Viszonylag kevés olyan ország van ma a világon, mely még hisz a szocializmus nem működő válfajának gazdaságpolitikájának működőképességében. Jobbára Észak-Korea, Venezuela és egyéb „virágzó” (nép)köztársaságok értendők ide. Magyarország is inkább egy neoliberális, vadkapitalista préda, ahol a nyugati tőke találkozik a balkáni bérekkel, meg a harmadik világbeli munkajogokkal. Legalábbis békeidőben. Válságok idején, mint amit most is élünk, politikai vezetőink önkéntelenül is visszanyúlnak azokhoz az alapokhoz, melyeket még a Kádár-rendszerben szívtak magukba. A rendszerben, ahol szocializálódtak, tanultak és felnőttek. Így születnek olyan tervgazdaságot idéző megoldások, mint az ársapka.
Magyarországot az elmúlt két-három év igencsak megviselte. Előbb a koronavírus nyomán bevezetett ámokfutás intézkedések tépázták meg a nyugati tőkének kiszolgáltatott gazdaságunkat, majd az orosz-ukrán háború következményei éreztették hatásukat. Az elszabaduló energiaárak és a kormány intézkedései pedig – úgy tűnik – végleg padlóra küldik a magyar kis- és középvállalkozásokat. Ha a cél a nemzetgazdaság teljes kivéreztetése, kétharmados vezetésünk tökéletes munkát végez.
Jobb, mint bért emelni
Az elszabaduló inflációt és a jelentősen megnövekedett energiaárakat valahogyan kezelni kell, ez nem is kérdés. Erre hazánk esetében az egyik legjobb lépés lett volna a régóta időszerű béremelések megkezdése. Erről persze a kormány hallani sem akar, hiszen 12 évnyi kitartó munkával sikerült elérniük, hogy már Románia is lehagyott minket, így az EU-s átlagfizetések tekintetében csak Bulgária áll rosszabbul. Ez pedig számukra örvendetes, hiszen ahogyan Parragh László fogalmazott:
a versenyképeségünk egyik alapja ma még mindig az olcsó munkaerő. Van, aki ki meri mondani, van, aki nem, de ez még mindig egy lényeges eleme.
Pócs János fideszes országgyűlési képviselő szintén erről értekezett:
azért nem lehetnek európai bérek, mert akkor a nagy cégek elmennének az országból, és nem lennének munkahelyek.
További érv a tisztességes bérezés ellen, hogy a jól kereső, önerőből megélni képes polgár kevésbé van rászorulva a kormány adományaira, ami egy-egy választás közeledtével igencsak visszaüthet.
Az Orbán-kormány önös érdekei, valamint gyarmati mentalitása miatt tehát a fizetésemelések ki vannak zárva. Vannak azonban más eszközök is, melyekkel érdemi segítséget lehet nyújtani a nehéz helyzetbe került lakosságnak. Ilyen például, ha az inflációt ráengedik a gazdaságra, viszont a gazdasági szereplőknek az állam jelentős támogatást nyújt. Például az áfa csökkentésével.
Olaszország és Franciaország is így tett: meghosszabbították például az üzemanyagadók csökkentését, az olaszoknál a kenyér és a tészta áfamentes lett, több uniós államban pedig egyszeri szociális támogatással segítették a lakosságot.
A lengyel kormány inflációellenes csomagjában fél éves időtartamra 23-ról 8 százalékra csökkentette az üzemanyagok, 5-re az áram, nullára az élelmiszerek és a földgáz áfáját.
Ezen intézkedések, ahogy említettük, nem állítják meg az inflációt, viszont sokkal gyorsabb lefolyásúvá teszik, ráadásul a lakosságot sem terhelik meg annyira.
A magyar kormány azonban hallani sem akar semmiféle áfacsökkentésről, ahogyan azt is jól láthattuk az elmúlt két évben, hogy a bajbajutott szektoroknak sem igazán szeret semmiféle segítséget nyújtani. Ha nem külföldi multiról, vagy külföldi autógyárról van szó, nem igazán remélhet támogatást az ember.
Ársapka: a kommunista csoda
Mivel érdemi lépéseket nem akar eszközölni a kormány, viszont mégis valamit tenni kell annak érdekében, hogy széles tömegekkel hitesse el, a legmegfelelőbb kormány került hatalomra áprilisban, ezért a Kádár-rendszerből már ismert, teljesen elhibázott gazdasági intézkedésekhez nyúlnak vissza, melyek rövid távon talán működőképesnek tűnhetnek, ám közép- és hosszú távon katasztrófához vezetnek. Cserébe viszont könnyen eladhatóak és kellően populisták.
A nemzetközi szocializmus tervgazdaságának alappillérei közé tartozik az áruhiány, a versenyképesség kiiktatása, a pénzromlás, és az ehhez kapcsolódó elszabaduló infláció. A kormánynak az árstoppal valamennyi jelenséget sikerült reprodukálnia.
