daextlwcn_print_scripts(false);

A multinacionális vállalat új vezérigazgatója napi rendszerességgel a cég által finanszírozott magánrepülőgéppel fog ingázni kaliforniai otthona és a Washington állam fővárosában, Seattle-ben található munkahelye között. Manapság egyáltalán nem számít szokatlannak, ha egy globális nagyvállalat vezetője akár több száz kilométerre lakik munkahelyétől és számára az út lebonyolítását a cég megszervezi és megtéríti.

Többekben azonban joggal kelthet ellenérzést a tény, hogy amíg a Starbucks-hoz hasonló multinacionális nagyvállalatok vezetői magángépekkel járnak be napi rendszerességgel munkahelyükre, addig a világon átívelő globális trendek hatására az átlagemberek egyre több korlátozással találják szemben magukat a „környezettudatosság” jegyében.

A világban zajló folyamatok egyre inkább egy olyan irányt mutatnak, amely során a gazdasági hatalommal bíró személyek számára semmi sem lehetetlen vagy tilos, míg az átlagember vállára a világ pusztulásának bűnét és annak a megmentésével járó felelősség súlyát korlátlanul rá lehet terhelni.

Miért egyezett bele a Starbucks?

A multinacionális cég korábbi vezérigazgatója, Laxman Narashiman, az Index beszámolója szerint a csökkenő bevételekre hivatkozva lemondott pozíciójáról, és helyét a Chipotle néven elhíresült gyorsétteremlánc korábbi vezérigazgatója, Brian Niccol veszi át.

Niccol korábbi munkáltatójánál is hasonló feltételek mellett volt foglalkoztatva. A Chipotle gyorsétteremlánc vezérigazgatói pozícióját 3 hónapon át töltötte be úgy, hogy kaliforniai otthonából szintén magángép igénybevételével jutott el a vállalat Denverben található központjába, amelynek az vetett véget, hogy a cég székhelyét inkább áthelyezte Kaliforniába.

Nem volt meglepő, hogy a gyorsétteremlánc is kiemelt figyelemmel kezelte a vezérigazgatót, ugyanis Niccol korábban a Chipotle riválisának számító Taco Bell gyorsétteremlánc vezetéséért volt felelős.

A Starbucks vezetése tehát valószínűsíthetően Brian Niccol személyében látja a vállalat megmentőjét, ugyanis a férfi karrierje során több rossz anyagi helyzetben lévő multicéget mentett meg már az összeomlástól, többek között magát a Chipotle-t is.

Mindent állnak, csak mentse meg a céget

A Starbucks gazdasági csökkenésének megállítása érdekében mindent megadnak Brian Niccol számára, csak változtatni tudjon a csökkenő bevételek tendenciáján. Mindamellett, hogy a globális nagyvállalat magángépét térítésmentesen veheti igénybe a munkába járáshoz, egy nem épp szerénynek mondható fizetést is mellékeltek a vezérigazgató számára évi 1,6 milló dollár (megközelítőleg 564 millió forint) képében.

Amennyiben viszont kiemelkedő munkát folytat és az elvárt eredményeken felül teljesít jogosult évente bónusz juttatásokra is, ami így akár éves fizetésének duplájától annak négyszereséig, azaz 3,6 millió dollártól egészen 7,6 millió dollárig is terjedhet. (Nem beszélve továbbá arról a 23 millió dollár értékű részvényről, amelyre szintén jogosulttá vált.)

Ha ez azonban nem lenne elég, ha Niccol munka után nem érne haza időben akkor az ő és sofőrje szállását szintén teljes mértékben biztosítja és kifizeti a vállalat.

„Elsők az egyenlők között, avagy a vállalati hierarchia csúcsa”

A CNBS amerikai hírcsatorna beszámolója szerint azonban a Starbucks új vezérigazgatójának megállapodása tovább növeli az átlagos alkalmazottak és magas beosztású vezetők között húzódó szakadékot, ugyanis egy Niccol-hoz hasonló vezető

szinte a világ bármely pontjáról dolgozhat, miközben a legtöbb helyen az alkalmazottaktól elvárják, hogy legalább heti három napot az irodában legyenek.

A hírcsatorna által készített beszámoló szerint ennek a „különleges bánásmódnak” a hátterében elsősorban az a tény áll, hogy a legtöbb vezető már meg sem hallgatja az állásajánlat többi részét, amennyiben megítélése szerint a munkaidő „nem elég rugalmas”.

(index.hu nyomán – kiemelt képünkön Brian Niccol, fotó: Mark Lennihan / AP file)

A Twitter- és Telegram-csatornáinkra feliratkozva egyetlen hírről sem maradsz le!

IMPRESSZUM

Felelős kiadó: Innovatív Kommunikáció Alapítvány
Főszerkesztő: Horváth Tamás

© 1999 – 2024 Magyar Jelen, magyarjelen.hu
Exit mobile version
daextlwcn_print_scripts(true);