Jó ideje már a „felvilágosult” Nyugat úgy tesz, mintha a Fidesz egy nemzeti fordulatot követően kiírta volna magát a „civilizált világ” konzervatívjai közül, s az 1945-ben lefektetett szabályokat felrúgva valami „vállalhatatlan” politikát képviselne, mely minden elé helyezi az államalkotó nemzet érdekeit – ami természetesen megengedhetetlen a XXI. században.
Legutóbb például a Guardian című „konzervatív” angol lap aggódott a magyar viszonyok miatt. De vajon tényleg a Fidesz lenne a nemzeti Európa jövője? Vagy sokkal inkább arról van szó, hogy ők kapták a trójai faló szerepét, és az ő feladatuk eljátszani az ellenállót, becsatornázva a nacionalista energiákat, mielőtt egy kívülről jövő, valódi nemzeti párt teret nyerne? „Ha nem tudod megállítani, állj az élére”‘ – írja az ősi recept, mely megannyi igaz kezdeményezést kisikkasztott már. Járjuk hát kicsit körbe, tényleg olyan markánsan különbözik-e a Fidesz a nyugati konzervatív pártoktól?
Nemzeti vagy szalonkonzervatív?
Sajnos egyre kevesebben emlékeznek Orbán Viktor ominózus kijelentésére, miszerint: „ne figyeljenek oda arra, amit mondok. Egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”. Pedig nem az óriásplakátok, meg a hangzatos „megvédjük a családokat” kijelentések számítanak igazán hanem, hogy milyen érdemi lépések történtek az elmúlt 12 évben a „keresztény-nemzeti” kétharmad korlátlan uralma alatt.
Ezek ismeretében azonban aligha a nemzeti érdekeket védő, a magyarságért bárkivel szemben bátran harcba szálló szélsőjobboldali kormány képre rajzolódik ki előttünk. Sokkal inkább
egy olyan kóserkonzervatív szalonjobboldalt látunk kormánypozícióban, mely lényegi kérdésekben egyáltalán nem különbözik nyugati elvtársaitól.
A zsidósághoz való viszony
A XXI. században az egyetlen megfogható különbség a konzervatívnak mondott jobbliberálisok és a balliberálisok között alighanem a zsidósághoz való viszonyulásban keresendő. Míg a baloldali, liberális elemek az afrikai és közel-keleti, elsősorban muszlim vallású bevándorlók mellé álltak, addig a kóserkonzervatívok a vallásos zsidók mellett törtek pálcát. Számukra az „antiszemitizmus elleni küzdelem” vált az identitásképző elemükké, mellyel felvértezve a balliberális oldalt megszégyenítő hangerővel „náciznak” bárkit és bármit, így téve egyértelművé:
az antifasiszta egységfrontnak szerves részét képezik, azt nem ők, hanem a baloldal árulta el, mikor „antiszemita” elemeket karolt fel.
Az újkori konzervatívok filoszemitizmusa ráadásul még csak nem is látszatpolitizálás, az európai érdekvédelemmel ellentétben ezt tényleg teljesen komolyan gondolják. Nem kizárólag szavak szintjén, hanem tettekkel is igyekeznek bizonyítani elköteleződésüket a zsidóság mellett. Ők nem csak Izrael bírálatát minősítenék „antiszemitizmusnak”, de még a saját kultúrájukat is megfosztották önállóságától a „zsidó-keresztény kultúrkör” fogalomzavar bevezetésével.
Nos, filoszemitizmus terén Magyarország kormánya egyáltalán nincs lemaradásban sőt, példát mutat Nyugat-Európának. Nem csak azzal kérkedünk rendre, hogy itthon virágkorát éli a zsidóság, de Varga Judit például egyenesen kijelentette:
Az elmúlt tíz évben kormányunk mindent megtett a magyarországi zsidó közösségért. Ez számunkra a legfontosabb probléma. Szerintünk a többi európai országnak is hasonlóképp kellene hozzáállnia ehhez a kérdéshez.
És ezt olyannyira komolyan is gondolják, hogy miközben sok magyar uszodának, iskolának, vagy akár vállalkozásnak nem jut a magyar adófizetők milliárdjaiból, addig minden zsidó intézményt, (óvodát, iskolát, kórházat stb.) az állam finanszíroz.
