A napokban borzolta a kedélyeket az a hír, miszerint a NATO készül az Oroszország elleni háborúra. Az Index írt arról, hogy a NATO több szárazföldi folyosót alakít ki, hogy egy Oroszország elleni háború esetén az amerikai csapatokat a lehető leghamarabb és legbiztonságosabb útvonalakon a frontvonalra vezényelhessék. Magyarország neve is felmerült, hogy átvonulási terület. Erről kérdeztük Üveges Huba hadtörténészt.
Mint mondja, mostanában rengeteg hír szól a közelgő „világháborúról”, „világháborús készülődésekről”, „világháborús döntésekről”, „bejelentésekről”. Ezek közül a legutóbbiak között ott van például a NATO új európai logisztikai útvonalait ecsetelő hír, de említhetnénk a közelgő, nagy balti-tengeri NATO hadgyakorlatot is. Habár ahogy mondani szokták: „jobb, félni, mint megijedni”, de azért van abban némi túlzás, ha ezeket világháborús lépéseknek minősítjük. Egyszerűen a NATO nem állna készen egy ilyen méretű konfliktusra. Most még kevésbé kész, mint lett volna 2022-ben. A teljesség igénye nélkül, vessünk pár pillantást arra, hogy milyen szinten mozog a vezető NATO haderők bevethetősége.
Alacsony a NATO országok katonai létszáma
A brit haderő esetében például azt látjuk, hogy az jelenleg csak 140 ezer aktív katonával rendelkezik, ami egy évszázadok óta nem látott alacsony szám, miközben a 2022-es ukrajnai háború eleje óta nem csak a létszámuk csökkent tovább, hanem a felszerelés mennyisége is erősen megcsappant: többek között az összes önjáró tüzérségi eszközüket sikerült odaadniuk az ukránoknak. A francia haderő bár nagyobb, de a jelenlegi 210 ezer fős létszámával szintén csak árnyéka, az akár csak a néhány évvel ezelőtti önmagának is,
miközben nekik is sikerült 2022-óta jelentősen csökkenteniük a nehézfegyverzet mennyiségén, többek között a tüzérségi eszközállományuk mintegy 40%-át adva át Ukrajnának.
Az Amerikai Egyesült Államok hadereje úgyszintén csökkenő pályán maradt, a konfliktus kezdete óta mintegy újabb 100 ezer főnyivel csökkent az aktív szolgálatot teljesítő katonáik száma – fogalmaz.
Az amerikai jelenlét drasztikusan csökkent Európában
Azonban ezen összlétszámot mutató adatok mellett érdemes még egy faktort figyelembe venni, mégpedig a külföldön is bevethető állomány nagyságát, az erőprojekció képességét. Ez például Franciaország esetében, a francia hadügyminiszter szerint mindössze 8 ezer fő, de még az Amerikai Egyesült Államok esetében sem több, mint 130 ezer fő. Az amerikai haderő európai jelenléte, ha a hosszú távú trendeket nézzük, szintén csökken. A hidegháború bizonyos szakaszaiban a fél millió főt is elérő németországi jelenlétük, amiből még az ezredforduló idején is fennmaradt egy százezer fő fölötti jelenlét. Ez ma már csak 50 ezer fő, amibe beleszámítják az lengyelországi, baltikumi, illetve Fekete-tenger körüli területekre kiküldött erőiket is – fejtette ki.
Ezen túl ott van a hadipar kérdése is. Gyakorlatilag mind a német, mind a brit, de még az amerikai eszközök tekintetében is azt látjuk, hogy még az Ukrajnának átadott eszközállományt sem képesek kellő mértékben pótalkatrészekkel ellátni, miközben a lőszergyártással is hatalmas gondok vannak.
Tüzérségi lőszer esetében 2023 év végére már csak napi 2 ezer lövedéket tudtak biztosítani az ukránoknak az év eleji napi 6 ezerrel szemben, ami az ukránok igényeit – állítólag – már akkor is csak félig elégítette ki. Úgy, hogy közben, a beszámolók szerint a francia, avagy a német otthoni tartalékok is mindössze egy-két napnyi intenzív hadakozásra lennének csupán elegendőek – folytatta.
Nem áll készen a NATO egy nagyszabású háborúra
Ezen a téren egy kis összehasonlítás az oroszok termelésével: Az Egyesült Államokba 2025-re célul tűzték ki a havi 85 ezer tüzérségi gránát legyártását, míg a jelenlegi termelés havi 24 ezer darab. Ezzel szemben az orosz termelés, jelenleg napi szinten több, mint 12 ezer darab, azaz havi szinten mintegy 360 ezer – hívta fel a figyelmet. A NATO tehát sem a katonák számát, sem a haditechnika mennyiségét, sem az hadipari termelést nézve nem áll készen egy nagyszabású konvencionális háború megvívására. Ráadásul a nukleáris fegyverek árnyékában, annak megkockáztatása amúgy sem tűnne reálisnak, avagy célszerűnek. Mindennek fényében én ezeket a lépéseket inkább hidegháborús lépéseknek, semmint világháborúsnak mondanám, amelyek korlátozott geopolitikai és gazdasági célokat szolgálnak.
A geopolitikai cél: Oroszország további erősödésének megakadályozása, nemzetközi befolyásának csökkentése. Gazdasági cél: az európai orosz földgáz kereskedelem visszaszorítása és kiváltása – elsősorban – az amerikai palagázzal; az orosz haditechnika exportjának visszaszorítása és – részben azt kiváltva, részben a háborús feszültséget kihasználva – az amerikai haditechnikai export növelése
– nyomatékosította.
Kicsi az esély egy általános európai háborúra
A hidegháború megannyi klasszikus konfliktusával párhuzamba lehet állítani Ukrajna esetét. A nyíltan hadat viselő féllel szemben a másik felet, a mögötte álló tábor ott is fegyverszállításokkal, tanácsadókkal és kiképzők küldésével segítette. Erre ugyanúgy sor került Vietnámnál szovjet részről, mint Afganisztánnál amerikai részről. Korea esetében pedig a szovjetek pilótákat és légvédelmiseket, a kínaiak pedig több százezer úgymond „önkéntest” is küldtek az amerikaiak ellen – ami azért szerencsére még túl mutat az Ukrajnai történéseken – mindenesetre, ha lesz is további eszkaláció, az valószínű egy ilyen irányban következik be és nem pedig egy általános európai háborút jelent majd. Bár utóbbival való fenyegetés szintén érthető kiegészítése a Nyugat ukrajnai lépéseinek, hiszen a Kalinyingrád körüli, baltikumi és lengyelországi erődemonstrációk elérhetik azt, hogy az oroszok ezen területeik, illetve Belorusszia megerősítésére vezényeljenek újabb csapatokat, kicsit ezzel is gyengítve a dél-kelet ukrajnai offenzívájukon – összegezte.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