Nincs kommunista gazdaság áruhiány nélkül
A régi, jó baloldali szocializmus másik nagy vívmánya a rendszeres áruhiány, amit az ársapkázás most visszahozott a Kádár-nosztalgiában szenvedők legnagyobb örömére. Hogy az árstop miért okoz áruhiányt? Ennek különböző okai vannak. Az üzemanyag esetében a szakértők szerint az emberek jobban átgondolták volna, mennyi „benzint égessenek el”, ha piaci áron juthattak volna csak hozzá. Ezáltal üzemanyaghiány sem alakult volna ki. Mivel azonban a kormány 480 forinton befagyasztotta az árakat, boldog-boldogtalan járt a kutakra, főleg a kezdeti időszakban, mikor azt hitték, tényleg csak három hónapig lesz érvényben a rendelet. A megnövekedett kereslettel azonban a készletek nem tudták tartani a versenyt, így muszáj volt vásárlási limitet bevezetni.
A fogyasztási cikkek esetében szintén több magyarázatot találunk. A multik például előszeretettel trükköznek a hatósági áras termékekkel. Az Aldit korábban már megbírságolták, mert egész egyszerűen figyelmen kívül hagyta a szabályozást, és rendes áron adta az ársapkás termékeket. A Lidl pedig mesterséges áruhiányt generált, vagyis jóval kevesebbet pakolt ki az árstoppos termékekből, mint amennyi valójában rendelkezésére állt. De hasonló árúhiánnyal találkozhattunk az elmúlt hónapokban a Tescóban és a Sparban is. Előfordult olyan is, hogy szinte sehol nem lehetett kristálycukrot vagy lisztet kapni. Tehát erős a gyanú, miszerint a multik szándékosan tartják vissza ezen termékeket, mert az eladásuk nem éri meg.
Hasonló helyzet várható a krumpli és a tojás esetében is. Burgonyából (mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országént szégyenszemre) importra szorulunk, ugyanis a hazai éves átlagfogyasztás jóval meghaladja azt a mennyiséget, amennyit itthon megtermelünk. A behozatalra és felvásárlásra azonban nincs szabályozás, az mind piaci árak szerint történik majd, viszont értékesíteni már kizárólag hatósági áron lehet majd. Ezek után aligha meglepő, hogy a boltok nem lesznek túl lelkesek a beszerzésben, és ha mégis kikerül a polcokra, azt csakis limitált mennyiségben lehet majd megvásárolni. Még az is előfordulhat, december-január tájékán már egyáltalán nem lehet majd krumplit kapni.
A kisvállalkozásokra nézve akár végzetes is lehet
A nagyobb üzletláncok és a multik az árstoppos termékek miatt kieső bevételüket beépítik a nem hatósági áras termékek árába. Vagyis
a boltok ugyanúgy a fogyasztóval fizettetik meg a drágulást, csak más termékekkel „verik le” a vásárlón.
Ezért tapasztalunk drasztikus drágulást a nem hatósági áras termékeken. (Példának okáért a 700 grammos Heinz Ketchuphoz tavaly ilyenkor még 800-900 forintért is hozzá lehetett jutni, most nem restek elkérni érte 1600-1800 forintot.)
A kisboltok mozgástere azonban jóval korlátozottabb, mint a tőke- és kínálaterős áruházaké. Szerényebb választékból dolgoznak, ezáltal jóval kevesebb termék árába tudják beépíteni a különbözetet, ráadásul a vevőkörük is szűkebb. A Magyar Nemzeti Kereskedelmi Szövetség már korábban is felszólította a kormányt:
ne szélesítse a hatósági áras termékek körét, hanem teljesen szüntesse meg az egész rendszert, mert úgy elhibázott a koncepció, ahogyan van.
„Az ársapka tönkreteszi a kisboltokat!” – szögezték le. Ennek egyik fő oka, hogy miközben a kormány a kiskereskedelmi árat szabályozza, a nagykereskedői és termelői árakat egyáltalán nem. Ezáltal fordulhat elő az az abszurdum, hogy ha a nagykerben 590 a cukor ára kilónként, a kisbolt akkor is csak 243 forintért adhatja el. Vagyis minden hatósági áras termék eladásán óriásit bukik. A hatósági árak mellett a kisboltoknak az emelkedő energiaárak által eredményezett rezsiköltség-növekedéssel, az emelkedő alapanyagárakkal, illetve a bérekkel is meg kell küzdeniük. Így jellemzően két út áll előttük:
vagy tönkremennek, vagy létszámleépítésbe kezdenek.
Illetve visszatér két jól ismert kádári gyakorlat, az egyik az ársapkás termékekre kivetett vásárlási limit, a másik pedig az „összekacsintós”, pult alóli eladás, „megegyezés” szerint, amit majd „elszámolnak valahogy”. Ez utóbbit alkalmazzák például a helyi lángosossal, vagy büféssel is, akinek immáron nem éri meg nagykeráron beszerezni az olajat, hiszen kialkudhat a kisboltossal egy, a hatósági árnál magasabb, a nagykerárnál viszont alacsonyabb összeget. Vagyis, épp úgy, mint a KATA beszántása, az ársapka is jelentősen feketíti a gazdaságot, és régi beidegződéseket támaszt fel.