Ahogyan az sem véletlen, hogy Novák Katalin köztársasági elnökként amerikai turnéja során kiemelten fontosnak érezte, hogy egy 95 éves, kicsattanó egészségnek örvendő „túlélővel” pózoljon. Ugyancsak tőle származik a következő eszmefuttatás, amit valamelyik izraeli holokauszt-múzeumban tárt a világ elé:
Itt vannak velünk a Soa túlélői, ami lehetőséget ad arra, hogy azt tegyük, ami egyedül helyes: újra és újra megbocsátásukat kérjük.
Az askenházi főrabbi pedig személyesen ment Orbán Viktorhoz kifejezni háláját a világ zsidósága érdekében tett erőfeszítéseiért. Az ilyen, és ehhez hasonló eseteket napestig lehetne sorolni, de úgy gondolom ennyi is bőven elég, hogy megkérdőjelezhetetlenné tegyük a kormány elkötelezettségét a zsidóság irányába.
Bevándorlás és idegenellenesség
A nyugati konzervatív lap vádjai között szerepelt a migránsokkal szemben tanúsított „ellenséges” magatartás és „idegengyűlölet”. Nagy-Britanniában ugyebár a harmadikvilágbeli jövevényeket tárt karokkal várják, mivel szerintük azok csak „színesítik” az amúgy „egyhangú” angol kultúrát. Ezzel szemben a „kirekesztő” magyar kormány „senkit nem enged be”.
Valójában azonban a Fidesz „harca” a bevándorlás ellen kimerül a milliárdokból kiragasztott óriásplakátokban. A valóságban ugyanis
még ahhoz is gyávák, hogy tűzparancsot adjanak ki a határvédő erőinknek
akkor, mikor egyértelműen bizonyított: fegyveres csoportok kószálnak a határ környékén. Sőt, már Pest megyében is éles lőfegyverekkel lövöldöznek az embercsempészek. Mit tehet az őket elfogó rendőr? Visszakísérheti őket a határ szerb oldalára, majd sok szerencsét kívánva elbúcsúzhat tőlük remélve, legközelebb nem erre jönnek. Vagy ha igen, imádkozhat, ne lőjjék le, mint bolgár kollégáját. Bezzeg, ha magyar állampolgárokkal szemben kell intézkedni, akkor mindjárt kattan a bilincs olyanok kezén, akik illegális bevándorlóktól koboztak el 2300 eurót. Azt persze senki sem kérdezi mégis mit keres „szegény, szerencsétlen menekülteknél” közel 930 ezer forint?
Akik viszont nem fegyverrel a határon próbálnak szerencsét, azokat a Fidesz-kormány maga telepíti be, hiszen az olcsó munkaerőt ők is szívesen látják, addig se kell béreket emelni. Minek fizessék meg a magyart, ha hozhatnak helyette törököt, indiait, meg ki tudja még kit? Ez a hozzáállás is tökéletes harmóniában áll a nyugati konzervativizmussal.
Ráadásul a magyar – cigány együtt(nem)élés kapcsán is a Nyugaton már jól ismert „újbeszélt” használva cigányokról és „nem cigányokról” beszélnek. Arról nem is beszélve, hogy a kampányban kifejezett erénynek számított a Kis Grofóval, meg Győzikével való pózolgatás, és valamennyi ismert miniszter szükségesnek érezte közölni, ők bizony ilyen „zenéket” hallgatnak. Ez hát a „magyar kultúra”, amit védeni szeretnének.
Ezek fényében aligha meglepő, hogy hiába követeli a Mi Hazánk, míg ezek vannak hatalmon, nem hogy a demográfiai adatokról sosem fogunk valós képet kapni, de a bűnüldözésben sem lesz etnikai alapú profilozás. Ezen adatok szigorúan titkosak, csak úgy, mint Nyugaton…
A „mások” jogainak tiprása
A nyugat-európai szalonkonzervatívok körében bevett érv az afrikai bevándorlás ellen, hogy az növeli az „antiszemitizmust” és a „homofóbiát”. Bevándorlásellenes kampányaikban szeretnek „rettegő homoszexuális párokat” bemutatni, akik veszélyben érzik az „európai kultúra által biztosított jogaikat”. Mert szerintük az „LGBT-jogok” bizony az „európai értékek” szerves részét képezik. Ezek nélkül „elképzelhetetlen” a nyugati civilizáció.
