„Hahó, figyelek rád!” – Miért van ma nagyobb szükség gyermek coachingra, mint valaha?

„Nem kijavítani, hanem meghallgatni” – a gyermekcoaching szemlélete erről szól. Eichinger Szilvia gyermek coach szerint a mai gyerekek egyszerre több fronton küzdenek: az iskolai elvárások, a folyamatos online ingerek és a szülői nyomás együtt terhelik őket. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy legyen valaki, aki valóban figyel rájuk, hisz bennük, és segít megtalálni az egyensúlyt, miközben megőrzik önbizalmukat és kíváncsiságukat. Temesvári Márta interjúja.

– Mit jelent pontosan az, hogy gyermek coach? 

– A gyermek és ifjúsági coach nem pszichológus, nem tanár, nem is „megmondó” ember, hanem egy olyan személy, aki segít megtalálnia a gyermeknek önmagát, saját megoldásait. Nem oldja meg a problémát, hanem kérdésekkel segíti, így a gyermek maga jön rá arra, mit szeretne, vagy arra, hogy mitől fél és miben erős.

A coach szó eredetileg edzőt jelent. Persze már az üzleti életben is használják. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nagyon hasonló a kapcsolat az edző és a sportoló, illetve a coach és az ügyfél között. Egy edző nem ő maga futja le a versenyt, nem ő áll rajthoz, hanem a sportolót segíti abban, hogy az a lehető legjobb formáját hozza. Figyeli, hogy miben erős, hol vannak a gyengébb pontjai és ezek alapján tudatosan felépíti a felkészülést. A cél az, hogy amikor eljön a megmérettetés, a sportoló ki tudja hozni magából a maximumot. Ugyanez történik a coaching során is. A coach nem oldja meg a másik helyett a feladatokat, és nem mondja meg, mit kell tenni. Inkább támogat, kérdez, segít tisztábban látni. Abban segít, hogy az ügyfél felismerje saját lehetőségeit, és önállóan találja meg a számára legjobb megoldásokat

– Mi a különbség a coaching, a tanácsadás és a terápia között?

– A különbség a coaching, a tanácsadás és a terápia között az, hogy a coaching nem irányít, nem értékel, nem mondja meg, hogy mit kellene tenni. 

A tanácsadásnál a tanácsadó szakmai tudásból, tapasztalatból ajánl megoldásokat és lehetőségeket. Végül is benne van a nevében, hogy tanácsot ad.

A terápia esetében a probléma már nemcsak akadály, hanem teher is. Itt a terapeuta dolgozik az egyénnel és segít feltárni a mélyebb okokat. Ez egy lassúbb folyamat, melynek célja a belső gyógyulás. 

– Miért fontos manapság a gyermekekkel külön foglalkozni – coaching szemlélettel? 

– Azért fontos a coaching megközelítés a gyermekekkel való foglalkozásban, mert túl sok minden történik a gyermekekkel és túl kevés történik „bennük”. Rohannak az iskolába, edzésre, külön órákra. Meg akarnak felelni a pedagógusoknak és a szülőknek egyaránt. Közben próbálják kitalálni, hogy ők maguk kik is valójában? És sokszor nincsen mellettük egy olyan felnőtt, aki nem irányítani akarja őket, hanem kíváncsi rájuk. 

A coaching szemlélet pont erről szól: nem kijavítani a gyermeket, hanem meghallgatni. 

A világ hangos, a gyermek fejében a gondolatok is sokszor azok. A coaching szemlélet talán ezért fontos most ennyire, mert nem tökéletes gyermekekre van szükség, hanem olyanokra, akik mernek önmaguk lenni. 

– Eddig magáról az egyénről beszéltünk, most pedig kicsit nézzük meg szélesebb körben is ezt a módszert. Miben látod a coaching társadalmi szerepét? Miért lehet ma különösen fontos a gyerekek támogatása ezen az úton?