A termelőket is tönkreteszik
Az árstop ellen a termelők is felemelték a szavukat, ugyanis az ő megélhetésük is veszélybe kerül emiatt. A Tojástermelők Szövetségbe emellett azon aggodalmának is hangot adott, miszerint a hatósági árak bevezetése miatt elkerülhetetlen az áruhiány, ráadásul a kormány átgondolatlan és elkapkodott döntésével a teljes ágazatot veszélybe sodorta. Mint írták:
Az érdekképviselet szerint nem csak a lakossági szükségletek ellátásával lehet gond, a fejlesztés és a tartalékképzés is veszélybe kerülhet, ha a tojástermelés hasznát elviszi az árstop. Az intézkedést azért is ellenzik, mert az összes tartásmódra, méretre és csomagolásra érvényes, míg a tejnél, lisztnél, cukornál csak egyféle termékre vonatkozik.
Emellett igen komoly veszélyt jelent minden hatósági áras termék esetében, hogy a kiskereskedők jóval kevesebbet vásárolnak a termelőktől, hogy minimalizálják a saját veszteségeiket.
Ezáltal az eladhatatlan áru a termelőn marad, aki megintcsak kényszerhelyzetbe kerül: le kell építse kapacitásait, valamint el kell kezdenie kirugdosni alkalmazottait.
Elszabaduló infláció
A kormány tavaly először az üzemanyagra rendelt el árstoppot, majd februártól ezt kiterjesztette bizonyos élelmiszerekre is. Ennek hatására márciusban 8,5, áprilisban 9,5 százalék volt az éves fogyasztói árindex, októberben viszont már 21,1 százalék.
Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) havi gyakorisággal számol fogyasztói árindexet (angolul consumer price index, CPI), amely az infláció alakulását méri. Az előző hónap árváltozásait figyelembe vevő fogyasztói árindexet minden hónap 11. napján teszi közzé. Januárban a szokásos havi fogyasztói árindex mellett éves fogyasztói árindex is kiadásra kerül.
Közgazdászok nemzetközi elemzései szerint
az uniós átlagnál kétszer gyorsabban emelkedik az infláció Magyarországon. Ennél rosszabb mutatókkal Európában csak a háború sújtotta Ukrajna, a balti államok, Moldova és Törökország büszkélkedhet.
Ami alapján kijelenthető: hazugság, hogy kizárólag a – Fidesz által is megszavazott – elhibázott EU-s szankciók a felelősek az elszálló magyarországi árakért. Ez nagyban a kormány elhibázott, Kádár-rendszert idéző gazdaságpolitikájának köszönhető, hiszen ahogyan említettük, a boltok más termékek árába építik be az ársapkás termékek árát.
A kormánynak busás haszon
Miközben a lakosság igencsak megszenvedi az elszabaduló inflációt, és csak azt látja, hogy a pénze napról napra kevesebbet ér, addig a kormány kifejezetten jól jár az elszálló árakkal. Vegyük például a választás előtti pénzszórásokat. SZJA-visszatérítés címén kb. 650 milliárd forintot osztottak szét. A könnyen jött pénz, az ársapka és a kormány egyéb elhibázott intézkedései azonban olyan mértékű inflációt generáltak, hogy
2022 első hat hónapjában közel 800 milliárd forinttal több lett az állam ÁFA-bevétele, mint az egy évvel ez előtti időszakban.
Ezek után talán érthető, miért nem érez motivációt magában a kormány az infláció megfékezésére, és miért olyan gazdasági intézkedéseket foganatosít, melyek inkább segítik, mint gátolják az árak elszabadulását.
Konklúzió
A kormány elkapkodott intézkedéseinek talán az egyik legnagyobb hátulütője a teljes bizonytalanság. Egész ágazatokat érintő döntések születnek egyik napról a másikra, melyek jellemzően egy Kormányinfón történő bejelentés nyomán emelkednek törvényre. Gyakorlatilag egy nap alatt a feje tetejére állítanak emberi sorsokat, amikre lehetetlen felkészülni, hiszen ezeket semmilyen egyeztetés, vagy érdemi párbeszéd nem előzi meg.
Minden vállalkozó, termelő és boltos gyomorgörccsel figyelheti a heti Kormányinfót, vajon most éppen őket lehetetlenítik majd el egy újabb átgondolatlan szabályozással, vagy nyertek még egy hetet? Így nem lehet egy országot kormányozni. Arról nem is beszélve, ha kommunista gazdaságpolitikáról beszélünk, az nem követendő, hanem az elrettentő példa tankönyvi esete. Vagyis, ha baj van, meg kell nézni, mit tennének a kommunisták, és annak a szöges ellentetjét kell cselekedni. Kivéve persze, ha tényleg a lakosság kifosztása és a magyar vállalkozások tönkretétele a cél. Mert akkor, ahogy azt már említettem, az irány tökéletes.
A Twitter– és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem marad le!
