A nemzeti oldal kiemelt szereplői egyéniben és listán is a Mi Hazánkra szavaznak

Nagy bajban lehet a Fidesz, ha már nem támadja az ellenfeleit, hanem megpróbálja szavazatmegosztásra rábírni őket. Célcsoportnak a Mi Hazánk szavazóit választotta ki – minden bizonnyal ez a felhívás más pártnál még esélytelenebb lett volna – arra buzdítva őket, hogy osszák meg szavazataikat, és az egyéni jelöltek esetén a Fidesz jelöltjére szavazzanak. Ezek a Fidesz közeléből származó szirénhangok azzal próbálnak bizonytalanokat megtéveszteni, hogy egyéniben úgysem nyer majd sehol a Mi Hazánk jelöltje, ezért segítsék inkább győzelemre a Fidesz egyéni jelöltjét. Azt azonban „elfelejtik” hozzátenni, hogy minden egyes szavazat számít, egyik sem vész el, mert ahol nem nyer egy egyéni jelölt, ott a rá leadott szavazatok hozzáadódnak az országos listához, s ezzel emelik a Mi Hazánk által Parlamentbe juttatott képviselők számát.

Összeállításunkban azokat a Mi Hazánkkal szimpatizáló ismert közéleti személyekből szólaltatunk meg néhányat, akik nemcsak tudják, de meg is indokolják, miért fognak listán is, és egyéniben is a Mi Hazánkra szavazni. Számukra nem kétséges, hogy a jó szereplés előfeltétele, hogy mindkét X-et erre a pártra adják le.

Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője

– Rendkívül fontosnak tartom a jelenlegi helyzetben egy realista alapokon álló, radikális jobboldali párt megerősödését a magyar közéletben. Hiszek a Mi Hazánk Mozgalom társadalomformáló erejében.

Több mint három évtizede harcolok kompromisszummentesen a hazafias gondolkodás térnyeréséért, ezért egyértelmű számomra, hogy mindkét X-et a Mi Hazánk Mozgalomra fogom tenni!

Tizennyolc éve vagyok egy olyan mozgalom vezetője, melynek Toroczkai László az egyik alapítója. Személyében egy bátor és elszánt igaz hazafit ismertem meg, akivel nemcsak a két évtizedes barátság köt össze bennünket, hanem egy mítosszá alakult közös küzdelem is, melyet hazánk és nemzetünk védelme érdekében vívunk.

Ezért nem kérdés számomra, hogy az általam vezetett Betyársereggel mindig Toroczkai László mögött voltunk, vagyunk és leszünk! 

Erényünk a hűség!

Barcsa-Turner Gábor, a HVIM – Magyar Ellenállás társvezetője

– Elvi maximánk, hogy a pártokráciát elvetjük, és nem szavazunk. Ezért jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy tradicionalista-monarchista mégis miért vesz részt a választásokon? Ha ilyen szigorúan vennénk, akkor például sehol sem lenne szabad fizetnünk, ahol adót számolnak fel, sőt, már maga a papírpénz (aranypénz helyett) is egy alászállás, ahogy nagyon sok minden a modern korban már az, mégis élünk vele. Lehet persze ilyen kitételeket tenni, csak akkor a társadalomból kell kivonulni, és ki kell mondani, hogy nem kívánunk beleszólni a jelenlegi közéletbe semmilyen formában. Mi viszont szeretnénk hatni és megmenteni hazánkat. Ha tetszik, ha nem, jelenleg a pártok útján dől el hazánk sorsa, illetve ezen a fronton van legtöbb esélyünk változtatni bármin is, de legalábbis tematizálni hatékonyan és ügyeket megvalósítani. Elvi kitételünk az is, hogy mindig meg kell tenni, amit aktuálisan meg lehet tenni.

A Fidesz számomra egy álnemzeti, álkeresztény és cionista-filoszemita kurzust jelent, ami sikerrel üresítette ki a hazafias jelszavakat. Még a 2000-es években divat volt a fiatalok között is nemzeti érzelműnek lenni, addig a Fidesz korrupciója, arroganciája és nevetségesen megvalósított intézkedések miatt (lásd a Pride betiltása) szitokszóvá vált a „nemzeti” jelző. Ezzel szemben a Mi Hazánk képvisel nagyon fontos antiglobalista ügyeket, nem cionista, valóban felvállal tradicionális értékeket, nem csak szavak szintjén.

Egyértelmű, hogy nem lehet és nem kell megosztani a szavazatot, hiszen az egyéni jelöltre leadott szavazat is töredékszavazatnak számít a nem győztes jelöltnél.

