2004-ben indult útjára a nemzeti körökben igen népszerű Harcos ruhamárka. Az újjáéledő nacionalizmussal párhuzamosan a márka is felfutott, ám megjelenése nem volt előzmény nélküli, ugyanis megalkotója már a ’90-es években a lázadás eme „érdekes” formáját választotta. Kis Csabával, a Harcos ruházat megalkotójával beszélgettünk.
Magyar Jelen: Kezdjük talán a legelején. Mit érdemes rólad tudni? Mióta vagy a nemzeti oldalon? Mihez köthető a „nemzeti ébredésed”?
Kis Csaba: Már 52 éves vagyok, még ha nem is érzem magam annyinak (nevet). ’70-ben születtem, vagyis egy nagyon érdekes időszakban voltam fiatal, a rendszerváltáskor. Tizennyolc évesen elvittek katonának, a nyugati határhoz határőrnek, ’89 februárjában. Az utolsók között voltam, akiknek még másfél évet kellett szolgálnia. 1990 augusztusában szerelhettem csak le, ami pont beleesett ugye a rendszerváltás időszakába. Akkora tehető a „nemzeti ébredésem”, ha lehet így nevezni. Gyerekkoromban ugyanis a családi körben nem volt téma se a történelem, se a politika. Én viszont mindig is érdeklődő típus voltam, és ezt az érdeklődésemet csak felerősítette a rendszerváltás és az 1990-es választás.
Emlékszem, szabadságot kaptunk, hazaengedtek minket, hogy részt vehessünk a választásokon. Anyai nagyapám mindig is jó tanácsadóm volt, így hát mielőtt szavaztam volna, elmentem hozzá. Azt mondta nekem: „mindegy kisfiam, kire szavazol, csak ne a kommunistákra!” – Ő egyébként a kisgazdákra x-elt, mert remélte, visszaadják majd az eltulajdonított földjeit. Én, ha jól emlékszem, az MDF-re. De nem kellett sok idő, hogy a politikai paletta jobbszélén kössek ki, így lettem MIÉP-szimpatizáns, utána pedig aktív tag.
MJ: Az oldalatokon található, igen átfogó bemutatkozást olvasván egy kérdés fogalmazódott meg bennem: hogy lett a rendszer elleni lázadásból ruhamárka?
1996 tavasza lehetett, mikor eljutottam az első, igazi utcai politikai rendezvényre. Méghozzá március 15-én, egy MIÉP-rendezvényre. Akkor láttam először ezeket a kis árusokat a kitűzőikkel, térképeikkel, meg ilyen apróságokkal. Voltak ott pólók is, de nagyon kezdetleges mintákkal. Még a történelmi Magyarországot se láttam sehol. Én mindig is kreatív gyereknek tartottam magam, és ott, látva ezeket a pólókat, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy tudnék ennél jobbat. Vásároltam a két világháború között kiadott, reprint színes irredenta képeslapokat, amiket leegyszerűsítve és átrajzolva használtam fel az első pólóimhoz 1998-ban. Először ilyen revizionista, irredenta témákkal próbálkoztam. Ez teljesen egyszerű, ha úgy tetszik, amatőr kezdeményezés volt. Nem volt se márkanév, de még csak nem is én varrattam a pólókat. A minták tervezésében egy nagyon tehetséges barátomat hívtam segítségül, aki megalkotta a grafikákat, a színes képeket módosítottuk úgy, hogy pólón egy színnel jól nézzenek ki.
MJ: Mondhatjuk, hogy ennek a sikere inspirált téged?
Pontosan. A MIÉP mindig a parlamenti bejutás küszöbén egyensúlyozó párt volt, viszont rendkívül jól mozgósított. A rendezvényeiken ezrek-tízezrek jelentek meg. Én ezeket a pólókat ott árusítottam, és hatalmas sikerem volt. Az utolsó darabig elvittek mindent. A bevételt természetesen visszaforgattam, így legközelebb már nem egy, hanem két dobozzal tudtam kimenni, majd néggyel, és így tovább.
MJ: Csak rendezvényeken árultál?
