
Igaz, ez sokat változott az elmúlt időben, a békés egymás mellett élés nem múlt el nyomtalanul. Ezzel szemben a román nemzettudat gerince továbbra is a magyarsághoz való viszonyulás. Ez nem csak nekünk jelent gondot, hanem a román nemzetnek is, mert nincsen építő, pozitív ösztönzés a románság számára: nem akarnak építkezni, nem akarják saját országukat fejleszteni, nem akarják megóvni az elnéptelenedéstől, és nagyon kevesen vannak, akikben tudatosodik, hogy a román nemzet előtt a fölfele ívelő út, csak a román nemzettudat megújulásán keresztül vezet. Ennek gyűlöletmentesnek kell lennie, és a magyarokkal, Kelet-Európa népeivel az együttműködést kell előtérbe helyeznie.
Ez a fordulat azonban nem a mi munkánk, nem a mi feladatunk, hanem a román értelmiségé.
Joó György – elemi.hu
Ha még mindig nem tette meg: A nemzeti régiókért európai polgári kezdeményezést ITT írhatja alá!
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
