Kilencvenöt éves korában, december 31-én 9 óra 34 perckor elhunyt XVI. Benedek nyugalmazott pápa, aki 2005 és 2013 között volt a Római Katolikus Egyház feje – jelentette be a Vatikán halálának napján. Magáról a hírről, és XVI. Benedek pápa szellemiségéről kérdeztük Szász Péter apologétát, a Depositum katolikus hitvédő oldal főszerkesztőjét.
– Személy szerint önt hogyan érintette XVI. Benedek emeritus pápa halála?
Bár aggastyán korú volt Őszentsége, amikor nemhogy minden nap, hanem minden perc ajándék, s köztudomású volt az, hogy testi egészsége fokozatosan ugyan, de biztosan hanyatlik, arra az útra térvén, mi minden testté, s három nappal ezelőtt az érte való különös imára hívott mindenkit Ferenc pápa, mégis megrendített.
Megrendített, mert pápasága formaalkotó volt úgy az egyetemes egyház élete, mint a saját lelki életem szempontjából.
– Milyen helyet foglal el ön szerint a Katolikus Egyház történetében?
Nehéz ezt így, nem történelmi távlatból megítélni, de talán nem vakmerőség azt állítani, hogy ő valóban korszakhatár.
Lezárult vele az a korszak, mely megpróbálta a II. Vatikáni Zsinat nyomán kirobbant, az eddigi egyháztörténelem legnagyobb tanbeli és önazonosságbeli válságát a „folyamatosság olvasatának” tojástáncával áthidalni.
Tudniillik az Egyházon belül fennálló nyilvánvaló törést úgy áthidalni, hogy a II. Vatikáni Zsinat kétértelmű dokumentumait, és a zsinatutáni reformokat a hagyomány fényében olvasni.
– Ennyire fontosnak tartotta a II. Vatikáni Zsinat más értelmezését a maihoz képest?
– Gyakran szokás összehasonlítani XVI. Benedek emeritus pápa és Ferenc pápa szellemiségét, hogy előbbi képviselte a konzervatív, utóbbi pedig a progresszív irányvonalat. Valós ez a felosztás?
A lényeget tekintve – minden hivatalos retorikai, kommunikációs és diplomatikus felszínességen túl – valós.
– Milyen következményei lehetnek ennek?
Ferenc pápával emberileg nézve visszafordíthatatlan erőt kapott az a gátlástalan irányzat, mely szándékosan terjesztett elő kétértelmű, mérsékeltnek látszó, de kiskapukat hagyó tervezeteket a II. Vatikáni Zsinaton, hogy a mindent felforgató reformcunami elszabadulhasson.
Hasonlattal élve, ezek a kis hatékonyságúnak tűnő bombák (a zsinati dokumentumok) csak megroppantották a gátat, a többi munkát a víz nyomása elvégezte. Lehet állítani, hogy közvetlenül nem ezek okozták a gátszakadást, de nélkülük elképzelhetetlen lett volna. Azonban ebben is a gondviselő Isten kezét látom. Így legalább világosak lesznek a törésvonalak, és nyilvánvalóbban fog megnyilatkozni felbátorodván a progresszív oldal, mely által egyre több katolikusnak nyílik majd föl a szeme.
– Ha már ennél a témánál tartunk, jó alkalom feltenni a kérdést, hogy mit gondol az Egyházon belül erről a törésvonalról?
Ez a törésvonal valódi törésvonal, nem csak repedés, amint kitűnik abból, mit mondtam. Nem lehet kompromisszumot kötni. XVI. Benedek pápának és politikájának tragikuma világosan megmutatja számunkra, hogy teljesen minden nekik, hogy egy százalékban, vagy százszázalékban különbözöl tőlük, akkor is az elpusztításodra törnek, mert céljuk az Anyaszentegyház elpusztítása.
– Nyilván a nevezett progresszív erők ezt egészen másképpen nevezik…
Becézhetik ezt hamisan a szavak kozmetikázásával „átvakolásnak”, vagy „renoválásnak”, de az Egyház csak meghalhat, de meg nem változhat a lényegét tekintve. Ez utóbbi fennmaradásáról pedig Üdvözítőnk biztosított minket. Az ebben való töretlen hit adjon az új esztendőben is reményt és erőt ahhoz, hogy az Anyaszentegyházba trójai falóként belopakodott modernisták ellen minden vonalon tovább tudjuk vívni a jó harcot, nehogy a földi halálunkat követő különítéletkor azt vágja hozzánk édes Üdvözítőnk:
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!„Távozz tőlem! Sohasem ismertelek! Te is hozzájárultál a többiekkel együtt Egyházam elpusztításához!”
