A Premier League idén is a kötelező bohóckodással indult. Bevett gyakorlat szerint a fekete felsőbbrendűséget hirdető, fehérgyűlölő BLM előtti térdepléssel kell kezdeni a nyitófordulót. Állítólag erre azért van szükség, mert az angol elsőosztályt az arab sejkeknek kiárusító üzletembereknek rendkívül fontosak az „emberi jogok”, amíg azok valamilyen erőszakos kisebbségre vonatkoznak.
Mondanom sem kell, hogy magyar részről az erre adott reakciók erősen megosztóak. Hazánk fiainak egy jelentős része igencsak felháborodott azon, hogy Szoboszlai Dominik is letérdelt a többiekkel. Voltak, akik szerint egyenesen „árulóvá” vált, aki „pénzért mindenre hajlandó”.
De vajon ez mennyire állja meg a helyét? Mit árult el Szoboszlai? Mondott ő valaha olyat, hogy szemben áll az egész BLM-mel, hogy ő bizony soha sem fog térdelni, bármennyit fizessenek is neki? Mert nekem nem igazán rémlik egyetlen ilyen nyilatkozat sem. Sőt, tovább megyek, szerintem még csak nem is kellett kényszeríteni Szoboszlait, hogy térdeljen le. Megtette, ha másért nem, a csapategységért. Mert bizony, ha nem is rúgják ki azonnal a csapattól (amit nehezen tudnék elképzelni, ismerve a demokratúra működését), akkor is rövid úton kiutálnák a csapat BLM-négere, Trent Alexander-Arnold vezetésével.
Sokan szeretik az egész világot és minden ember tettét kizárólag a saját világlátásukon keresztül szemlélni és megítélni, de egy pillanatra gondoljunk bele Szoboszlai helyzetébe. Egy fiatal magyar gyerek, aki már tizenévesen milliókat keresett, élete a futball, minden szabadidejét annak szentelte, hogy jobbá váljon. Hogy karriert építsen.
Komolyan azt gondoljuk, hogy a rengeteg gyakorlás mellett még leült politikai filozófiát olvasni? Esetleg nyomon követte a négerek zavargását az USA-ban? Alternatív médiából tájékozódva kibogozta a háttérben megbúvó szálakat? Nézte, ahogy Franciaországot immáron sokadszor is lángba borítják a fehérgyűlölő bevándorlók? Mert én nem hiszem. Ő egy teljesen más világban él, mint mi, átlagemberek. Ő négerrel vagy a pályán, vagy steril környezetben találkozott.
Éppen ezért kár lenne Szoboszlaitól várni a világ megváltását. Neki nem is ez a feladata. Szoboszlai Dominik a válogatottban már bizonyította, szereti a hazáját, érti és érzi a felelősséget, ami akkor nehezedik rá, mikor felhúzza a koronás címeres mezt. Most pedig a Liverpoolban semmi más teendője nincs, mint kiemelkedő játékával (és pályán kívüli magatartásával) büszkeséget ébreszteni abban a pár millió emberben, akiben még magyar szív dobog, akár a Kárpátokon innen, akár azon túl. Illetve, hogy inspiráljon több százezer magyar gyermeket, hogy igenis megéri küzdeni az álmainkért, mert az áldozathozatal és a kitartás végül gyümölcsöt terem.
Ezt a feladatát pedig az első két meccs alapján maximálisan ellátja. Az angol média áradozik róla, Klopp nem győzi dicsérni, de még a szakértők is csak ámulnak a fiatal magyar tehetség láttán, aki első Anfield roadi mérkőzésén a meccs embere lett – ami nem akármilyen teljesítmény egy emberhátrányban játszó csapatban.
És amikor már a liverpooli gyerekek is Szoboszlai-mezben sétálnak a város utcáin, akkor végképp nem lehet arról beszélni, hogy Szoboszlai Dominik bármilyen szinten is szégyent hozott volna Magyarországra.
Gyebnár Dávid
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