– A coaching ülések társadalmi szerepét abban látom, hogy kicsit lelassítanak. Emellett a gyermek megismerkedik önnönmagával, az érzelmeivel. Ma minden gyors, minden elvárásokkal teli. És a gyermekek ebben nőnek fel. Teljesíteni, megfelelni, alkalmazkodni kell nekik,  de közben ritkán kérdezi meg tőlük valaki, hogy te mit szeretnél? Nagyon sokszor megkérdezzük tőlük: „Hányas lett?” De azt már ritkàbban, hogy: „Mi volt a legjobb a mai napodban? Mire vagy a legbüszkébb?”  Szerintem ezért fontos a gyermek támogatása coaching szemlélettel. 

A coaching üzenete a gyermeknek:  „Hahó, figyelek rád, kíváncsi vagyok rád, hiszek benned!” 

Ha egy gyermek megtanulja azt, hogy lehet hibázni és abból tanulni, hogy nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy értékes legyen, akkor az segíti a stabilitását felnőttkorban is, és képes lesz dönteni, nem csak sodródni.

– Gyakran hallani a „gyerek‑coach”, „ifjúsági coach”, „szülő coaching” kifejezéseket. Hogyan különböztetnéd meg ezeket egymástól?

– A gyermek coach közvetlenül a gyermekkel dolgozik. Segít megérteni az érzéseit, kezelni a nehéz helyzeteket, erősíteni az önbizalmukat játékosan, rajzolással, szerepjátékokkal, mert a gyermek így tud igazán megnyílni. 

Az ifjúsági coach a kamaszokkal fiatalokkal foglalkozik. A téma itt is lehet az önbizalom, de nagyon sokszor az önállósodás, a pályaválasztás és a döntések kerülnek előtérbe. 

A szülői coaching pedig a szülőről szól, nem a gyermekkel foglalkozunk direkt módon, hanem  azt nézzük, hogy hogyan tud a szülő másképp reagálni, jobban kommunikálni, vagy nyugodtabban jelen lenni, hiszen sokszor már ettől változik a gyerek viselkedése is.

– Mit gondolsz, milyen készségeket fejleszt a coaching egy gyermekben? Önbizalom, problémamegoldás, konfliktuskezelés?

– Véleményem szerint a coaching nem készségeket gyárt, hanem belső tartást épít, és ebből nő ki minden más. 

Egy önbizalom-hiányos gyerek például sokszor azért bizonytalan, mert nem tanulta meg észrevenni saját erősségeit. A coaching segít a rálátásban: „Én ebben jó vagyok, ezt már megoldottam egyszer.”  A problémamegoldás is így fejlődik, hogy a coach kérdez: „Szerinted mi működhetne, mi az első lépés?” Ettől a gyerek elkezd gondolkodni, mérlegelni, dönteni. Megtanulja, hogy egy nehézség nem fal, hanem feladat. 

A konfliktuskezelés az egyik legfontosabb terület, ahol a gyerek megtanulja felismerni érzéseit, és ha már meg tudja nevezni, akkor könnyebben tud róla beszélni. Innen indul az, hogy nem üt, nem bezárkózik, hanem kommunikál. 

– Miben más a gyermek coaching folyamata egy felnőtthöz képest? 

– A gyermek coaching különbözik a felnőtt coachingtól. A gyermeket a maga szintjén próbálom segíteni  játékos beszélgetéssel, szerepjátékokkal, rajzokkal, melyeknél nagyon sok elemzési szempont van, saját készítésű érzelemkártyákkal, mozgásos játékokkal, mindfulness gyakorlatokkal.

Kerülöm a direkt kérdéseket...

Míg a felnőtt coachingnál nincs szükség – úgymond – körítésre, az tisztán kérdésekre alapuló beszélgetés.

– Mesélnél arról, hogyan kerültél kapcsolatba először a coachinggal, és mikor döntötted el, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

– Ez a döntés nem egyik napról a másikra született. Inkább egy folyamat volt.