Kezdetben. Aztán egyre jobban felpörögtek a dolgok. Akkoriban még nem volt internet, így szórólapokat készítettem, amiket a rendezvényeken osztogattam, rajta sorszámozva a különböző mintájú pólók, a szórólapon telefonszám és a címem, így tudtak tőlem rendelni. Felhívtak, hogy mit szeretnének, én meg feladtam postán.
Aztán megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne saját márkát csinálni, névvel, címkével. Tudod, úgy, mint a nagyok. Így álmodoztam egészen 2004-ig, mikorra beértek a dolgok és az ötletek, így megszületett a Harcos.
MJ: Jól tudom, hogy az általad osztogatott szórólapokra nemcsak az elérhetőségedet írtad rá, hanem gyakran szerepeltek rajta hazafias gondolatok és történelmi kitekintők is?
Igen, ez pontosan így van. Előfordult olyan is, hogy nem is két-, hanem négyoldalas szórólapokat osztogattam. Ebből egy vagy két oldalt tett ki a pólóim reklámozása, a többin felvilágosító szövegek voltak, történelmi, politikai témában, vagy egyszerű ismertetők – a történelmi Magyarország etnikai térképe, ilyesmik.
Akkoriban még nem igazán voltak tisztába ezekkel az emberek. Odaírtam a városok Trianon előtti százalékos arányát, hogy melyikben mennyi magyar lakott, például.
MJ: Ez milyen fogadtatásra talált a vásárlóid részéről?
Még magam is meglepődtem, mennyi pozitív visszajelzést kaptam. Sok fiatal írt nekem, hogy a kis szórólapjaimból többet tanultak, mint négy év alatt a gimnáziumi töriórákon.
MJ: Akkor mondhatjuk, hogy neked nem csak kizárólagos célod volt eladni a pólóidat, hanem fontosnak tartottad azt is, hogy egyfajta tudást is kapjanak az emberek?
Természetesen. Már magával a pólóimmal át akartam adni valamit. Arra próbáltam ösztönözni az embereket, hogy gondolkozzanak, olvassanak, figyeljenek oda a politikára, próbálják meglátni azt, ki az, aki csak ámít, kábít, hova lehetne állni. Tehát igen, ez sokkal több volt, mint egyszerű vállalkozás. Inkább mondanám küldetéstudatnak.
MJ: Szerencsére a társadalom egy rétege is fogékonynak bizonyult erre.
Nagyon sokan, igen. Ehhez mondjuk hozzátartozik, hogy nagyon szerencsés időben kezdtem el. 2004-ben valósult meg a régi álmom, a saját márka: megszületett a Harcos. Pont egy olyan időben futott fel, amikor a nemzeti oldal kezdett újjáéledni. Akkortájt indult a Magyar Sziget is, ahol a gyerekeim felnőttek szinte, hiszen minden évben ott voltunk. Ahogy az fejlődött, úgy ment vele a Harcos is, ugyanazzal a tendenciával.
MJ: Egyébként honnan jött a név? Ugye először megcsináltad a Warriort, amit aztán felváltott a magyar neve.
Ez egy nagyon érdekes dolog. Ebben a szubkultúrában nagyon népszerű volt akkoriban a Lonsdale, illetve az Everlast. Kár is lenne tagadni, az első Warrior-pólókon és pulóvereken egyértelműen látszik, én is ezekről koppintottam a betűtípust. Gondolok itt arra, hogy a felirat két széle ki van húzva, középen meg ugye összenyomva.
Ez egyébként tudatos volt a részemről. A márka híveit szerettem volna elcsábítani, hogy ne a külföldi nagy nevek ruháit hordják, hanem „egy vidéki srác saját márkáját”. Kezdetben egyébként azért választottam angol nevet, mert valamiért a magyar köztudatban él egy olyan tévhit, hogy ami Nyugatról jön, az jó, az angol feliratok pedig „menők”, a magyar szavak meg „nem hangzanak jól”.Ezért indult Warrior néven, de már ekkor is megjelent kiegészítésként a rovás felírat is, ám ahogy egyre többen vették a termékeimet, fokozatosan elhagytam az angol kifejezést, és csak magyarul, illetve rovásírással szerepeltek a feliratok.