S miközben a brit lap azt állítja, hazánk kormánya veszélyezteti a „nehezen elnyert” jogaikat, valójában a szivárványos lobbival szemben a fontolva hátrálás jól bevált konzervatív doktrínáját alkalmazza a 2010 óta regnáló Fidesz-KDNP. Emlékezzünk csak vissza, 10-15 évvel ez előtt az egész magamutogatásuk kimerült egy pár órás vonaglásban, amiből előbb lett pár nap, egy hét, egy hónap, napjainkban meg kb. egész nyáron a fővárosban parádéznak az „elnyomott” szexuális kisebbségek. Ráadásul olyan szinten „üldözi őket a hatalom”, hogy címlapokon dicsekednek az azonosnemű „párok” az örökbefogadással. De a honvédek számára tartandó „genderkurzus” is megér egy misét…
Még a köztársasági elnök is ezen szervezetek képviselőit fogadja a Sándor-palotában, miközben a magyar hazafiakat koncepciós perek keretében vetik börtönbe. Ez sem különbözik túlságosan a nyugati konzervatívoktól. Ők is lelkesen pátyolgatják az idegent, miközben kéjes örömüket lelik a nacionalisták vegzálásában. Ahogyan náluk, a jogvédőknek csúfolt felforgatószervek nálunk is vígan élik világukat, és bármiféle korlátozás nélkül folytathatják nemzetellenes tevékenységüket, rákos sejtként mérgezve hazánk testét.
Ezek ugyanazok
Ne tévesszen meg tehát senkit a látszat, hisz a Fidesz épp olyan modernkori konzervatív párt, mint nyugati társai. Az egyetlen különbség csupán csak annyi, hogy kormányunk nagyon ügyesen felmérte és megértette:
a magyar társadalom jelentős többsége nem vevő az ilyen liberális, álhumanista, kisebbségsimogató szólamokra,
így a hatalom megtartása érdekében ők – szigorúan kommunikációs szinten – valamivel radikálisabb húrokat pengetnek.
De hamisítatlan konzervatívok ők is, akik nyugati testvérpártjaikhoz hasonlóan diadalmas menetelésként kommunikálnak minden visszavonulást, és fényes győzelemkért értékelnek minden vereséget.
Ellentámadásba persze sosem fordulnak át, hiszen az nem méltó a fontolva hátráláshoz. Inkább azon valódi, változást akaró nemzeti radikálisokat illetik bírálattal, akik felveszik a kesztyűt az egyre terjeszkedő elmebajjal szemben. Mert hát, „minek kell őket provokálni”? „Ezzel csak muníciót adunk nekik” – és még sorolhatnám az ehhez hasonló nyámnyila kifogásokat.
Pedig azok lőnek ránk mindenképp. Ám a történelmi példák megmutatták, csak addig tüzelnek, míg nincs, aki visszalőjön. Ezért kényelmes ellenfél a mindenkori konzervatív a vérszemet kapott szélsőliberális számára.
Nekünk pedig, ha végre érdemi változást szeretnénk,
kiemelt feladatunk leszámolnunk a bal-jobb megosztottság hamis tengelyével, hiszen az igazi kérdés nem ez, hanem hogy ki szolgálja a nemzet érdekeit, és ki áll a globalista pénzügyi körök oldalán.
A XXI. századi konzervatívok jól láthatóan igencsak a szélsőliberálisok oldalán állnak, mind ugyanannak a színdarabnak a fontos szereplői, ha a voksunkat rájuk adjuk, valójában kizárólag arról döntünk, hogy
minél gyorsabban szeretnénk porig rombolni a fehér civilizációt, vagy konzervatívként megelégszünk a lassú, megfontolt hanyatlással.
Hithű nacionalistaként azonban mindkét út elfogadhatatlan. Ha csak két választási lehetőség van, meg kell teremteni egy harmadik, valódi alternatívát, különben minden az előre megírt forgatókönyv szerint zajlik majd. Szerencsére hazánkban ez a harmadik, valódi alternatíva már bizonyította életképességét. De sokan még nem látnak a színfalak mögé, így minden erőnkkel azon kell legyünk, hogy lerántsuk a leplet a modernkori konzervatívokról, és milliókkal értessük meg:
ezek ugyanazok!
Gyebnár Dávid
Fotó: MTI
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
