„Itt az ideje, hogy tisztába tegyük a dolgokat Perintfalvi ügyben. Én most megteszem ehhez az első lépést.
Mi történt, és miért? Erre próbálok választ adni.
Azon a napon, amikor az ominózus filmről szóló cikkek, posztok megjelentek, egyetlen rövid, néhány soros szarkasztikus bejegyzéssel reagáltam, ami hiba volt.
Mérő Vera kommentben jelezte, hogy ez méltatlan és gondoljam át a soraimat, majd hosszan beszéltünk és Vera azt javasolta, hogy kérjek bocsánatot a posztomért, mert bármi is van a háttérben, ilyen ügyön élcelődni, kárörvendeni nagyon nem emberi és nagyon nem tisztességes dolog.
Ezzel egyetértek és belátom, hogy hibáztam.
Mivel eléggé érintve vagyok a Rita által indított hadjáratokban az elmúlt egy évben és a saját bőrömön is éreztem, illetve testközelből láttam, milyen aljas módon támad embereket, a pillanatnyi érzelmeim elragadtattak és még ha meg is fogadtam, hogy én ebben az ügyben nem szólalok meg, nem vagyok hajlandó vele foglalkozni, mint ahogy az ő támadásait is hasonló módon igyekeztem lerázni, annyit mégiscsak meg akartam jegyezni: »Rita, pontosan azt kaptad, amit te teszel hosszú ideje másokkal«.
Nos ezt nem így kellett volna, ahogy tettem, a verebes történettel. Vera, teljesen igazad van, nem eltolni kellett volna magamtól ezt az egészet, ha már megszólalok, hanem konkrétan, egyenesen kiteríteni a lapokat és azt, amit gondolok. Határozottan, egyenesen, de nem élcelődve.
Ezt fogom most tenni – valahogy helyére téve az ügyet is és a saját emberi esendőségből elkövetett hibámat is.
Ugyanakkor drága Vera, szeretlek és mérhetetlenül tisztellek, azért, ahogy politikai hovatartozástól függetlenül állsz ki a bántalmazottakért, de én nem fogok kiállni Rita mellett. És azért nem teszem, mert akkor azokat köpném arcon, akiket ő két lábbal taposott, amikor a szexuális predátor haverjait védte. Miközben mellesleg szerintem pontosan ezért történt vele az, ami.
Én továbbra is azon áldozatok mellett állok ki, akiket a tapasztalatlanságukat, a rajongásukat, vagy éppen a teljes kiszolgáltatottságukat kihasználva megrontottak, bemocskoltak 13-14-15-16 évesen olyan agyonsztárolt ragadozók, akik a mai napig elhiszik hogy nekik mindent lehet, és mert 14 év a belegyezési korhatár, igyekeznek a társadalommal is elhitetni, hogy nem az áldozatok az áldozatok, hanem ők, akiket ezért évek múltán pellengérre mer bárki is állítani.
Véleményem szerint – bár nem tudhatom, hangsúlyozom, hogy ez csak egy elmélet – miközben politikai célzatú karaktergyilkosságot emlegetnek most sokan, könnyen meglehet, hogy éppen egy ilyen áldozat talált rá az ominózus filmre és küldhette el egyenlítés gyanánt a sajtónak, mindazért, amit Rita velük tett, amikor ragadozók mellett kardot rántva relativizálta a szexuális abúzust.
És azt sem gondolom, hogy »juj milyen ember lehet, aki ezt találta, mert ilyen oldalakat nézeget«, hiszen köztudomású, hogy vannak olyan arckereső programok, amelyek a világháló rejtett zugait is letapogatva találnak rá arcvonás egyezésekre.
Hogy ő van-e a filmen, azt sem tudom. De amennyire látom, például Reddit-fórumokban, hogy még az őt védelmezők is megosztottak a kérdésben, még úgyis, hogy döbbenetes milyen elemzéseket lefuttattak egyesek még az anyajegyekre is kiterjedően.
Én nem ezzel kívánok most foglalkozni, hanem azzal az indulattal, aki bárkit is arra indíttatott, hogy valamilyen negatív tartalmat keressen Rita múltjában.
Én személy szerint azóta vagyok Perintfalvi kiemelt célpontja, hogy a papok által elkövetett szexuális visszaélésekkel kezdtem foglalkozni, ami pedig elvileg neki is a szívügye. Értetlenül álltam előtte, hogy miközben az általam lebuktatott, sőt általam feljelentett, több esetben ma már büntetőeljárás alatt álló papok ügyeivel, az általam előásott információkkal ő körbehaknizta a médiát, engem hamis áldozatvédőnek titulált és rendszeresen arra szólított fel, hogy hagyjam abba a munkát, amit végzek, mert nekem ahhoz nincs jogom.
