Gondolatok egy polgármester pályafutását figyelve

Az önkormányzatiság alapvető hivatása és célkitűzése a helyi közösségek életminőségének javítása, valamint a lehető legkedvezőbb életfeltételek megteremtése a település lakói számára. Azok a képviselők, akik demokratikus választások útján nyerik el a polgárok bizalmát, esküvel kötelezik el magukat a közszolgálat és a helyi érdekek képviselete mellett. Sajnos azonban a gyakorlatban előfordul, hogy ez a nemes szándék sérül, és a – legyen szó vétlen hibáról vagy szándékos mulasztásról – kártékony tevékenység annál súlyosabb következményekkel jár, minél magasabb pozícióban valósul meg.

A történet színhelye a főváros egyik nagy múltú, már a római korban is lakott kerülete. A választói akarat folytán hősünk a helyi képviselő-testület élére került, elnyerve a polgármesteri tisztséget. Politikai pályáját még egy óbaloldali formáció színeiben kezdte, ám felismerve a párt politikai térvesztését, pragmatikus döntést hozott. Átlépett egy stabilabb jövőt ígérő koalícióba, amely már a nevében is a demokratikus értékek feltétlen tiszteletét hirdeti.

Azonban az elsőként elhagyott, zátonyra futó hajó után ez a második politikai formáció is süllyedni kezdett. A váltást siettette, hogy a józanabbul gondolkodó párttársak számára is egyre inkább szemet szúrtak a képviselő sok esetben védhetetlen döntései. Hősünk így jobbnak látta, ha megnyugvást immár a mindenki számára semlegesebben csengő függetlenek táborában keres. Mivel azonban a hazai politikai életben a függetleneknek ritkán terem babér a választási küzdelmekben, a hírek szerint mostanában egy alig pár éve színre lépett, de máris elsöprő támogatottságot szerzett párt ajtónállójánál kilincsel a bebocsátásért.

A politikai következetesség megkívánná, hogy e legújabb menedékként szolgáló párt ideológiai platformját is közelebbről meghatározzuk, ám e téren komoly dilemmába ütközünk. A formáció a kezdetektől fogva deklaráltan elhatárolódott a baloldali politikai irányzatoktól, miközben a vezető pozícióit kétségkívül korábbi baloldali és liberális háttérrel rendelkező szereplők népesítik be. Ugyanakkor klasszikus értelemben vett jobboldalinak is aligha nevezhetnénk egy olyan alakulatot, amelynél az említett személyi összefonódások miatt borítékolható, hogy nem a tradicionális konzervatív vagy nemzeti célkitűzéseket fogja győzelemre vinni.

Hősünk tehát jelenleg válaszút előtt áll, és ha empátiával próbáljuk megérteni a helyzetét, be kell látnunk, hogy korántsem irigylésre méltó a pozíciója. Rá is maradéktalanul érvényes Márai Sándor immár klasszikussá vált megállapítása: „Senki nem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.”

Egy ember életénél és sorsánál azonban sokkal fontosabb annak a közösségnek – jelen esetben a kerület lakóinak – a sorsa, életének alakulása, akik az adott kerületben élnek. Nyilván senki nem szeretné, hogy a feje felett döntsenek olyan húsba vágó kérdésekről, minthogy megépüljön-e a magas épületekkel teletűzdelt lakópark egy ma még zöldövezeti területen, vagy összevonjanak-e iskolákat, óvodákat, annak ellenére, hogy ez a szülőkre jóval nagyobb közlekedési terhet róna. Elvégre joggal várhatná el mindenki, hogy az önkormányzati döntések könnyítsenek az életén. Bár nem lehet minden döntéssel mindenkinek egyformán kedvezni, a kirívó igazságtalanságokat lehet enyhíteni, a kezdetektől láthatóan hibás tervezeteket pedig már csírájában el lehet vetni. Az önkormányzatok tisztségviselői erre kaptak felhatalmazást, s nem arra, hogy a számukra esetleg anyagi hasznot hozó döntéseket mindenáron keresztülerőltessék a képviselő-testületen.

Ahhoz azonban, hogy valaki alkalmas legyen elnyert pozíciójára, emberileg is fel kell nőnie feladatához. Mert mit várhatunk egy olyan valakitől, aki köpönyegforgató módon mindig odaáll, ahonnan a maga számára a legtöbbet reméli? (Jelen esetben rögtön helyesbítem is az előző jelzőt, hiszen a köpönyegnek csak két oldala van, ezért célszerűbb a kaméleon meghatározás, hiszen ez az állatka bármelyik környezetbe képes minden nehézség nélkül belesimulni.)

Mint a mondás tartja: az állatot a csapda, az embert a szép szavak ejtik meg. A jól hangzó választási ígéretek, az alamizsnaosztások – aminek mai megfelelője az, mint amikor egykoron aprópénzt szórtak a nép közé – lehetőség szerint ne tévesszenek meg senkit.

Figyelmeztetésünk azért is tűnik időszerűnek, mert a ma már kétharmados sikerű kormányzópárt még a választási ciklusban ígéretet tett az előrehozott önkormányzati választások lebonyolítására. Persze sok dolgot ígértek, és nem tudni, miből mennyi valósul majd meg, de nyilván számukra előnyös lenne ezt a választást addig megejteni, amíg „fut a szekér”

Ha nekik fontos az előrehozott választás, nekünk legyen legalább olyan fontos, hogy a színfalak mögé látva helyesen döntsünk, hiszen voksunkkal évekre adunk felhatalmazást valakiknek. Ezt a bizalmat pedig olyanoknak kell adnunk, akik munkájukkal a mi életünket és a közösségünk sorsát teszik élhetőbbé, igazságosabbá, biztonságosabbá, összességében pedig boldogabbá.

Kapcsolódó: