A nemzeti radikális politika fejlődési szakaszai

Mint minden formáció, egy mozgalom is különböző fejlődési szakaszokon megy keresztül az idők során. Ezek egymást követve, kiegészítve és bővítve következnek be az adott mozgalom megerősödésének függvényében. Mindegyiknek megvan a maga ideje, és igen fontos, hogy a mozgalom tagjai is tisztában legyenek a következő szakaszba lépés szükségességéről, amely elengedhetetlen a hosszú távú célok eléréséhez. A nemzeti radikális tábort elemezve három szakaszra tudjuk bontani azt az utat, amit egy ilyen pártnak be kell járnia, jelen esetben a Mi Hazánkat elemezve.

1. Megalakulás, erőgyűjtés

Az első szakasz a legkritikusabb, hiszen ilyenkor azok az emberek gyűlnek egy tábor alá, akik az alakulás pillanatáig már behatóan foglalkoztak a közélettel. Ezek az emberek a legbátrabbak, hiszen egy olyan formációhoz csatlakoznak, amely az adott pillanatban jön létre. Ilyenkor még világnézetileg homogén egységről beszélhetünk, hiszen az alapítókban van egyfajta fanatikusság az ügy iránt, amelyben hisznek, és pontosan tudják, hogy az ő világnézetüknek semelyik eddigi formáció sem felelt meg, csak az éppen akkor születő.

Ezek az emberek egy mozgalom magjai, hiszen az út elején még senki nem tudja, mit hoz a jövő, így az ő önfeláldozásuk valóban belülről fakadó, nemes érzés, melyet minden mozgalomnak meg kell tudnia becsülni és tovább erősíteni az út során. Rájuk lehet és kell alapozni a kialakuló struktúrákat, ám önmagában nem elég, ha valaki „itt van” az elejétől, ugyanis ehhez egy olyan belső indíttatásnak is járulnia kell, amely az adott egyént arra sarkalja, hogy a párt fejlődésével együtt önmaga is a megfelelő ütemben tudjon fejlődni, avagy sajátítsa el a politikai tudás lehető legtöbb aspektusát a jövőbeni célok eléréséhez. 

Az erőgyűjtés szakaszában kell tudni letisztázni minden alapvetést, amelyektől a jövőben csak nagyon óvatosan szabad elmozdulni, akkor is az alapértékek megőrzéséről, a fókusz eltolásáról lehet beszélni. A biztos alap hozza meg a biztos győzelmet.

2. Elismertség szerzése, rétegződés kialakítása

Ebben a szakaszban a legfontosabb cél, hogy a mozgalom által vallott világnézet minden olyan emberhez eljusson, aki valamilyen módon már ezen az állásponton van. Ekkor következik be az elhivatottak második nagy hullámának csatlakozása, akik lehet, passzívak voltak eddig, vagy mert nem hittek elsőre az új lendület hosszútávú sikerében, vagy mert nem követték annyira a közéletet, hogy tudhassanak a mozgalom létezéséről. Világnézetileg viszont ezek a személyek ugyanolyan elhivatottak lehetnek, mint az első hullámban, így velük kiegészülve rögzül a mozgalom magtáborának összetétele. 

Ez a kettő együtt alkotja a párt tagságát, és a mozgalom biztos szavazótáborát, tehát azokat az embereket, akik ha törik, ha szakad, ki fognak tartani a mozgalom mellett. Itt már akkora a tábor mérete, hogy elindulhat a rétegződés, avagy a specializálódás. Míg a korábbi szakaszban vélhetően a legtöbben mindenből kivették a részüket, minthogy nem volt más járható út a mozgalom fenntartására az alacsony létszám miatt, itt már le lehet osztani a feladatokat annak tükrében, hogy ki mihez ért. Így mind a tagság, mind a szavazótábor rétegződik, mindegyik esetben annak megfelelően, hogy ki mihez ért, illetve mennyire képes áldozatokat hozni az ügy érdekében. 

A rétegződés azért is elengedhetetlen, mert a látókör szélesedésével idővel minden (országos, vármegyei, helyi) szinten szükség van olyan megbízható emberekre, akik helyben felelnek majd a későbbi érkezők integrálásáért, megszervezéséért. Itt már olyan emberekről beszélünk, akik világnézetileg nem állnak olyan szilárd talajon, mint az előbbi csoportok, viszont éppen ez jelzi a fejlődést, hiszen innentől kezdve már az is a mozgalom feladata, hogy ezeket a tábor széleire felhalmozódó embereket integráns részeivé tegyék a mozgalomnak, amely nem kis munkát igényel.