Dr. Dora Márta ügyvéd

– Én egyértelműen mindkét szavazatomat a Mi Hazánkra fogom behúzni, hiszen egyáltalán nem fogadom el a Fidesz által javasolt megosztott szavazási stratégiát. Ennek több oka is van. Egyrészt teljes mértékben egyetértek a Mi Hazánk programjával és álláspontjával, és nem szeretném kockáztatni, hogy akár egyetlen képviselői hely is elvesszen a töredékszavazatok miatt. Fontosnak tartom, hogy a Mi Hazánk minél nagyobb erővel rendelkezzen a Parlamentben. Nekem fontos motiváció a kötelező oltások elleni fellépés, az oltások választhatósága, és ezt egyedül a Mi Hazánk képviseli megfelelően a parlamentben. Szeretném, hogy meglegyen az az ötven képviselői aláírás, ami az általunk elkészített normakontroll benyújtásához szükséges.

Már csak azért is minden szavazat számít, mert négy éve is csak 333 szavazat kellett volna ahhoz, hogy a Mi Hazánknak eggyel több képviselője üljön a Parlamentben,

így a szavazatok megosztásával ennek a pártnak a jó eredményét is kockáztatnánk.

Dr. Lenhardt Balázs egykori országgyűlési képviselő

– Én már annak is örülök, hogy a Fidesz most nem az „elveszett szavazat" meséjét vette elő, mint már annyiszor a múltban, amire a régi motorosok jól emlékeznek. Ez is bizonyítja, hogy a Mi Hazánk mára megkerülhetetlen erő lett a magyar politikában, ami a választásuk után megalakuló hárompárti Parlamentben is így lesz.

Ne alkudjunk meg a kisebbik rosszal, válasszuk mindkétszer a tiszta erőt, amely új lendületet tud adni az ország számára!

Ezért arra van szükség, hogy a magyar hazafiak ne hallgassanak a szirénhangokra, a Fidesz már pont elég időt kapott a bizonyításra, jöjjön el végre a mi időnk is, hiszen ez a MI hazánk.

Kertész Nikolett civil aktivista, oltássérült gyermekek édesanyja

– Én azért szavazok a Mi Hazánkra, mert ez az egyetlen párt, amelyik az oltási választhatóságért küzd – azért, hogy a jövőben is legyen sok magyar gyerek, és általuk fennmaradjon a magyar nemzet. A Mi Hazánk volt az, amelyik bevitte a parlamentbe az oltási kötelezettség eltörlését.

A Mi Hazánk politikájában bízom, személyesen a párt nagyon sok vezető politikusát ismerem, és elmondhatom, hogy mivel meggyőződtem őszinteségükről, hitelességükről, számomra akár a politikájukat, akár a személyiségüket tekintve egyaránt hitelesek.

De nemcsak én vagyok róluk ilyen jó véleménnyel, hanem a fiam is, aki részt vett az általuk szervezett Pajtárs táborban, és ott megtapasztalhatta azt a bajtársiasságot, azt a közösségi légkört, ami ennek a mozgalomnak a nemzetépítő erejét adja és jelenti. Hiszem, hogy az a következő nemzedék, amelyik ebben a szellemiségben nevelkedik, méltó lesz az elődökhöz.

Mindezek után teljesen természetesnek tartom, hogy mindkét szavazatomat a Mi Hazánkra adjam, hiszen tudom, hogy a listás mellett, az egyéniben felhalmozódó töredékszavazatoknak is nagy jelentőségük van a végső eredmény szempontjából.

Dr. Téglásy Imre, az Alfa Szövetség alapító elnöke

– „Fide(s), sed cui, vide! (Bízz, de nézd meg, hogy kiben!)” – tartja a bölcs latin mondás.

A Fidesz harmincéves, sokrétű hitelvesztése után sokakban vetődik fel ma már a kérdés: mit (nem) várhatunk tőle, miért is (ne) bízzunk benne?! Van egy olyan politikai csapda, amit csak nemrég dolgoztak ki, majd élesítettek is a teljhatalmukat veszélyeztetve érző kormánypártok. Ez pedig az a lépten-nyomon hangoztatott szólam, hogy a felfelé ívelő Mi Hazánk akkor lehet csak igazán nemzeti, ha „patrióta” szavazatmaximálásuk érdekében a radikális nemzeti oldal visszalép a magát jobbközépre pozicionáló Fidesz–KDNP alakulat javára.

Nézzük egy ilyen „áfium” bevétele esetén milyen építkezési és hitelességi kihívásokkal kell számolnia a Mi Hazánknak?

