daextlwcn_print_scripts(false);

2024 szeptemberétől új szabályok léptek életbe az iskolákban: a tanítási nap kezdetén a diákoknak le kell adniuk a mobiltelefonjukat, amiket csak a nap végén kapnak vissza. A változás komoly vitát váltott ki a szülők és a tanítványok körében, de valójában ez az intézkedés nemcsak a figyelemelterelést csökkenti, hanem hosszú távon kedvezően is hat a gyermekek képzésére és fejlődésére.

A puskázás visszaszorítása: a valós tudás kerül előtérbe

Az elmúlt években a technológiai eszközök szinte minden területet átitattak, így az oktatásban is egyre nehezebb volt a puskázás elleni hatékony fellépés. A növendékek gyakran az okostelefonjukat használták a dolgozatok alatt vagy akár egyszerű órai feladatoknál is arra, hogy az interneten gyorsan megtalálják a válaszokat. Az új szabályozás viszont megszünteti ezt a lehetőséget.

„Nem engem csaptok be vele, hanem magatokat” – bizonyára mindenki hallotta már ezt a mondatot valamelyik tanárától. Azáltal, hogy nem férnek hozzá a mobiljukhoz, a diákok kénytelenek saját ismereteikre, kreativitásukra és emlékezetükre hagyatkozni.

Ez az igazi tudás alapja: amikor nem kizárólag a gyorsan elérhető információkra támaszkodnak, hanem valóban érteniük kell a tananyagot.

Így ismét lehetőség van a minőségi tanításra, és a jártasság mérésének tisztasága javul.

Kevesebb figyelemelterelés, hatékonyabb tanulás

A telefonok jelentős mértékben hozzájárulnak a gondolatok eltereléséhez, amivel nem feltétlenül csak az órák közbeni összpontosítást zavarják meg, de hosszú távon rontják a gyerekek figyelemmegtartási képességeit is. Az állandó értesítések, közösségi média bejegyzések és üzenetek bombázása miatt a fiatalok nehezebben tudnak egy-egy feladatra fókuszálni.

A készülékek elzárásával visszanyerik azt az elveszett figyelmet, ami szükséges ahhoz, hogy a foglalkozásokon valódi munkát végezzenek. A nebulók így nem csupán testben lehetnek jelen a tanórákon, hanem fejben is. Ezáltal várhatóan aktívabbak lesznek, és a magyarázatokat is képesek lesznek jobban befogadni. Ennek következtében a köznevelés hatékonysága jelentősen növekszik, hiszen a tanulók mélyebb, koncentráltabb odafigyelést szentelnek a tananyagnak.

Kudlik Júliától Bíró Adáig

Gondolkodásra nevelés a digitális válaszok helyett

A modern technológia számos kényelmi funkciót kínál, ami könnyedén helyettesíti az egyéni fejtörést. Egy egyszerű keresés az interneten vagy egy kérdés egy AI chatbottól azonnali válaszokat ad, ami azonban nem serkenti a gyermekek problémamegoldó képességét. A telefonmentes környezetben az iskolások kénytelenek saját maguk nekiesni a felmerülő feladatoknak, így fejlődik a kreatív és kritikus gondolkodásuk. Ez hosszú távon nagy előnyt jelenthet számukra, hiszen az élet számos területén szükségük lesz ezekre a készségekre.

Az azonnali válaszok helyett a gyerekeknek most időt kell szánni a megértésre, az összefüggések felismerésére és az ok-okozati kapcsolatok megtalálására. Ezáltal mélyebb tudást szereznek, ami tartósabb, mint az egyszerűen megszerzett, de felszínes információk.

Megelőzhető lett volna a felháborodás

A kicsik és nagyok körében jelenleg tapasztalható ellenállás annak is betudható, hogy korábban túlzottan hozzászoktak az okoskészülékek folyamatos használatához. A szabályozás túl lassan követte a technológia előrehaladását, mert ha már jóval korábban – az ilyen ketyerék rohamos elterjedésére előre felkészülve – szigorúbban kezelték volna az elektronikus eszközök használatát az iskolákban, eleve ez lenne a megszokott és most valószínűleg kisebb lenne a lázadás. A korábbi lazább megközelítés elhitette a diákokkal, hogy a telefon szüntelen jelenléte természetes és szükséges része a tanulói életnek, így most nehéz elfogadniuk a változást. Ez az átmeneti nehézség viszont lehetőséget ad arra, hogy megtanulják, hogyan lehet hatékonyan és céltudatosan használni a technológiát, minthogy állandóan arra támaszkodnának.

Közrejátszik a szülők felelőssége is ebben a hozzáállásban, mert az elmúlt évtizedben már gyakran azzal foglalják le a gyermeket, hogy eléjük raknak egy digitális kütyüt ahelyett, hogy több időt szánnának az együtt töltött tartalmas tevékenységekre.

Ha visszatekintünk a korábbi időkre, amikor még nem voltak okostelefonok, akkor láthatjuk, hogy a diákélet sokkal egyszerűbb és koncentráltabb volt.

Most egyfajta visszatérés történik ehhez a tisztább, fókuszáltabb tanulási módhoz, ami gyakorlatilag csak jót tesz a fiatalok fejlődésének.

Iskolai környezetben nincs szükség a telefonokra

A tanulók folyamatos tanári felügyelet alatt vannak, így nem merül fel olyan vészhelyzet vagy probléma, amit az oktatók ne tudnának kezelni. Ennek következtében nincs valódi szükség arra, hogy folyamatosan mobilkészülék legyen náluk. Bármilyen fontos üzenetet vagy információt a család eljuttathat közvetlenül a tanintézményhez, így a telefon állandó jelenléte tulajdonképpen felesleges.

Ezenkívül az iskolai környezet lényege, hogy a gyerkőcök a tanulással és a közösségi élettel foglalkozzanak, és ne a virtuális világban éljenek. Az internetképes szerkentyűk elvétele a tanítási nap idejére lehetőséget biztosít arra, hogy

a diákok a valódi emberi kapcsolatokra összpontosítsanak, fejlődjön a társas készségük és jobban beilleszkedjenek a tanulóközösségbe.

Egy lépés a tudatosabb és figyelmesebb generáció felé

A telefonmentesítés tehát egy olyan intézkedés, ami hosszú távon pozitív hatással lesz a gyerekek szellemi gyarapodására.

Bár a kezdeti felháborodás nem meglepő, az idő múlásával a tanulni akarók is felismerhetik majd, hogy az okoskütyük nélküli iskola valójában jobb lehetőséget teremt számukra

a tanulásra és a személyes fejlődésre, ami a jövőjük alapját képezheti. Ez az intézkedés tehát végső soron az ifjoncok érdekében született, nem kizárólag a pedagógusok munkáját könnyíti meg. A rendelkezés egy lépés a tudatosabb és figyelmesebb generáció felé.

Kiskorúak is láthatták az obszcén kiállítást Ferencvárosban, amit az állam is támogatott (+KÉPEK)
 
A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!

IMPRESSZUM

Felelős kiadó: Innovatív Kommunikáció Alapítvány
Főszerkesztő: Horváth Tamás

© 1999 – 2024 Magyar Jelen, magyarjelen.hu
Exit mobile version
daextlwcn_print_scripts(true);