Venezuela bekebelezésével provokál Donald Trump

Donald Trump amerikai elnök a hét elején kifejezetten aktív volt Truth Social-oldalán, több mint négy tucatszor posztolt hétfő este tíz és kedd reggel nyolc óra között. Kedd délutáni bejegyzései közül az egyik azonban még a szokásosnál is nagyobb visszhangot keltett: megosztott ugyanis egy képet, amelyen Venezuela területe az amerikai zászlóba burkolózott, felette pedig az „51. állam felirat” állt.

Ennek előzményeként a Fox News egyik műsorvezetője hétfőn beszámolt arról, hogy az elnök elmondta neki, „komolyan fontolgatják”, hogy hivatalosan betagolják Venezuelát az Egyesült Államokba. Trump ezt az ország 40 ezermilliárd dollárosra becsült olajkészletével és azzal indokolta, hogy „imádják őt” a venezuelaiak. A Portfolio megvizsgálta, mekkora a realitása, hogy megvalósuljon Trump sokadjára elővett ötlete, és egyáltalán miért dobhatta be megint ezt az elnök.

Nem lesz tagállam senkiből, csak mert az elnök azt mondja

Jóllehet az amerikai elnök szignója elengedhetetlen ahhoz, hogy az Egyesült Államok új taggal bővüljön, az államok felvétele a szövetségi törvényhozás, azaz a Kongresszus hatásköre.

„A Kongresszus új államokat vehet fel az Unióba”

– szól napnál is világosabban az amerikai alkotmány IV. cikkének 3. szakasza. A Kongresszus a köztársaság 250 éve alatt 37-szer élt ezzel a jogával, legelőször 1791-ben Vermont felvételével, legutoljára pedig 1959-ben Hawaii esetén.

És itt bukik az első akadályba Trump ötlete: a Republikánus Pártnak jelenleg nincs elég szenátora ahhoz, hogy átvigyen a felsőházon egy 51. állam felvételéről szóló javaslatot, és a novemberi félidős választás sem tartogat számukra előnyösebb pozíciót. 

Felmerülhetne az obstrukció eltörlése, hogy elegendő legyen az egyszerű többség a Szenátusban, de ha a republikánusok égetőbb javaslatok érdekében sem voltak erre hajlandók, nem valószínű, hogy épp Venezuela csatlakozása miatt állnának kötélhez.

Költség-haszon elemzés

Ráadásul legalább kérdéses, hogy az amerikai társadalmon és a Republikánus Párton belül mekkora a terv támogatottsága – már ha valóban komoly tervről van szó. Hiába az olajkincs – melynek kitermelése sem varázsütésre működik – Venezuela egy főre jutó GDP-je alig huszada az amerikainak, a latin-amerikai országot pedig évek óta gazdasági instabilitás, megélhetési válság és hiperinfláció kínozza. 

Nem beszélve arról, hogy hiába a politikai foglyok szabadon engedése, az állam berendezkedése továbbra is közelebb áll a chavista diktatúrához, mint a demokráciához, miközben Venezuelát a világ egyik legkorruptabb országaként tartják számon. (Nem véletlenül emlékeztette Trumpot a Wall Street Journal véleménycikke, hogy az amerikai tagállamokban azért szokás választásokat tartani.) A gondokat tetézi a gyenge közbiztonság, beleértve az utcákat terrorizáló, colectivók néven futó, rezsimhű motorosbandákat, no meg a bűn- és drogcsempészbandákat, illetve fegyveres csoportokat az ország különböző pontjain.

Egy szó, mint száz: 

az Egyesült Államok nemcsak befektetőkre szomjazó olajmezőket, hanem súlyos kihívások egész sorát „importálná”, ha – a láthatóan nyomásgyakorlástól sem mentes – együttműködés helyett bekebelezné Venezuelát.

Az ehhez fűződő legszembetűnőbb ellentmondás talán az, hogy míg Donald Trump éppen kitoloncolna mintegy 600 ezer venezuelait, akik mind Joe Biden idején részesültek átmeneti védelemben, addig ha Venezuela állami címet kapna, akkor 28 milliónyi spanyolajkú ember amerikai állampolgárrá válna, így minden joga meglenne arra, hogy letelepedjen a kontinentális Egyesült Államokon belül – írja a Portfolio.

Sziszifuszi feladat lenne mindezt előnyként eladni az általánosságban bevándorlásellenes MAGA-tábornak, mely köreiben már az is felzúdulást okozott, hogy a Super Bowl félidejében egy Puerto Ricó-i – azaz amerikai állampolgárnak minősülő – énekes spanyol nyelven adott elő.

Nemcsak saját pártját, hanem a tágabb amerikai közvéleményt is meg kell még dolgoznia az elnöknek, ha komolyan beszélt.

Január elején már Nicolás Maduro venezuelai elnök elrablása is megosztotta az amerikaiakat, beleértve az ezt követő Trump-nyilatkozatot a latin-amerikai ország „irányításáról”. A Quinnipiac adatai alapján akkoriban mindössze 35 százalék vélte jó ötletnek, hogy Washington parancsoljon Caracasban, amíg Amerika-barát irányba áll az ottani vezetés. Az év elején megközelítőleg tízből hét republikánus egyetértett ezzel, de tízből csak három független és egy demokrata szavazó nézte jó szemmel.

Nemcsak Venezuela irányítása kapcsán tűnt szkeptikusnak az amerikai közvélemény, de összességében sem repes a Trump által hangoztatott terjeszkedési ambícióktól.

Venezuelában sem ez a legégetőbb kérdés

Ha Delcy Rodríguezt, Maduro volt alelnökét és az ország ügyvivő elnökét kérdezzük, egyértelmű a válasz.

„Továbbra is megvédjük integritásunkat, szuverenitásunkat, függetlenségünket és történelmünket”

– reagált Rodríguez, aki januárban vette át a hatalmat. Hozzátette: Venezuela „nem gyarmat, hanem szabad ország”.

Finoman szólva is kétséges tehát, hogy a chavismo elveihez papíron még mindig hűséges Rodríguez egyik napról a másikra végre olyannyira radikálisan Amerika-barát fordulatot tudna – vagy egyáltalán akarna – végrehajtani, ami a függetlenség formális feladásával járna – zárja elemzését a Portfolio.

Kapcsolódó: