Október 15-én vasárnap országgyűlési választásokat tartanak Lengyelországban, ahol a konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) 8 éve abszolút többséggel kormányoz. A legújabb közvélemény-kutatások alapján azonban nem valószínű, hogy ez így is marad, vélhetően koalíciós partnerre lesz szükségük Morawieckiéknek, ha kormányon akarnak maradni. Hogy megértsük, mi a valódi tétje a lengyel választásoknak, Almássy Ferenc francia-magyar újságíróval beszélgettünk, aki 2016 óta a háromnyelvű (francia, angol, német) közép-európai hír- és elemzőoldal, a Visegrád Post főszerkesztője. Almássy jól ismeri Lengyelországot, jelenleg is Varsóban tartózkodik.
Magyar Jelen: A felmérések szerint a PiS szerzi a legtöbb szavazatot vasárnap, azonban abszolút többsége nem lesz, így koalíciós partnert kell keresnie, ha továbbra is kormányozni akar. Helytállóak a közvélemény-kutatások vagy akár meglepetés is születhet?
Almássy Ferenc: A politikában semmit sem lehet kizárni, de meglepődnék, ha nem a PiS győzne. Az abszolút többséghez a szavazatok több mint 50 százalékát kell megszerezni, ez a mostani állás szerint nem fog sikerülni Mateusz Morawieckiéknek, úgyhogy az eddigiekkel ellentétben egyedül nem tudnak kormányt alakítani.
M.J.: Ha minden a papírforma szerint alakul, melyik párt lehet a PiS koalíciós partnere?
A.F.: Sokáig jól haladtak a tárgyalások a Konfederacjaval, de időközben úgy döntött a nacionalista párt vezetése, hogy nem kíván részt venni a kormányban, inkább vállalja annak kockázatát, hogy ha a PiS-nek nem sikerül kormányt alakítania, akkor új választásokat kell kiírni.
Egy másik forgatókönyv szerint a baloldal és az EU-párti progresszívek meglehetősen jó eredményeket érnek el, ami lehetővé tenné számukra, hogy koalíciós kormányt alakítsanak, természetesen a PiS nélkül. Ez katasztrófa lenne a lengyel konzervatívok számára,
valamint európai szinten is változásokat hoznak, tekintettel Lengyelország jelenlegi helyzetére az EU-ban.
Figyelemmel kell tehát követnünk az eredményeket, mert így vagy úgy, de az egész Európai Unióra kihatással lesznek.
Krzysztof Bosa, a Konfederacja tarsvezetoje szelfizők gyűrűjében
M.J.: A választási kampányt a schengeni vízumok lengyelországi kiosztása körüli korrupciós botrány jellemezte, ami bizonyos mértékig emlékeztet a 2016-17-es magyarországi letelepedési kötvénybotrányra. Milyen a jelenlegi migrációs helyzet Lengyelországban?
A.F.: Magyarországhoz hasonlóan Lengyelország is szembefordult az illegális bevándorlással, amióta a PiS 2015 őszén újra hatalomra került. Az elmúlt két évben azonban robbanásszerűen megugrott az Európán kívülről érkezett, legális bevándorlók száma. A nagyvárosokban, és különösen Varsóban egyértelmű változás tapasztalható: egyre több nem európait látni az utcákon, valamint a taxisofőrök és a futárok körében. Vidéken viszont, ahol a PiS-szavazók túlnyomó többsége él, nincsenek bevándorlók.
A schengeni vízumok körüli botrány biztos, hogy a lehető legrosszabbkor jött a PiS-nek, a kormány idén felerősített legális bevándorlási politikája valódi társadalmi kérdéssé vált.
Egyelőre úgy látszik, hogy főleg a nacionalisták profitáltak a helyzetből, tovább erodálva a PiS szavazóbázisát.
A legviccesebb azonban, hogy Donald Tusk, a fő ellenzéki párt, az eredetileg jobbközép, újabban progresszív Polgári Platform vezetője elítélte a PiS-kormány túlzottan megengedő bevándorlási politikáját. Ugyanez a Tusk, amikor 2014 és 2019 között az Európai Tanács elnöke volt, az összes uniós bevándorlási tervet támogatta. Az egyértelmű ellentmondás azonban a választóknak is feltűnt: a felmérések szerint a Polgári Platform bázisa nem nőtt a párt migrációellenes politikája következtében.
A több millió, Lengyelországban élő ukránt a kulturális, etnikai, vallási, nyelvi és történelmi közelség miatt a lengyelek túlnyomó része elfogadható menekültnek vagy bevándorlónak tekinti. Milliós számuk ellenére az ukránokkal jóval kevesebb probléma van, mint az Európán kívülről érkezett migránsokkal, és politikailag sem éri meg ellenük uszítani, hiszen Ukrajna támogatásának népszerűsége a lengyelek körében – habár az elmúlt hónapokban némileg csökkent – továbbra is kiemelkedő.
M.J.: A lengyelországi választási kampányok általában brutálisak. Elmondható ez a mostaniról is?