Rita irántam érzett gyűlöletének azért van jelentősége, mert az elmúlt egy évben mindenki a célpontjává vált, ha azzal engem támadhatott. Teljesen mindegy volt, kit kell megtaposni, ha úgy látta, hogy nekem is jut a pofonból. Ez akkor kapott igazán nagy lendületet, amikor a Lakatos-, illetve Varnus-ügy robbant. Akkor olyan megszállottá vált, hogy az ezt követő akciói valóban minden józan észt nélkülöznek. Voltam minden: náci, gyermekbántalmazó, kártékony féreg, a melegek kiirtására szervezkedő tömeggyilkos. Miért? Mert lerántottam a leplet és megmutattam, amit egyébként a művészvilág nagy része tud, hogy az orgonaművész tizenéves fiúkkal hált.
Amikor alapítványt kezdtünk szervezni és más fogást nem talált rajtam, kipécézte azt a volt rendőrnyomozót, aki hónapokon át segített önzetlenül áldozatokat, míg a munkámat támogatta. Hangsúlyozom, hogy az illető soha nem volt tagja az alapítványomnak. Abban nyújtott segítséget – és sokaknak azok közül, akik hozzám jöttek –, hogy beadványokat írt, megszűntetett nyomozások elleni panaszokat fogalmazott (hogy ne úszhassák meg szexuális bántalmazók bizonyítékok hiányára hivatkozva), majd rendőrség által vegzált áldozatokat kísért kihallgatásokra.
Perintfalvi Rita volt, aki előásta a régmúltjából azt az öt filmet, amelyeket kényszerhelyzetében készített, amelyeket réges-régen megbánt és mindent elkövetett, hogy jóvá tegye azokat. Nem számított. Rita olyan hadjáratot gerjesztett ellene, politikai színezetet adva az ügynek, hogy kis híján eldobta aztán az életét. Azt az embert, aki az LMBTQ-közösség élharcosa által került a dartstábla közepére bezzeg nem védte meg senki, mellette nem állt ki senki. Ma már nem dolgozunk együtt, mivel elérkezett az a pont, amikor azt gondolva, hogy miattam kapja mindezt, ellenem fordult. Az ezt követő tettei részemről csak egy határig voltak tolerálhatóak.
Ritánál maradva: itt őrzöm a laptopomon azokat az e-maileket, amelyekben egy elmebeteg társasággal szövetkezett gyakorlatilag a kivégzésemre. Ő maga írta le, hogy milyen formában próbál rólam anyagot gyűjteni, volt kollégáimat megkeresve, a több évtizedes múltamban kutakodva. Aztán felépítettek egy stratégiát és erre buzdítottak, hogy egyszerre többen jelentsenek fel rágalmazásért és akkor, ha sikerülne több ügyben elmarasztaltatni egyszerre, akkor el lehetne érni, hogy börtönbe csukjanak.
Létrehoztak egy Facebook-oldalt, ahol azóta nemcsak engem, hanem hozzám közel álló, mellesleg áldozatokat mocskolnak a legaljasabb módon, többek között a kicsi Szofi édesanyját vagy Biankát, akit 14 évesen rontott meg a vívóedzője. A rólam szóló videókban vagyok minden: cigány, dögvész, gyermekbántalmazó métely. De megjelennek itt olyan persze véletlenül sem olyan nemtelen támadások, amiért mellettem ki kellene állni, hogy »b@sz@tlan« vagyok, »akit bottal se piszkálna meg senki«.
Ezek a tartalmak persze teljesen rendben vannak, ezért nem kell szolidaritáscunamit indítani – tényleg nem is szeretném, megküzdök vele én magam, nem sírom tele naponta háromszor a Facebookot.
Még azt is csak egyszer írtam le, hogy mindezt a mocskot fizetett hirdetésben tolják, a néhányszáz lelkes kis falunkra lokalizálva, ahol a családommal, benne a hatéves fiammal élek. És nem csak engem mocskolnak ezek a fizetett hirdetések, hanem áldozatokat. Szexuális abúzusok fiatal áldozatait – de nyilván ez is teljesen rendben van. Ezért sem kell tömeges kiállás például egy Újvári Bianka mellett.
Én nem állítom, hogy e mögött Rita áll, de egyet tudok, én nem találkoztam rajta kívül más emberrel, aki az algoritmus szűrésre gyanús szavakat telepakolja kettőspontokkal.
De majd a rendőrség kideríti, ki annak a cyber bullyingnak az elkövetője, ugyanis annyi esze volt az illetőnek, hogy bankkártyával fizetett a hirdetésekért.
Ennyit tehát a megtámadott nőkről, áldozatokról és kiállásról.
Összességében véve rettenetesen szomorú, hogy ide jutott a közélet. Számomra ez a legelkeserítőbb, hogy a társadalmat sokkal jobban érdekli, megmozgatja egy ilyen videó, mint az, hogy 14-15 éves gyerekek életét hogyan teszik tönkre egyesek évtizedek óta, büntetlenül, érinthetetlenül.”