MJ: Ha jól emlékszem, zenekaros pólókat is csináltál.
Igen. A Titkolt Ellenállás volt az első zenekar, akivel komoly szponzorációs együttműködést csináltunk. Ennek oka nagyon egyszerű volt: az egykori énekes, Cseresznye Gyuri debreceni volt, én pedig balmazújvárosi vagyok, ami szinte Debrecen. Jó cimborák voltunk, régről ismertük egymást. Ő mondta, hogy a zenekar vezetője, Kima Norbi üzent vele, kérdezze meg, mit szólnék hozzá, ha csinálnánk egy ilyen kooperációt. Utána jöttek más zenekarok is, de az alapokat velük tettük le.
MJ: Sosem titkoltad, hogy kifejezetten rétegruházatot alkottál meg. Méghozzá szánt szándékkal. De ha mondjuk valami csoda folytán egy váratlan fordulat történne a világ működésében, és egy nagyobb üzletlánc megkeresne, hogy szeretné árulni a ruháidat, mit válaszolnál?
Erre könnyű válaszolnom, hiszen már megtörtént. Egy webes áruház írt nekem, akik elég sok mindent árulnak. Gondolom, nem néztek utánam alaposan, vagy nem tudom. Mindenesetre nemet mondtam nekik. Nem azért építettem fel ezt a márkát, hogy most kikerüljön egy olyan oldalra, ahol mindent lehet kapni, és bárki hozzájusson. Olyanok is, akiknek semmi közük hozzá.
Elég bajom és rossz érzésem volt már így is abból, mikor 2010 környékén a Jobbik a csúcsán volt, és mindenki divathazafinak meg nacionalistának képzelte magát. Kegyetlen sok ember vásárolt Harcost, akik szerintem nem is érdemelnék meg és nem is értették meg, mi az üzenet.
Azóta persze visszaállt a világ rendje. Akik könnyen jöttek, könnyen el is mentek. Tehát nem, semmiképpen. Még ha úgy alakulna is, hogy valami csoda folytán – ahogy te is mondtad – nagyobb kapuk nyílnának meg, akkor sem hiszem. 19 éve már, hogy elindult a márka. Ha eddig kibírtam, ennyi idő után már nem leszek áruló.
MJ: Amikor elindultál, gondoltad volna, hogy megéli a Harcos a húsz évet?
Őszintén megmondom, nem. Még mindig vagyunk, bár bevallom, nem könnyű a helyzetünk. 2010 után kezdődött egy hosszú stagnálás, majd egy lejtmenet. Kizárólag az évek óta kitartó, hűséges vásárlóimnak köszönhetem, hogy életben tudunk maradni. Nekik egyébként már a gyermekeik is vásárolnak tőlünk, hiszen időközben felnőtt egy generáció. Az induláskor nem gondoltam volna, de most azért látom ezt a stabilitást. Ha folyamatosan készítek új termékeket – amire mindig nagyon nagy szükség van, mert az igazi rajongók szeretik az új dolgokat megvásárolni, és őket ki kell szolgálni -, akkor szerintem megmaradunk.
MJ: Az elmúlt évek, illetve a most következőek sajnos nem kedveznek a magyar vállalkozásoknak.
Igen, sajnos ez így van. Mi is nagyobbat estünk az elmúlt két-három évben, mint előtte bármikor. Az idei év is igen nehéznek ígérkezik. Mint sok magyar vállalkozás, mi is a túlélésre játszunk. Próbálom életben tartani a márkát, hogy ne az legyen, hogy veszteséget termeljek, hanem még ha kisebb is a nyereség rajta, de legyen mindig annyi, hogy tudjak újba befektetni, vagy legalább új dolgokat csinálni. Még ha ez az év rosszabb is lehet, mint a tavalyi, akkor is próbálunk okoskodni, kisebb szériákat készíteni, hogy ne álljon benne a pénz. Bár én mindig híres voltam arról, hogy nem úgy gyártottam a Harcos márkát, hogy mondjuk te előre elküldted a rendelésedet, mit szeretnél, én meg ez után készítettem el, miközben a türelmedet kértem. Nem. Én mindig polcra gyártottam. Szerintem ez azért sokat jelentett a túlélésben, hogy mindig volt miből adnom.