A.F.: Ez eléggé szubjektív, de én meglehetősen erőszakosnak találtam az idei kampányt. Ami számomra leginkább szembetűnő, az az undor és a politikai elittel szembeni bizalomvesztés. Már nem is számolom, az elmúlt években hány újságíró, vállalkozó és akadémikus fordult el a politikától.
A politikából való kiábrándulás nemcsak a PiS-t, hanem az ellenzéki pártokat is sújtja.
Sokan demagógnak, inkompetensnek, túlságosan radikálisnak, vagy éppen ellenségesnek tartják őket.
Természetesen ez nem tisztán lengyel jelenség, ugyanakkor – és ez megint csak szubjektív megállapítás – Lengyelországban a többi európai országhoz képest jóval nagyobb méreteket ölt. Ha ez így van, tömegek maradhatnak távol a szavazástól vasárnap.
A lengyel parlament, a Szejm ülésterme
M.J.: Lengyelország gigantikus fegyverkezési programba kezdett, melynek részeként elsősorban az Egyesült Államoktól és Dél-Koreától vásárol fegyvereket és technikát. A kinyilvánított cél, hogy a lengyel legyen Európa vezető hadserege. Ez reális?
A.F.: Lengyelország nem fogja tudni felvenni a versenyt Franciaországgal, tudniillik hatalmas a különbség a két hadsereg kapacitásai között. Franciaországnak jelentős haditengerészete van, és ezzel Lengyelország nem tud versenyezni. Az atomfegyverről nem is beszélve.
A szárazföldi erők tekintetében viszont a lengyel valóban Európa legnagyobb hadseregévé válhat, legalábbis a létszámot tekintve.
Továbbá Lengyelország lehet a legtöbb harckocsival rendelkező európai ország, minekutána a hadsereg már megrendelt 366 Abrams harckocsit, ezer koreai K2 harckocsit, 600 Krab önjáró löveget és 288 Chunmoo többszörös rakétavetőt. Mindezeken felül a lengyelek 48-ról 96-ra növelik az FA-50-esek (az F-16-osnak megfelelő vadászgép) számát, és 32 F-35-öst is rendeltek az Egyesült Államoktól.
Lengyelország hadseregét tekintve európai mércével mérve „nehézsúlyúvá” válhat, és mint az Oroszországgal határos legfontosabb atlantista „bástya”, jogosan befolyásolhatja az Európai Unió, sőt a NATO védelmi döntéseit is.
Hogy mindezeket sikerül-e megvalósítani, az még a jövő zenéje. A PiS váratlan veresége, az EU-val való konfliktus kiszélesedése, a gazdasági helyzet súlyosbodása, vagy éppen az Egyesült Államok külpolitikai irányvonalának esetleges megváltozása mind olyan potenciális tényező, ami keresztülhúzhatja ezt az ambiciózus tervet.
Példátlan fejlesztések előtt áll a lengyel hadsereg
M.J.: Annak ellenére, hogy Lengyelország határozottan támogatja Ukrajnát, az utóbbi időben feszültségek alakultak ki Varsó és Kijev között. Hogyan befolyásolhatja a két ország viszonyát a lengyel választások eredménye?
A.F.: Zelenszkij európai szinten olyan centrista és progresszív pártokkal szövetkezik, mint például Emmanuel Macron Renaissance-sza Franciaországban. A PiS támogatottságának csökkenésével az ukrán elnök elkezdett a lengyel kormány ellen fordulni, többek között azért, mert úgy véli, a lengyel progresszív ellenzék még hasznosabb lenne számára.
Az ukrán gabona körül is elég komoly vita alakult ki. Röviden összefoglalva: mivel Oroszország elzárta a Fekete-tengert, Ukrajna megkérte az EU-t, hogy gabonáját hagyományos piacaira, főként Afrikába exportálhassa az EU területén keresztül. Hamarosan kiderült azonban, hogy az ukrán gabonatermesztők – az Európai Bizottság cinkosságával – elárasztották az európai piacot.
Brüsszel tehát elárulta a saját szabályait, előírásait és a tagállamok érdekeit.
Ez tisztességtelen versenyhelyzetet teremtett, amely jelentős hatással volt a közép-európai országokra, amelyeknek Ukrajnával ellentétben költséges és korlátozó szabályozásoknak kell megfelelniük.
Zelenszkij tudatosan cselekedett, és ezt árulásnak tekintették Lengyelországban, egy olyan országban, amely oly sokat tett Ukrajnáért, és amely nemigen kedveli az ilyesnfajta tisztességtelen hozzáállást. A lengyel lakosság körében ez az Ukrajna iránti támogatás csökkenésében tükröződik.
Lengyelország azonban továbbra is határozottan Ukrajna mellett áll, és még mindig számos területen van intenzív együttműködés a két állam között. Mint már említettem, több millió ukrán él Lengyelországban, és jelenleg szó sincs arról, hogy Lengyelország elhagyná Ukrajnát. Csupán a kapcsolat már nem olyan idilli, mint egykor, amikor Ukrajnának a legnagyobb szüksége volt Lengyelországra.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