A legfőbb veszély az, hogy egy ilyen önfeladás végzetes arcvesztéssel jár. A választók ugyanis azért támogatnak egy pártot, mert az egyedi, mindenki mástól jól elkülöníthető értékrendet, politikai stílust és/vagy szakpolitikai megoldásokat képvisel. Ha a Mi Hazánk – vagy akár az őt csapdába csaló politikai ellenfél – arra biztatja pártjának szavazóit, hogy szavazzanak egy jobbközép formációra, akkor a radikálisabb vagy elkötelezettebb támogatók joggal érezhetik, hogy a pártjuk „beolvad” vagy „elárulja” az alapvető értékeit. S ha a Mi Hazánk most beismeri, hogy nem képes önállóan érvényesülni, később már nehezebb – vagy akár lehetetlen – lesz meggyőznie a szavazóikat arról, hogy az őket asszimiláló kormánykoalíció helyett, illetve mellett ők még mindig valódi alternatívát kínálnak. 

A politikai elemzések gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a visszalépő párt szavazatait automatikusan átadják a támogatott pártnak. Csakhogy a valóságban ez sokszor nem ilyen egyszerű, mert egy ilyen meg nem fontolt gondolat és tett a megalázottság, becsapottság érzését váltja ki a szavazók tízezreiből, akiknek reakciója ezután már kiszámíthatatlan.

Azok a magukat jobboldaliként aposztrofáló szirénhangú közszereplők, akik újabban azt tanácsolják, húzódjunk inkább a nagyok szárnya alá, ravasz csapdát állítanak a hazafias mozgalomnak, aminek vége önfeladás és végleges vereség lehet, vagyis az esetleg rájuk hallgató kishitű párt halálra ítéli a saját mozgalmát! 

Az is elképzelhető, hogy a Fidesz mint jobbközép párt a Mi Hazánk visszalépése után hatalomgyakorlói szerephez jut, és a kisebb pártot attól kezdve csupán „kiegészítőként” kezelné.

Erre kijózanító példák, hogy a Fidesz fölfalta már az MDF-et (Magyar Demokrata Fórum), a Kisgazdapártot, és a KDNP-t (Kereszténydemokrata Néppárt) is, tehát miért szánna akkor más sorsot a csatlósszerepet felvállaló Mi Hazánknak?! 

A „kisebbik rossz” logikájára épül az a visszalépés melletti érvelés, hogy így „megakadályozható a baloldali/liberális győzelem”. Csakhogy ez a logika demobilizálja a szavazókat, a folyamatos „kisebbik rosszra” szavaztatás ugyanis szétrombolja a hitétől megfosztott mozgalmat. Egy ilyen önfeladással járó felszívódás rövid távon hozhat választási taktikai nyereséget (mandátumot), de közép- és hosszú távon a párt politikai relevanciájának csökkenéséhez, majd teljes megszűnéséhez vezet. Az a párt, amelyik „kiszolgálja” egy nagyobb szövetségesét, gyakran a saját választói bázisának lemorzsolódásával fizeti meg a győzelmének az árát.

A Mi Hazánk Mozgalom és a Fidesz viszonyában választástechnikai érv, hogy a szavazók nagy részének elfordulása miatt megrettenő – de jelenlegi teljhatalmához ragaszkodó – Fidesz megpróbálja magához vonzani a kisebb, ideológiailag hasonló párt szavazóit. A Mi Hazánk szempontjából tehát az esetleges visszalépés, és a szavazatmegosztás elfogadása nem csupán matematikai kérdés, hanem a pártot a túlélési esélytől megfosztó, megbocsáthatatlan hiba lenne, hiszen a Mi Hazánk egyik legfontosabb politikai tőkéje a „harmadik út” képviselete. Az az üzenet, hogy ők az egyetlen valódi nemzeti alternatíva mind a Fidesz-kormánnyal, mind a balliberális ellenzékkel (vagy például a Tisza Párttal) szemben.

Emellett ha a Mi Hazánk visszalépne, vagy megosztaná szavazatait a Fidesz javára, ezzel utólag is igazolná azokat a hamis politikai vádakat, miszerint a szerepe nem több, minthogy hűséges csatlósként szolgálja ki a Fidesz–KDNP-koalíciót. Ez teljes mértékben lerombolná a párt önálló arculatát és hitelességét a protestszavazók – a rendszerkritikus jobboldaliak – szemében.

A Mi Hazánk számára az egyéni körzetekben leadott minden egyes („töredék”-)szavazat igenis értékes és fontos! Az el nem nyert egyéni mandátumok után járó töredékszavazatok ugyanis nem elvesznek, hanem hozzáadódnak az országos listához, segítve a pártot az 5 százalékos küszöb átlépésében vagy többletmandátumok szerzésében is.