3. Tömegmozgalom és vezetés, a politikai kommunikáció eltolódása, avagy hogyan nyerjünk választásokat

Immár befejeződött a mozgalomnak az a belső építkezési szakasza, ahol a tagságból előlépnek azok, akik a saját szintjükön képesek hibátlanul képviselni a mozgalom nézeteit, és saját területükön megszervezni és vezetni a helyi szervezeteket. Miután az alap biztos, elindulhat a nagyobb néptömegek megszervezése, amely szükségszerűen magával hozza a politikai narratíva eltolódását. 

Ez nem azért megy végbe (mint ahogy páran balgán félreértik), mert a mozgalom eltávolodott alapelveitől, hanem mert egy átlagembernek, aki nem foglalkozik a politikával, és világnézetileg sem képvisel biztos értéket, más üzenetek kellenek a cselekvéshez. Ilyenkor az üzenetek gyakorlatiasabbak, a való élethez közelebb állókká válnak, avagy megváltozik (és nem háttérbe szorul!) a világnézeti üzenethirdetés fókuszpontja, erősebben összpontosítva a belső fórumokra. Innentől kezdve a mozgalom nem a világnézetét hirdeti kifelé, hanem a programját. A világnézet azonban nem szűnik meg kifejteni a hatását, sőt ilyenkor van rá a legnagyobb szükség, hiszen olyan emberek érkeznek a táborba, akiket helyi szinteken „ki kell tudni nevelni”, el kell tudni mélyíteni a nemzeti radikális gondolatban. Akkor végzünk jó munkát, ha érezhetően tapasztaljuk azt, hogy minél szélesebb néptömegek veszik át úgy a mozgalom alapelveit, hogy a mozgalom esetleges meggyengülése, politikai megsemmisülése után is ezen a talajon maradnak. Nyilván ez csupán a legrosszabb eset, hiszen amiről itt valójában szó van, az az a politikai fejlődés, amely idővel a választások megnyerésében kulminálódik. Ahogy írtam, a világnézeti üzenethirdetés immár a belső fórumokon zajlik, avagy míg a párt kifelé egy-egy üggyel, gyakorlati üzenettel magához szívja újabb és újabb embercsoportok tömegeit, addig a már meglévő mag feladata, hogy ezeket az embereket integrálva, minél mélyebb tudást biztosítsanak számukra. Ennek nem lényege, hogy külsőleg is látható legyen, tehát ha az egész folyamat a háttérben zajlik, az annál jobb, minthogy így a külső ellenfél nem is sejtheti mekkora erősödésen megy keresztül a mozgalom. 

Jóllehet ilyenkor az üzenetek kifelé tompábbaknak érződhetnek, még egyszer mondom, ez nem veszélyezteti a mozgalom alapjait, minthogy tetszik vagy sem, a széles néprétegek nem rendelkeznek olyan elköteleződéssel, amely hosszútávon lehetővé tenné a keményvonalas politikai kommunikációt. Ekkor kell tudni teljesíteniük az alsóbb rétegek vezetőinek, akiknek oroszlánrészük van abban, hogy az így beszervezett új tömegek valós és biztos tudásra tegyenek szert. 

A végcélon ez semmit sem változtat, minthogy a belső tagság, a vezetők és az elkötelezett szimpatizánsok ugyanazt vallják mint a kezdetekkor, csupán a megfelelő formában, a rétegződés szabályait betartva teszik ezt. 

Ez tehát a nemzeti radikális politikai fejlődés három szakasza. A Mi Hazánk Mozgalom jelen pillanatban megállapításom szerint a második és a harmadik szakasz között mozog, így érhető, ha egyesek félreértelmezik, vagy teljességgel képtelenek felfogni az ekkor használatos módszereket, ám a hosszú távú győzelem elérésének érdekében ennek a fejlődési folyamatnak végbe kell mennie. Ez nem az elvek feladása, hanem éppen inkább győzelemre vitelének az útja, amelyet máshogy nem is lehetne elérni.

Dér Dániel

„A hír szent, a vélemény szabad”. Ez egy véleménycikk, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.