MJ: Ha már itt tartunk, mit lehet tudni rólatok? Például a mintákat ki tervezi? Hol készülnek a ruhák? Ilyenekre gondolok.
Kis, családi vállalkozás varrodájában készülnek a ruhák, a filmnyomás és a hímzés is. Itt helyben, debreceni vagy balmazújvárosi vállalkozók által. Az idő meg annyira eltelt kérlek szépen, hogy eleinte még a kedves feleségem tervezgetett, meg volt egy filmnyomó szakemberem, aki összerakta a mintákat, de mára eljutottunk oda, hogy a nagyobbik fiam alkotja meg az újdonságokat.
MJ: Tehát egy igazi családi vállalkozássá nőtte ki magát.
Pontosan így van. Ráadásul büszkén mondhatom, soha nem fizettünk manökeneknek, hogy reklámozzuk a ruhánkat. Mindig én, a gyermekeim, vagy valamelyik barátom volt a „fotóalany”.
MJ: Száz százalék magyar, ráadásul száz százalék vidéki.
Igen. Ezen mindig elcsodálkoznak, mikor kérdezik, hol lehet Budapesten minket megkeresni, meg hová menjenek be, én meg mondom: én vidéken vagyok egy kisvárosban. De van Magyarországon egy ilyen tendencia. Ha valami megszületik, az csak budapesti lehet. A Harcos viszont vidékről indult, és a mai napig is vidéken élő vállalkozás. Még a raktárkészletemet is a saját lakásomnak egy bizonyos helyiségében tartom.
MJ: Egy vidéki magyar vállalkozás, ami a hazai piacot erősíti és magyar munkaerőt foglalkoztat. Az államtól kaptál bármiféle segítséget, vagy volt bármilyen megkeresés, hogy esetleg támogatnának téged?
Nem releváns a kérdés, mivel én mikrovállalkozó vagyok és voltam is, minimális alkalmazottal. Eleve nem is estem volna bele a támogatandó kategóriákba. De amúgy se kérnék, mert nincs rá szükségem. Jobban érzem úgy magam, ha a megtermelt nyereséget fektethetem be, mint ha hitelekből készülnének a dolgaim. Ebből kifolyólag el se jutottam odáig, hogy azon gondolkozzak, nekem mekkora támogatás kellene, vagy milyen hitelt kéne felvenni valamelyik aktuális kormányunktól . A szabadságot jobban szeretem. Inkább a saját magam ura vagyok.
MJ: Mondjuk ezáltal sikerült kiépítened ezt a stabil vásárlói kört. Azt mondtad, főleg visszatérő vásárlóid vannak. Ez akkor egyértelmű bizonyítéka annak, hogy maximálisan meg vannak elégedve az általad nyújtott minőséggel?
Nagyon remélem. Erre mindig is nagyon figyeltem, mert ez a dolgok alapja. Sok pozitív visszajelzést kaptam. Nem a legolcsóbb, legvékonyabb anyagból dolgozom, ennek köszönhetően pedig mindig nagyon jó minőségű termékeket készítettem. Ezt mindenképpen meg akarom tartani, még ha a jelenlegi gazdasági helyzetben ez az emelkedő árakat is jelenti, mert sajnos egyre drágábban tudjuk előállítani. De
a minőségből akkor sem engedek, mert nem akarok csalódást okozni a vásárlóimnak.
Főleg, hogy van kifejezetten egy olyan réteg – ez is nagyon érdekes – akik lehet, hogy nem olyan nagy lábon élnek, de azért egy évben egyszer, főleg karácsony tájékán rendelnek egy nagyobb csomagot, és a karácsonyi ajándék a fa alatt mindig a Harcos. Akkor vesznek pulóvert, pólót. Lehet abban az évben csak egyszer rendelnek, de az a karácsonyi vásárlás. Egyfajta kötelességnek érzem feléjük is, hogy minőségi terméket kapjanak.
A X- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!
