Nem lehet csupán néhány dologgal, például családpolitikai intézkedésekkel, netán adókedvezményekkel megállítani a magyarországi népesség csökkenését. A demográfiai válságot az oktatástól kezdve az életvitelbeli változásokon át, a gazdasági szempontokon keresztül és az egészségügyi ellátórendszer elérhetőségén át sok minden együttesen oldhatja meg, hangzott el a héten megrendezett konferencián, amit a Magyar Közgazdasági Társaság, a Károli Gáspár Református Egyetem, és a Barankovics István Alapítvány rendezett közösen – írta meg az economx.hu.
Drasztikusan fogy a magyarság
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint jelenleg 9,6 millióan élnek Magyarországon, ami azért is aggályos, mivel 1980-ban még 10,7 millióan voltunk, és a magyarság aránya is jóval magasabb volt. Emellé jön egy másik elkeserítő adat:
a teljes termékenységi arányszám egy nőre becsült értéke az idei év első nyolc hónapjában 1,37 volt, egy évvel korábban 1,52 újszülött jutott egy szülőképes korú nőre.
Előrejelzések szerint hazánk magyarságára folyamatos fogyás vár a következő két évtizedben, minek következtében 2040-re már 1,2 millió magyarral leszünk kevesebben. 2100-ra pedig az ország össznépessége alig éri majd el az 5-5,6 milliót.
Rosszul állunk a kulcsingerek átadásában
Már a bölcsőtől a sírig tudjuk, hogy mikor mire van az embernek szüksége, hogy egészségesek legyenek, hogy akarják az életet. Fontos, hogy legyen közös értelme az életünknek, hogy vigyázzunk rá, óvjuk és vigyük tovább. Most a továbbvitelre kell koncentrálni, mondta Bagdy Emőke, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének egyetemi tanára a konferencián.
Mint kifejtette, a genetikai állomány, “vagyis a hardver”, jön és pontosan le tudjuk már kottázni azt a szenzitív időszakot, amikor a gén meg akar valósulni. Fontos, hogy a gyermek már az anyaméhben megkapja azokat az impulzusokat, amik arra minősítik, hogy egészségessé és életszeretővé alakuljon. Harmonikus legyen a fejlődése, ez az új optikai, ami most nagyon nagy hangsúlyt kap.
Ebből levezette, hogy a genetikai program időzítve van, amikor jelentkezik egy szükséglet a szenzitív időszakban ott kinyílik, és aki megkapja a kulcsingert, arra egészségesebb élet vár, mint azokra akik nem, számukra egy másik fejlődési út van kikövezve.
A pszichológus szerint a kulcsinger átadásban most nagyon rosszul állunk. Azok az édesanyák, akik a gyermekeik első évében nem tudták biztosítani a testi, lelki kötődést, azoknak a gyermekei, akik később anyák lehetnek sokkal rosszabb a készsége arra, hogy gyermeket vállaljanak.
Soha nem volt még ilyen rossz a helyzetünk
Noha a magyarság számos tragédiát megélt már, soha nem volt ilyen mély demográfiai válságban, mint napjainkban. Benda József, Magyar Közgazdaság Társaság (MKT) demográfiai szakosztályának elnöke szerint “a transzgenerációs örökség is hozzájárul a demográfiai válsághoz”.
A szakember úgy látja, a demográfiai katasztrófát csak egy széleskörű társadalmi összefogással lehetne leküzdeni. Úgy fogalmazott az elnök, hogy
az elmúlt 15 évben hiába voltak intézkedések, családpolitikai támogatások, ha értékszociológiai vizsgálatok nem készültek ezután.
Kitért egy transzgenerációs vizsgálatra, ami szerint 25 év alatt a veszélyeztetett kiskorúak száma 50 ezerről 400 ezerre nőtt, a fiatalkorú elítéltek száma 8 ezerről 16 ezerre emelkedett, megváltozott a fiatalok jövőképe. (Vagy inkább az ország etnikai aránya – a szerk.)
Ami viszont a magyar családokat és fiatalokat is érinti, az a modernkori szemlélet, melyben a család szerepét átvette a karrier, a fiatalok elmagányosodtak, az egészségi állapotuk romlott, a függőségek száma jelentősen emelkedett. “Ezzel foglalkozni kell, mert ha nem tesszük, akkor egy transzgenerációs örökség hatásaként leépül a humán tőke a társadalomban” – sorolta a gondokat az MKT demográfiai szakosztályának elnöke.
Az iskolázottság és az egészség is kulcsmutatók, a magyarországi népességszám alakulásában, mondta Polónyi István közgazdász, a Debreceni Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára. Példaként említette, hogy emelkedik az iskolaelhagyók aránya, míg az Európai Unióban csökken.
A magyar oktatás minőségének bemutatására egy igen szemléletes adattal jött, miszerint
a gyermekek 25 százaléka úgy lép ki az oktatási rendszerből, hogy alig tud vagy egyáltalán nem tud olvasni, ők a funkcionális analfabéták, a diákok 12 százalékának pedig semmilyen végzettsége nincs.
Ezzel kapcsolatban rámutatott arra is, hogy 2010 óta arányaiban folyamatosan csökkennek az oktatásra fordítandó összegek, az egészségügyi kiadások pedig igen alacsony szinten vannak, ezek szintén jelentősen befolyásolják a gyermekáldást is.
Beszélt a halálozási adatokról is, az OECD adatai szerint átlag felett vagyunk a daganatos betegségek okozta halálozásban. 100 ezer lakosra vetítve vezetünk a májcirrózis, a tüdőrák, és a nőknél a mell és petefészekrák halálozási mutatóiban is.
Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat elnöke a konferencián arról beszélt, hogy az oktatási rendszer “újra termeli a szegénységet”. Kiemelte a “hátrányos helyzetű településeket”, arról viszont már nem ejtett szót, hogy pont ezekben a gettókban a legmagasabb a termékenységi ráta, és valószínűleg ezen települések iskoláiban azért nem lehet rendesen tanítani, mert a diákok összetétele is olyan, amilyen, a tanár kezében pedig semmilyen fegyelmezési lehetőség nincs. Ilyen “kényes kérdésekkel” azonban nem illik foglalkozni.
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