Pár évvel ezelőtt egy olyan időszakom volt, amikor kemény dolgokkal kellett megküzdenem nekem is. Keresztülmentem olyan eseményeken, amiket nehezen tudtam érzelmileg feldolgozni. Leginkább édesapám elvesztését.  És bizony ennek feldolgozásához segítséget vettem igénybe, többek között coach segítségét. Már akkor megtetszett ez a hivatás. Mert mindig is érdekelt, hogy mi zajlik  az emberekben. A beszélgetés során saját magam találtam meg a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek miatt végül is mentem. Ez a felismerés bátorságot és önállóságot nyújtott számomra.

Aztán, amikor elhelyezkedtem Móron egy iskolában pedagógiai asszisztensként, ott kezdett igazán összeállni bennem a kép. 

Nap mint nap láttam, mennyi minden történik a gyermekek belső világában.

Ott voltam a csendes gyermek mellett, ott voltam kudarc helyzetben, vagy  konfliktus után. És rájöttem, hogy a gyermekek segítése igazán közel áll hozzám.

Nagyszerű és valóban nagy tudású, hatalmas tapasztalattal rendelkező pedagógusokkal dolgozom, akiket tisztelek. Rengeteget  tanultam és tanulok még a mai napig is tőlük. Lassan ért meg bennem ez a folyamat, ami az iskolai tapasztalatomból jött. Itt értettem meg igazán, mennyire szükségük van a gyermekeknek ilyen típusú támogatásra.

– Volt olyan esemény vagy élmény a gyerekkorodban vagy fiatal felnőttkorodban, ami különösen inspirált ezen az úton?

– Őszintén szólva egyetlen konkrét élményem sincs a gyermekkoromból, vagy a fiatal felnőtt koromból, ami inspirált volna gyermek és ifjúsági coachnak lenni. Nagyon szerencsés vagyok, mert gyönyörű és kiegyensúlyozott gyermekkorom volt, amiért hálás vagyok a szüleimnek. 

– Tanulmányok, képzések – melyek voltak számodra a legfontosabbak, amik felkészítettek a coaching‑szerepre? Előtte is hasonló területeken dolgoztál, jelenleg is foglalkozol gyerekekkel. Mit tanultál korábbi munkáidból, ami most a coachingolást segíti?

– Szerintem legfontosabb a szeretet. A gyermekek iránt érzett szeretet és elfogadás számomra a legjobb tanítómester. Vallom, nyilván kell a papír alapú, valamint a gyakorlati és szakmai tudás is, de véleményem szerint elvégezhet az ember  bármilyen egyetemet, lehet bármilyen professzor, ha nem szereti a munkáját (jelen esetben a gyermekeket), ha nincs benne humanitás és empátia, valamint türelem, akkor elgépiesedhet az egész folyamat, és kiégéshez is vezethet. Szerintem ezen a pályán nem elég csak az iskolai végzettség.

Egyébként tanítóképző főiskolára jártam, szociálpedagógus végzettségem van. Évek alatt egyre több tanfolyamot végeztem el, köztük a coach tanfolyamot is.

Életem során mindig is emberekkel foglalkoztam, akik megtanítottak a türelemre és az empátiára, valamint a nyugodt és megfelelő  kommunikációra.

– Melyek azok a vészjelek vagy finom elmozdulások, amelyeknél egy családnak már érdemes megfontolnia a coaching folyamat elindítását?

– Azt vettem észre, hogy a szülők akkor keresnek fel, amikor szeretnék támogatni gyermeküket a mindennapi kihívásokban, például önbizalomhiány, vagy társas kapcsolat terén. 

Tipikus jelek – és érdemes szakemberhez fordulni –, ha a gyermek gyakran frusztrált, nehezen kommunikál az érzéseiről, vagy az önállóságát és a problémamegoldó képességét kell erősíteni.

– Mi a szerepe a szülőknek a coaching folyamatban? Velük is dolgoznod kell?

– A szülők nagyon fontos szerepet játszanak a coaching folyamatban, mert ők ismerik gyermeküket a legjobban. 

Közösen megbeszéljük a célokat, nyomon követjük a fejlődést, adok ötleteket, hogy tudják bátorítani és segíteni a gyermeket anélkül, hogy megoldanák helyettük a feladatokat.

