– Vasárnap választ az ország. A két nagy politikai tömb, a Fidesz és a balliberális tábor hetek, hónapok óta mocskolja egymást, rendkívül alacsony színvonalú az egész, mit láthatunk. Sokan közülünk, a nemzeti oldal (mert Orbán Viktor kijelentése ellenére a nemzeti oldal mi voltunk és maradunk) tagjai közül lehet, már kiábrándultunk az egészből. Nem lehet vitatni a kritikák jogosságát. De a tétlenség sohasem jó tanácsadó, ha feladjuk, soha nem írhatunk történelmet – írja Lantos János a legolvasottabb jobboldali portálon. Folytatás alább.
De hiszem, hogy mindannyiunk célja az, hogy hazánk történelmét mi, és ne idegenek írják. Ehhez minden lehetséges fronton meg kell mérettetnünk magunkat, nem válogathatunk, tehát a pártpolitika világban is. A nemzeti oldal sokrétű, és ez így is van rendjén. Nem szükséges, hogy minden kérdésben mindig egyetértsünk, ez nem is lehet végcél.
De az viszont igenis lehet és kell is, hogy végcél legyen, hogy Magyarországot, szent hazánkat felvirágoztassuk, egy olyan felfelé ívelő pályára tegyük, ahol egy önmagában bízó, magasztos célokért dolgozó, hagyományaira büszke nemzetet tudhassunk magunkénak.
Hitem és meggyőződésem, hogy portálunk olvasói közül is rengetegen e cél szolgálatában igyekeznek harcolni évek, hosszú évtizedek óta. Tudom, hogy az elmúlt években a gyalázatos árulás miatt, kiknek neveit sem vagyok hajlandó leírni, sokan elfásultak. De kedves magyar testvéreim, nézzétek meg, történelmünk folyamán a magyarság hány és hány reménytelennek tűnő helyzetből állt már fel! És mi mégis itt vagyunk.
Ahogy Somogyváry Gyula, kiváló írónk adta címéül a Rongyos Gárda harcairól írt könyvének: és mégis élünk! Élünk és élni is akarunk, mégpedig magyarul és szabadon. Gyermekeink, unokáink jövőjéről is van szó. Soha nem adhatjuk fel. A globalisták, liberálbolsevikok mind ott lesznek vasárnap a szavazófülkékben. Ahogy a magát „nemzethy-keresztény-konzervatívnak” hazudó, valójában éppúgy a globalisták érdekeit kiszolgáló Orbán tragikusan megtévesztett hívő tagozata is, kiknek elég Győzike és Kis Grófo.
Mi sem lehetünk finnyásak, mi sem lehetünk restek, vasárnap mindenkinek kötelessége, hogy a Mi Hazánkra szavazzon.
Most nem a harcmezőre kell mennünk, csak pár percet rá kell szánnunk a vasárnapi napunkból, és meg kell győznünk addig minden barátunkat, rokonunkat, hogy ők is tegyenek így, és mondjunk egy vaskos nemet az elmúlt 30 év bűnös világára, és adjunk esélyt a szebb magyar jövőre!
Mikor e sorokat írom, eszembe jut néhány sor. Annak idején, immár 20 esztendővel ezelőtt, mikor 16 évesen megvásároltam első nemzetirock-kazettámat, a Romantikus Erőszak Itthon vagyunk c. albumát, mélyen megragadtak Sziva Balázs gondolatai.
Itthon vagyunk, nem kérünk szép jövőt,
De amíg lesz itt egy talpalatnyi föld
Addig küzdünk és a falra vérünkkel írjuk fel
Magyarország, eszmélned kell!
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!Azóta is hitvallásomnak tekintem ezt a gondolatiságot. Ez a választás pedig nem szól kevesebbről, minthogy Magyarország, eszmélned kell. Mert ez a mi hazánk, fel a győzelemre!
