– A választások után olyan dicstelenül és elvtelenül robbant szét a balliberális összefogás, amint létrejött. Most, hogy ismét kénytelenek lesznek ezen pártok valami értékrendre hasonlító dolgot kiállítani magukról, nem egy szereplő komoly bajba került, de a legnagyobba egész biztosan a Jobbik – fogalmaz véleménycikkében olvasónk, kinek írását alább változtatás nélkül közöljük.
Hogy mennyire dicstelen a rendszerváltás utáni politikai élet történetében a Jobbik pálfordulása, azt már sokan sokféleképp megírták, ám én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a jákobi forgolódás hamarosan végre a végéhez ér. Április 3-án bebizonyosodott az, amit a mi közegünk már jól tudott, a Jobbiknak nincsenek szavazói. A gyurcsányi slepp bár orrát befogva, de lepaktált Jakab Péterék bagázsával, hiszen azok folyamatosan azt a hazugságot kommunikálták feléjük, hogy a vidéki Jobbikos szavazókkal megvalósítható a kormányváltás. Mivel a választásokon immár számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen szavazók már rég nincsenek, és Jakab Péter internetes hírnevét is csupán DK-s nénikék lájkjai adják, Jakab kutyaszorítóba került, hiszen tudta, pártja megmaradt csekély tagsága nem fogja tűrni, hogy tovább trónoljon megcsappant forrásaikon a parizerkirály. Jakab szerencséjére a fiatal nőkkel erőszakoskodó párttársa és annak kamu-alapszervezetei kimentették a csávából, így maradt még egy kis ideje teletömni magát és elv(telen)társait.
Hogy addig se unatkozzunk, legújabb ötletük, hogy egy hirtelen jobbrafordulással a Mi Hazánktól szemezgetnek maguknak programpontokat, hátha megszólíthatják egykor általuk arcul köpött szavazóikat, Szegény jobbikosok csak azzal nincsenek tisztában, hogy a jobboldalon az embernek egyszer van becsülete, és ha ilyen aljadék módon elárulják egykori szavazóikat, azok egy életre nem fognak megbocsátani nekik. A Jobbik egy olyan légüres térbe került, ahonnan se jobbra, se balra nincs kiút, hiszen korábbi helyét az a Mi Hazánk Mozgalom foglalta el, amely kitartó munkával újra bejuttatta a nemzeti radikalizmus gondolatát az Országgyűlésbe. Ma már bármilyen programpontot ellophat a Mi Hazánktól a Jobbik, nem lesz foganatja, hiszen a jobboldali szavazók nem csak egyszerű voksolók, akiknek ha kedvükre valót mondunk, máris elnyerjük kegyeiket. A magunkfajtáknak van becsületük, és aki ezt így eljátszotta, annak nem jár kegyelem. Talán ők maguk sem gondolják komolyan ezt a forgolódást már, hiszen közben kétségbeesésükben még cigányul is összehablatyolnak pár mondatot az Országgyűlésben. Hogy ez egyébként milyen veszélyes tendenciákat gyorsíthat fel, amelynek a múltban trianonban már egyszer megittuk a levét, arról most nem ejtek szót.
Balra se fordulhat Jakab, hiszen van ott már elég párt, akik ugyanazt a demagóg uszítást hápogják mint ők, de még azt is hitelesebben. Bár Gyurcsány Ferenc azt mondta évértékelőjén: „Akarjatok Gyurcsányok lenni!”, azt senki sem hiheti, hogy Gyurcsányabb lehet Gyurcsánynál, akkor meg miért választanának a baloldali szavazók egy ócska másolatot az igazi helyett? Így ez a hajó is elúszott. Most, hogy már nincs szüksége a balliberális oldalnak rájuk, hiszen eddig is olyan volt a párt számukra, mint egy kellemetlen ismerős, akit illedelemből nem akartak megbántani, hamarosan végleg elengedik a valaha tényleg Jobbiknak nevezhető mára már csak közpénznyelő projektté silányult szerveződés kezét.
Amit Jobbik utolsó vergődéséig, a 2024-es Európa Parlamenti választások eredményéig látni fogunk, az a magyar demokrácia legcsúfosabb, legvisszataszítóbb haldoklása lesz, de aztán remélhetőleg végleg kimúlnak, vagy legalább elcsendesednek amíg a következő választásokig végleg meg nem szabadul tőlük hazánk és Országgyűlésünk. A sorsuk meg van írva, ezen már nem tudnak változtatni. A mi dolgunk, hogy tovább építsük a valódi alternatívát, a harmadik utat nyújtó Mi Hazánkat. A Jobbik csúfos története felett pedig végre tényleg lépjünk túl.