– Mi a helyzet a titoktartással? Megosztod a szülőkkel, amit a gyerekek elmondanak neked vagy tilos elárulnod ezeket a kis titkokat? Milyen szabályzás vonatkozik erre?

– Minden coaching folyamat alapja a bizalom. Számomra különösen fontos, hogy a gyermekek azt érezzék, nyugodtan elmondhatják a gondolataikat. Amit a gyermek nekem elmond, azt nem osztom meg automatikusan a szülőkkel, ezek „kis titkok” és a bizalom részét képezik. De vannak kivételek, ha úgy érzékelem, hogy a gyermek biztonsága veszélyben van, akkor értelemszerűen lépni kell. 

A coaching után tájékoztatom a szülőt arról, hogy jelenleg hol tartunk. A coaching etikett engem  is szigorúan köt.

Szeretnék az az ember lenni, akiben mind a gyermek, mind a szülő fenntartások nélkül megbízik, és soha nem csalódik.

– Hogyan dolgozol a gyermekkel? Játékosan, beszélgetve, kreatív módszerekkel? Van olyan eszköz vagy módszer, ami szerinted különösen hatékony a gyerekeknél?

– A gyermekekkel elsősorban játékosan beszélgetve dolgozom, hiszen ők még így tudják legjobban kifejezni magukat. Kreatív eszközöket használok, mint például rajzolás, történetmesélés, vagy szerepjáték, mert ezek segítenek a gyermekeknek megérteni érzéseiket, megtalálni a megoldásokat. Coaching során fejlődik az önismeretük és a kommunikációs képességük.

– Szerinted melyek a legnagyobb kihívások a mai gyerekek életében? Az iskola? Az online világ? A szülői elvárások?

– Én úgy vélem, hogy a mai gyerekeknek egyszerre több kihívással kell szembenézniük.

Az iskolai elvárások miatt sokszor stresszesek, az online világ folyamatos ingerekkel terheli őket, és a szülői elvárások is sokszor nagy nyomást jelentenek. Ezek együtt jelentik a legnagyobb kihívást. A gyermekeknek meg kell találniuk az egyensúlyt és kezelni a stresszt, közben megőrizni önbizalmukat és kíváncsiságukat.

– Hogyan látod a gyermek coaching jövőjét Magyarországon?

– Úgy látom, Magyarországon is megkezdődött egy örömteli folyamat: a gyermeknevelés fókuszába a puszta teljesítmény mellé végre megérkezett a lélek is. A szülők és szakemberek egyre inkább látják, hogy a boldog felnőttkor kulcsa az érzelmek kezelésében és a belső magabiztosságban rejlik. Hiszem, hogy az effajta tudatosság egyre több családot vezet majd el a coaching támogató erejéhez.

– Mit jelent számodra ma coachingnak lenni – szakmailag és emberileg?

– Számomra coachnak lenni egy rendkívül nemes feladat. Azt jelenti, hogy ott vagyok a gyerek mellett, hallgatom, támogatom, segítem, hogy megtalálja saját megoldásait. Szakmailag pedig azt jelenti, hogy tudom, hogyan tudom irányítani a beszélgetést, milyen eszközökkel tudom segíteni a fejlődést. Emberileg pedig azt, hogy bizalmat, biztonságot, odafigyelést adok, hogy érezze, nincs egyedül a nehézségeivel.

Kevés felemelőbb pillanat létezik, mint amikor egy gyermek húsz perc után bizalmába fogad: legyen az egy váratlan ölelés vagy egy közös rajz, amelyen már én is helyet kapok. 

Ez a kapcsolódás a záloga a közös munkánknak. Amikor pedig a foglalkozás után megérkezik a szülő hálával teli üzenete... nos, valljuk be, nekünk, coachoknak is ezek a visszajelzések adják a legnagyobb megerősítést. A pozitív megerősítésre ugyanis mindannyiunknak szüksége van.

Ez a visszajelzés számomra is hatalmas lendületet ad, és visszaigazolja a munkám létjogosultságát. 

Kapcsolódó: