Lassan és biztosan a közszolgáltatások lépésről lépésre csökkennek, eltűnnek a legtöbb európai országban, beleértve a szemétszállítást is, ami az egyik legjobban látható, érezhető a sok közül.
Az elmúlt években a szemétszállítás Franciaországban jelentősen privatizálódott, (gondolom a magyarok, akik emlékeznek a 90-es évekre, tudják, hogy ez jó eredményeket hozott-e, vagy sem) a szolgáltatások egyre silányabbak lettek.
Mint oly gyakran, ez a visszafejlődés a „zöld politikák” nevében történik
Az emberek szemétcsökkentésre való ösztönzése ürügyén egy elnyomó politikát hajtanak vére.
A France 2 közszolgálati televízió egyik dokumentumfilmje nemrégiben mutatta be ennek a politikának a brutális arcát: a Dordogne déli régiójában számos vidéki faluban egyszerűen nincs többé szemétszállítás és az embereknek maguknak kell elvinniük a szemeteszsákjaikat a szemétgyűjtő pontokra.
Az emberek végül a büdös szemetet az autóikban szállítják (amelyek továbbra is
állandóan büdösek maradnak) a gyűjtőhelyig. Egy speciális kártyát kell használniuk ahhoz, hogy kinyithassák a gyűjtőpontokon lévő kukákat és ha túl gyakran veszik igénybe ezt a „szolgáltatást”, akkor extra díjat kell fizetniük.
A szemétgyűjtő pontok egyre zsúfoltabbak a szemeteszsákoktól, a szag 50 méteres körzetben elviselhetetlenné válik, a patkányok pedig nagy számban jelennek meg. Ráadásul ennek a „szolgáltatásnak” az ára szó szerint az egekbe szökik.
például egy olyan ápolónő esetét mutatta be, aki 3 idős (90 év feletti) hölgyet szállásol el és ápol a házában. Mivel rendszeresen pelenkát kell cserélnie, rengeteg szemete van. Most évi 3700 eurót akarnak felszámolni neki a szemét összegyűjtéséért, ami körülbelül 2 hónapnyi franciaországi átlagfizetésnek felel meg.
Ennek eredményeképpen egyre többen dobják ki a szemetet az erdőkbe és a folyókba. Mások a kertjükben égetik el. Látható, hogy a külvárosokban, a bevándorlók által lakott nagyvárosokban, ezek az intézkedések nem működnek.
Személyesen tapasztaltam 2022-ben a francia szemétszállítás hiányát. Eltöltöttem néhány hónapot Elzászban, egy olyan faluban, ahol csak egy 60 literes zsákot tarthattam szemetesnek hetente. Az ottani tevékenységem miatt, valamint azért, mert néha több emberrel együtt éltünk, teljesen lehetetlen volt, hogy ilyen korlátozott mennyiségű szemetet termeljünk.
Mivel nem tudtam több tucat szemeteszsákot tartani a házban és nem akartam kidobni őket a természetbe, gyakran 40 kilométert utaztam, amíg eljutottam Strasbourg veszélyes külvárosaiba, ahol a szemeteszsákjaimat az utcán elhelyezett nagy kukákba tehettem.
Éjszaka a NO-GO zónákban járni, de nem azért, hogy drogot vegyenek, hanem azért, hogy megszabaduljanak szemeteszsákoktól, el tudod ezt hinni?
A „Great Reset” csodálatosan fejlett, befogadó és zöld Európájában minden lehetséges.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
