1957-ben a cseh titkosszolgálatok gyilkosságot hajtottak végre Strasbourgban. A cseh bíróságok még a rendszerváltás után sem ítélték el az elkövetőket.
Az 1950-es években Európa két részre szakadt, az amerikaiak által irányított nyugati blokkra és a szovjetek által irányított keleti blokkra. A nyugati blokk létrehozásának legnehezebb feladata a francia-német megbékélés elérése volt, dacára a ténynek, hogy a két ország kevesebb mint egy évszázad alatt három háborút vívott egymás ellen (1870-71, 1914-18, 1939-45).
Gyanakvással néztek a németekre Elzászban
Elzász-Lotaringia, a hagyományosan németajkú régió kérdése nyilvánvalóan a két ország közötti vitás pontok egyike volt.
Végül az elzásziak kényszerű asszimilációja a francia kultúrkörbe (és a német dialektusok eltűnése) oldotta meg ezt a problémát.
Az 1950-es években azonban az elzászi lakosság túlnyomó többsége még mindig német anyanyelvű volt, és sok helyi nem beszélt franciául. Bár az 1945-ben legyőzött németek túlnyomórészt elfogadták Elzász elvesztését, sok francia még mindig gyanakvással tekintett az elzásziakra és a németekre Elzász-Lotaringia kérdése kapcsán.
Az áldozatok tiszteletére állított emlékmű Strasbourgban, a Köztársaság téren (régen Kaiserplatz)
Ezzel egyidejűleg az amerikai felügyelet alatt álló nyugat-európaiak a szovjet fenyegetés miatt igyekeztek közelebb kerülni egymáshoz. Gazdasági szerződéseket (Európai Szén- és Acélközösség 1951-ben; Római szerződés 1957-ben) kötöttek, de az Európai Védelmi Közösséget létrehozó szerződést, amely egy európai hadsereget hozott volna létre (beleértve Nyugat-Németországot is), Franciaország 1954-ben elutasította.
A keleti blokk országainak titkosszolgálatai megpróbálták szabotálni a nyugat-európai országok, különösen Franciaország és Németország közeledését, és nagyszabású destabilizációs akciót hajtottak végre. A gyilkossági feladatok végrehajtására a cseh szolgálatok vállalkoztak.
1956 decemberében néhány elzászi és lotaringiai képviselő német és francia nyelvű levelet kapott a „Kämpferband für unabhängiges Deutschland” nevű szervezettől (Harcos szövetség a Német függetlenségért). A „francia elnyomóknak” címzett levél egyértelmű fenyegetéseket tartalmazott: „Minden egyes bűntetteteket ezentúl könyörtelen bosszú fogja követni”. Elzászban és Németországban rendőrségi nyomozás indult, de nem vezetett eredményre.
1957. május 15-én hasonló, ugyanazon írógéppel írt leveleket küldtek több elzászi és lotaringiai prefektusnak és prefektushelyettesnek.
A félresikerült bűncselekmény
Ugyanebben az időintervallumban egy csomagbombát küldtek a strasbourgi prefektúrára, egy szivaros dobozba rejtették a robbanószerkezetet. A Párizsból 1957. május 14-én feladott csomag május 15-én reggel érkezett Strasbourgba. A célpont egy fontos találkozó volt, amelyet a strasbourgi prefektúra épületében tartottak volna volt francia miniszterelnökök és szenátorok részvételével az Európai Szén- és Acélközösség ülésének befejezéseként. Csupán a véletlennek köszönhető, hogy a szivaros dobozt elfelejtették, és aznap nem bontották fel.
Május 17-én, pénteken robbant fel a csomagbomba: a délelőtt végén, Pierre Pflimlin parlamenti képviselő (akit majd 1958 májusában miniszterelnöknek választanak) részvételével tartott megbeszélés után. Délután 12.45-kor André-Marie Trémeaud strasbourgi prefektusnak eszébe jutott a néhány nappal korábban kapott szivaros doboz: odaadta a feleségének, hogy nyissa ki, és kínálja meg szivarral a vendégeket.
Henriette Trémeaud, a prefektus felesége felment az első emeletre, hogy kinyissa a dobozt: 12 óra 50 perckor hatalmas robbanás rázta meg a prefektúra épületét. André-Marie Trémeaud borzalmas állapotban, megcsonkítva találta meg felesége holttestét: egyik karját a bútorok törmelékei közül szedték össze.
A strasbourgi prefektúra épületének első emeletén a robbanás hatására az ablakok üvege is kitört
Több nyomot is követtek a nyomozók: egyrészt a német „neonáci” szálat. A történet miatt kellemetlen helyzetbe került Nyugat-Németország segített a francia rendőrségnek a nyomozásban, de semmi konkrétumot nem sikerült kideríteniük. André-Marie Trémeaud 1952 és 1955 között, azaz az algériai háború kezdetén (1954) Algír prefektusa volt. De a nyomozás ott sem jutott eredményre.
Felmerült a kommunista országok titkosszolgálatainak érintettsége is. A bomba előkészítésének cseh eredetét is felhozták a nyomozók, de elegendő tárgyi bizonyíték hiányában a nyomozás 1964-ben lezárult.
A leleplezés megtörtént, a büntetés elmaradt
1968-ban Ladislav Bittman, a cseh Statni Bezpecnost (StB) tisztje a prágai tavasz eseményei után elhagyta Csehszlovákiát. Nyugatra érve felfedte, hogy a strasbourgi merényletet a cseh szolgálatok szervezték, valószínűleg a szovjet KGB felkérésére.
Az akciót négy ügynök vezényelte: Robert Thér, Miroslav Kratochvíl, Milan Michel és Stanislav Tomeš. Thér és Kratochvíl a rendszerváltás előtt meghalt. Az 1990-es években a cseh bíróságok még foglalkoztak az üggyel.
De „furcsa módon” 1996-tól kezdve az ügy csak tovább húzódott. Milan Michel 2010-ben meghalt. Egy „eljárási hiba” miatt az ügyet végül 2012-ben zárták le.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!Az utolsó életben maradt vádlottat, Stanislav Tomešt soha nem állították bíróság elé, és a cseh hatóságok akaratának hiánya miatt a bűncselekmény örökre büntetlenül maradt.
